Árva, Liptó, Turóc – várak, hősök

Alsókubin ráült a csöndességre, messziségre, elfelejtettségre. S az elfelejtett városka lakóinak fogalmuk sincs, micsoda nagy kegyelem, micsoda nagy szerencse érte őket. Az elfelejtett városka lakói nem tudják, hogy ők el vannak feledve.S aki el vagyon feledve, annak könnyű. Annak városáról hiába írnak olyasmiket, hogy „19 091 lakosú járási székhely, az alsó Árva-völgy centruma. Ipara: villamos-műszerüzem, gépgyár, kohászat.” Akik el vannak feledve, tudják, hogy van valami végtelen létező. Tudják, hogy van első elv és végső cél, van első mozgató – van ómega és alfa. Akiket elfeledtek, teljes bizonyossággal, tökéletes biztonsággal közlekednek a skolasztikában, a mély zengésű, ködbe bújt, sikolyt s imát suttogó középkorban – ó, akiket elfeledtek! Kiállnak ők városuk főterére, s ha előcsilingel a hegyek mögül a vasárnap, hát gonddal kötött selyemsálat, disznóbőr kesztyűt, sétapálcát öltenek – vagy ha nincsen már ilyesmi, hát álmodnak legalább. Akiket elfeledtek, nem esnek azok hasra a fényességes felvilágosodás előtt.Többre becsülnek egy-egy sétát, egy-egy disputát az őszi napon, egy-egy ferblit vagy alsóst, egy-egy földre szegezett tekintetű szóváltást Istennel – egy-egy rácsodálkozást a létezés fölöslegességére, mert az benne néha a legnagyobb gyönyörűség. Aki mindenben rációt keres meg anyagi hasznosságot, az ne is jöjjön Alsókubinba. Ne merengjen nagy időkön Országh Pál egykori lakóháza előtt, ne gondoljon bele a múltba a Csaplovics-könyvtár előtt. Aki kiszámolja, miért is kell grenadírmarsot früstökölni mindenképpen kedden, az úgysem képes belegondolni, hogy Csaplovics Lőrinc harminc esztendőn át gyűjtötte a könyveket, majd 35 ezer kötetes páratlan kincsét Árva vármegyének ajándékozta egy reggel. Csak úgy. Oksági, anyagi megfontolások nélkül. Hogy legyen könyvtár Alsókubinban. Nehogy valahogy csiklandósság nélkül maradjon a garabonciás lelke, ha errefelé veti a jó sors vagy a szeszély – vagy a menekülés a jelen csahos kutyái elől.Aztán, ha eddig elvetődött a garabonciás, akkor kieszi a fene Felsőkubinba is! Hogy is néznénk ki, ha itt heverne előttünk Alsókubin, és nem lelnénk reá Felsőkubinra. Még azt hihetné valaki, megbolondultak eleink, amikor kezdték nevekkel illetni életük színtereit. Felsőkubin kincse a Kubinyi-kastély. Furcsa hagymakupolákkal lesi a jelent, s nem tudja már régen, mi végre. Egy biztos: ezek a Kubinyiak nem nagyon adhatták az urasat még akkoriban se! Ha kellett, s főleg ha nem látta senki, bizony még az eke szarvát is meg-megragadták olykor néhány keserves hétre, hónapra. Aztán, ha megszaladt hirtelen, még az is előfordulhatott, hogy egy-egy mosolygósabb dinnye vagy párás üvegű pálinkácska hűlt a kútban. Amúgy meg maradt a böjtös.S ha menni kellett, hát menni kellett. Meghalni is – bármikor. S ha éppen nem, hát ilyesféle dolgokkal múlatták az időt a Kubinyiak: Ágoston megírta 1842-ben a Magyarországi mérges növények című szakmunkát; Ferenc hátrahagyta a Tisza medre mint az ősemlősök sírkertje című munkát; Lajos, mielőtt öngyilkosságba kergette volna tüdőbaja, megírta egyebek