Szlovénia enged az EU követeléseinek

A tervgazdálkodásból a piacgazdaságba való átmenet nehézségeivel küzdő országok közül talán Szlovénia büszkélkedhet a legmagasabb életszínvonallal, a nyugati piacon is versenyképes termékekkel, irigylésre méltó makrogazdasági stabilitással. Az új kormánykoalíciónak mégis nagyon népszerűtlen intézkedésekkel kell kezdenie az új évet, amelyeket pénzügyi egyensúlyának megőrzése és az EU-csatlakozás követel tőle.Szlovénia a legfejlettebb délszláv utódállam, gazdasága mégis megsínylette az államszövetség felbomlását. Elsősorban azért, mert máig nem volt képes pótolni az egykori belső jugoszláv piac elvesztését, nem beszélve a szlovén vállalatok érdekeltségeinek elkobzásáról az egyes utódállamokban. A munkaerő magas ára megdrágítja a termékeket, ezáltal erősen korlátozza a nyugati piacokon való értékesítésüket, a délszláv utódállamokban pedig még sok az előítélet és kicsi a fizetőképes kereslet. Létfontosságú tehát e kis ország számára a nagy, biztos piachoz való hozzáférés, az EU-tagság. Ugyanakkor az alig kétmilliós ország is vonzó a külföldi befektetők számára a jól képzett munkaerő-állománya, a szlovén vállalatok által a régi szép időkben megszerzett piacok, a bevezetett márkanevek és nem utolsósorban kiváló turisztikai adottságai miatt. A külföldi tőke nagyobb mértékű beáramlásának azonban mind ez ideig gátat vetett az egymást követő szlovén kormányok – amelyeknek élén, egy kivételével, Janez Drnovsek jelenlegi kormányfő állt – óvatossága, ami elsősorban a fölöttébb fontolva haladó privatizációban, a működőtőke-bevonásban, a szociális juttatások korábbi, viszonylag magas szintjéhez való ragaszkodásban nyilvánult meg. Az idén azonban, úgy tűnik, eljön az igazság órája, mert nemcsak az EU rosszallása, hanem az ország romló pénzügyi egyensúlya is megköveteli, hogy a kormány határozottabb lépéseket tegyen a gazdasági nyitás felé.A költségvetési hiány nem drámaian ugyan, de állandóan nő. Ennek egyik fő oka a közkiadások emelkedése, elsősorban az öregedő lakosság – egyébiránt a magyarországiéhoz képest igen nagylelkű – nyugellátásának növekvő terhe. A deficit lefaragása végett Ljubljanában bejelentették a bérek és a nyugdíjak befagyasztását az idei esztendőre, a nyugdíjrendszer és az egészségügy reformjának megkezdését, az állami támogatások, szociális juttatások csökkentését. Ezzel egy időben intézkedtek bizonyos árucikkek – mint például az alkoholtartalmú italok és kőolajtermékek – árának, továbbá a hozzáadott értékadó rátájának emeléséről (19-ről 20 százalékra). Drnovsek kormányfő a népszerűtlen lépések ellenére bízik abban, hogy sikerül megőrizni a társadalmi békét, hiszen változatlanul stabil gazdasági fejlődésre, mintegy négyszázalékos GDP-növekedésre számít.A fenti megszorító és inflációgerjesztő intézkedések azonban eltörpülnek a várhatóan felgyorsuló privatizáció hatása mellett. Szlovéniában még mindig 2200 milliárd dollárra becsülik az állami vagyont, ennek valós piaci értékét azonban pillanatnyilag senki sem ismeri. Azzal viszont az egész szlovén társadalom tisztában van, hogy az állami vállalatok eladása nagy áldozattal, főként munkahelyek elvesztésével jár majd. Hasonlóképpen bizonytalan jövő, de bizonyosan bekövetkező nagy változások elé néz az agrárium is. Szlovéniában kevés ember él mezőgazdaságból. Az ország területének viszonylag kis része alkalmas művelésre. Az előállított termékek nagyon jó minőségűek ugyan, de az áruk, ahogyan a mezőgazdaságnak juttatott állami támogatás is, vetekszik az EU-éval. Ha Szlovénia fenn akarja tartani a jelen feltételek mellett sikeresen működő mezőgazdaságát – kemény csatákra számíthat e tárgyban a brüsszeli hatalmasságokkal. Summa summarum: a keserű pirula – úgymint bankprivatizáció, gazdasági szerkezetátalakítás, a munkaerőpiac mobilizálása – a szlovéneknek még hátravan.