mellett az Életfeltétel és a munkásosztály főbb teendői című szakmunkát, mindezt 1881-ben. Aztán jöttek a lélekszatócsok a munkásosztály nevében, és legelőször az ilyen Kubinyiakat ebrudalták ki kúriáikból, a nagy eszme nevében. Ezért szeresd az öreg kúriákat, és röhögd ki a nagy eszmét!Hej, hát Árva várának is fel kellett épülnie valahogyan! Kering sokféle történet arról, hogy hogyan lett – de mind-mind legenda csupán, bizonyosan. Mondják, a Balassiak ősei építették még a XIII. század elején. Ugyan! Ugyan kinek jutna eszébe erre a hegyre ilyesféle várat emelni? Mondják, állandóan erősítgették Árpád-házi királyaink, míg aztán Zsigmond elzálogosította a lengyel Stibor vajdának. No, ez lehet.Zsigmond az égegyadta világon mindent elzálogosított, miért pont Árva várát hagyta volna ki? És Stibor után jött Komorowski Péter, a lengyel lovag. Az ártatlannak tűnő név mögött igen érdekes jellem lakozott! Komorowski Péter úgy 25 esztendőn át tartotta rettegésben a környéket, lévén rablólovag őkegyelme, aki napszámra csak a vár alatt kanyargó utat leste, s ha valaki arra kanyargott, mindjárt lecsapott rá, s elvette mindenét, olykor a puszta életét is. Ki más, mint Mátyás királyunk füstölte ki innen a rabló lengyelt, s az árvai uradalmat fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Majd a Thurzók jöttek – s egészen a XX. század elejéig itt laktak a Thurzó-örökösök, Pálffy és Erdődy grófok szaladgáltak a falak között onnan az égből le a földig s vissza, s a levegővel együtt szívták magukba a régi dicsőséget, Thököly Imre szellemét, ki itt töltötte gyermekéveinek nyarait s téli vakációit, s a késmárki erdőkben lőtt őzzel kedveskedett Keczer Ambrusnak, szerelmetes nevelőapjának.Szaladgáltak a Thurzó-örökösök, és a legutolsó lovász is arról mesélt nekik, hogyan verte szét a vár alatt a labancot vezérlő fejedelem urunk várkapitánya, Babocsay Ferenc. Hallgatták a kis grófok a sok mesét, a sok magyar dicsőséget és múltat – csak azt nem tudták ők sem, hogyan épült a vár. Hogyan is lett Árva vára...„Égetően tűzött a nap a nagyalföldi rónaságra, az a hat fáradt lovag, aki szomjasan poroszkált a lovak szügyéig érő fűben, már alig várta, hogy a Tiszához érjen. Sisakjuk a hátukon lógott, vértjeiket a vezetéklovak nyergére kötötték. Izzadva törölgették üstöküket: ismeretlen volt előttük a táj, szokatlan ez a füves, gyepes, ligetes, vizenyős vidék, amely még inkább a pogány világot lehelte, mint a keresztény Isten szellemét.A magyarok országának kellős közepén jártak. A király hívta be őket ebbe az idegen országba a messzi Keleti-tenger partjáról, hogy segítsék meg őt... Vezetőjük, Heribald fohászkodott:– Uram és minden angyalaid! Boríts valami hűs sátrat fejünk fölé, és küldj elénk friss forrásvizet... mert bizony mondom, itt halunk meg...Aki mellette lovagolt, folytatta. (...)– Ha már sátrat küldesz angyalaiddal, Uram, tégy csodát! Építtess inkább várat hideg falakkal, s tedd valahová a felhők közé, ültesd szikla csúcsára sisakként. (...)A rekkenő alföldi napsütés kék ege hirtelen megdördült. Mire észbe kapott volna a hat jámbor lovag, a délibáb helyett villám surrogott-dördült keresztül a láthatáron, a zivatar szinte a semmiből zuhant alá, vad égiháború tört ki. Forgószél kapta fel a lovagokat, köpenyük szárnnyá vált, azzal röpültek a magasságos felhők közé vezeték lovastul. Vitte, sodorta, húzta-vonta őket a váratlan vihar, s velük együtt egy pásztorkunyhót is. A kunyhó előttük forgott tébolyodottan, majd mind nagyobbá vált, mind szélesebbé, mind fehérebbé. Tizenkét angyal fogta, forgatta, emelte a kunyhót, de a kunyhónak már tornya nőtt, vastag kapuja nyílott, kőfalai támadtak, a falakhoz lépcsők vezettek. (...) Az angyalok puha mozdulattal egy magas sziklára helyezték a kőpalotává vált kunyhót, mint egy sisakot. Aztán elsuhantak ők is a távolba, és a hat jámbor lovag ott találta magát egy várkastély nagy termében, irdatlan magasan a földtől. (...) Így lett Árva vára.”Hát így lett... Ez az egyetlen elképzelhető magyarázat. S ha erre jársz, kéredzkedj be a fölső vár tornyába, s dúdold el a nótát, mit eldúdolt hajdan egy bánatos őrkatona!„Bánatos a katona, nincs kenyere, se lova, / Árva vára kapujában őrködik bús egymagában. / Egyedül árvaság az élet, adj, Úr, szerencsésebb évet. / Adjatok nekem erőt, fehér sziklák, zöld fenyők. / Szűnjön meg az árvaságom, vidám legyen a világom...”Zsolna főterén is lehet még csodálkozni azért. Kevés csodálkozásra, ámulásra, idővel szembenézésre alkalmas hely maradt a világon, aztán odalett már a huszadik század is – szerencsére egyfelől, ki tudja, milyen szörnyűségekre másfelől –, ám Zsolna főterének bizonyos szegleteiben megbújik a régi, jó világ. A sziléziai német telepesek világa, akik megkapták a városi kiváltságokat Károly Róberttől. A huszita háborúk világa; a Bocskaiak, Bethlenek, Esterházyak világa; a reformáció és ellenreformáció világa. A világ, amelyben még volt értelme heroizmusnak, nagy, merész gondolatnak, életnek és halálnak, kimondott szónak, hitnek és Istennek. A világ, amelyben Szent Pál-templomot és rendházat emeltek az Úrnak a szigorú jezsuiták. És Grand Hotelt a derék polgárok – hogy a hóbortos Pongrácz István grófot legyen hol lebeszélni Beszterce ostromáról, igaz-e, Mikszáth Kálmán uram?Ugyan hová lett a világ, amelyben ilyesféle plébániatemplomokat emeltek, hogy mégis legyen valami jel, amely Isten felé mutat – s hová tűnt az a világ, amelyben egy harcias Podmaniczky Ráfáel ekkora harangtornyot építtet csupán a budatini várurak ellen vívott harca végett?! Hová lettek a régi nemesek, régi polgárok? Hol vannak, akik ilyesmi városokat emeltek, védtek meg, rendeztek be? Hová lettek a generációk, a dinasztiák – miért lett minden szatócslelkű és pitiáner? Nézz bele az idő szemébe Zsolna főterének valamelyik szegletében! Hátha rálelsz valamiféle épkézláb feleletre.Avagy nézz ki a Vág völgyébe! Szalad a Vág, hordja a múltat, elkapja a jelen pillanatait, s megígéri felelőtlenül a jövőt. Magányos gém áll a Vágban – talán fontosabb is, bölcsebb is, időtlenebb is, mint az önmagát kereső, semmirekellő garabonciás. Aki még azt sem tudja, gém-e ez a szép madár, vagy valami más. Csak azt tudja a garabonciás, hogy odavan a vár. Nincsen már út sem hozzá.Halott nemesek emlékével mered a Vágra, a múltra – régi harcokra, elhullott kacagásokra. S odavan Sztrecsnó is. A valamikori Csákok, Dersffyek és Wesselényiek büszke sasfészke. Ez a vár volt színhelye Wesselényi Ferenc és a murányi Vénusz, Széchy Mária nagy-nagy szerelmének. Akkor is odavan. Más kor ez... Olyan, amely elsuhan a várak alatt az autópályán, és nem csodálkozik, nem kérdez, nem ámul, nem fél a múlttól...Milyen kor ez? Látogass el Likava várához, hátha kapsz feleletet. A Gácsországba vivő utat őrizte Likava vára, előbb a Dancs grófok ültek benne, aztán ide is beette a fene a Komorowski Péter rablógyilkos úr martalócait. Őutánuk pedig jöttek a többiek – akik mindig jöttek errefelé: Thurzók, Illésházyak, Esterházyak, Thökölyek. Őutánuk pedig már csak egy rossz arcú, vén koldus ballagott: a felejtés; és az ő mosdatlan, fogatlan, mocskos asszonya, a közöny.Milyen kor ez? Ilyen. Vágtapolca kastélyában elég jól megbámulhatod. Itt kezdték szövögetni hajdan a Wesselényi-féle összeesküvést, aztán ugye minden kitudódott, mindenkinek fejét vették, véres, komor színjátékot rendezett a zsarnokság, véres, komor, nagyszerű harcokat vívtunk őellene, elsuhantak véres, komor, nagyszerű évszázadok – a Wesselényi-kastélyba pedig beköltöztek mára a jelen foglyai. Gatya szárad mostan a múlton.Milyen kor ez? Gyere, kérdezzük meg Bosnyák Zsófiát. Nem kell messze menni, csak idáig, a Loreto-kápolnáig. Ide hozták a sztrecsnói várból Bosnyák Zsófia mumifikált tetemét – no hát, állj elébe, és kérdezz! Félsz? Ugyan mitől? Tán csak nem attól, hogy mégsem minden kiszámítható? Hogy Bosnyák Zsófia tud valamit, és azt egyszer el is mondja, felülve az üvegkoporsóban?S ha Bosnyák Zsófia sem ad választ a kérdésekre, marad egy utolsó esélyed, szegény-szegény garabonciás. Elmehetsz még Nagybiccsére – s imádkozhatsz a fekete falak között, imádkozhatsz némán. Meghallgatnak a fekete falak. Szívedbe néznek az ősök. S egy borzalmas sikoltás hullik bele lassan a délutánba.Ezen az udvaron ítélte el Thurzó György nádor fenséges törvényszéke Csejte úrnőjét, Báthori Erzsébetet. Örökös várfogságra hurcolták innét, a fekete falak közül, szolgái pedig sorra kínhalált haltak. Ezért sikolt, üvölt az őszi délután. Ezért borulnak rád a fekete falak. Jobb is, ha kimenekülsz!A menyegzői ház körül elnyomja a sikolyt a násznép nyüzsgése, poharak, kupák összekoccanása. Thurzó György nádor urunk leánya, Judit készül a nászra! S egy esztendeje tart már a lakodalom. S talán soha nem lesz vége. Judittal beletáncol a násznép az elmúlásba – táncolunk bele az égbe, húzza a cigány, cincog a hegedű, vigad és rí a magyar múlt, mulatunk, Uram, borba ölt lélekkel, borba ölt bánattal, üvölt valahol a csejtei rém, félünk még, de már majd azt sem, és rossz, ártó pálinkára váltunk, menyegző van, hamar a húst, vonszoljátok ki a disznókat az ólból, taglózzátok le a marhákat, üssétek csapra minden hordónkat, üssük csapra a jövőnket – menyegző van, hej, vagy ez már a tor, magyarok nagy tora, mit gondolsz te, Isten?(A sorozat tizennyolcadik részét ma 15.45 órakor sugározza az M 1.)