Már nem fogyunk annyira

A magyarság, Magyarország egyik legfontosabb és súlyához képest nem megfelelően kezelt problémája a demográfiai mutatók alakulása. A demográfiai mutatók két módon határozzák meg a nemzet jövőjét, gazdasági, társadalmi mozgásterét: meghatározó fontosságú, hogy miként alakul a nemzetfogyás, de a munkaerő-kínálat és a jóléti rendszerek finanszírozhatósága miatt legalább ilyen fontos: miként alakul a lakosság várható korösszetétele. A nemzetfogyás az utóbbi két évtized meghatározó jelensége. Az ország lakossága a második világháború után folyamatosan nőtt, de ez a növekedés a 60-as évek második felére erősen lelassult. A 70-es években, a Ratkó-gyermekek szülőképes korba lépésével és az új családtámogatási elemekkel sikerült egy érdemi, de átmeneti javulást elérni, azonban az 1981-es 10,7 milliós csúcs óta a lakosságszám folyamatosan csökken: 20 év alatt közel 700 ezerrel lettünk kevesebben, ez több, mint Debrecen, Miskolc és Szeged együttes lakossága...A nemzetfogyásban egyaránt szerepet játszik a születések számának csökkenése és a halálozás arányának növekedése. A születések számának csökkenése a századvég Európájának általános jelensége: az EU-tagállamokban 1970 és 2000 között tizenhatról 10,5-re csökkent az ezer lakosra jutó születések száma. Magyarországon a csökkenés hasonló, de alacsonyabb induló értékről. A halálozási számokban viszont egyáltalában nem követtük az európai tendenciákat: amíg az EU-tagállamokban a halálozások száma csökkent, így a megnövekedett életkor miatt a lakosságszám a születési szám csökkenése ellenére is viszonylag stabil, Magyarországon a születések számának csökkenéséhez a halálozások jelentős növekedése társult. Amíg 1970-ben a halálozási mutatóink nem sokban különböztek a mai EU-tagállamok értékeitől, 1999-re nálunk 11,6-ról 14,2-re nőtt az ezer lakosra jutó halálozások száma. A születések és halálozások „egyenlegét” mutató természetes szaporodás Magyarországon már két évtizede csak természetes fogyás, amely 1999-ben érte el a mélypontot: ezer lakosra számítva 4,8. Ez azt jelenti, hogy egy teljes város (50 ezer ember) lakosságával lettünk kevesebben egyetlen év alatt. A most záruló népszámlálás szívszorító kérdése: a lakosságszám a lélektani határnak is tekinthető tízmillió alá esik-e rövidesen, vagy a migrációs folyamatok adtak annyi tartalékot, hogy elkerülhetjük ezt.Ezért jelent nagy örömet a KSH napokban közzétett adatsora: húsz év óta a 2000. év az első olyan esztendő, amelyben nem romlottak a népmozgalmi mutatók, nem nőtt, hanem egy teljes százalékponttal csökkent a népességfogyás. Évtizedek óta először nőtt érdemben a születések száma, végre csökken a halálozások száma, ezzel sikerült egy teljes százalékponttal lelassítani a népességfogyást. Tavaly csaknem háromezerrel több gyermek született, mint az előző évben, a halálozások száma pedig több mint 7500-zal csökkent: ez több mint tízezer megmentett élet az előző évhez képest.Ami a számok mögött van: a halálozási mutatók mindig nagy késéssel követik a társadalmi-gazdasági változásokat, a javulás összetett és hosszabb folyamat eredménye. A gazdaság folyamatai képesek azonnal reagálni a politika történéseire – lásd tőzsdeindex –, az egészség, illetve a halálozások alakulását hosszú távú, kummulált hatások szabják meg. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az egészségi állapotban lassabb hullámzással ugyanaz zajlik, mint a gazdaságban: a rendszerváltozás történései először áldozatokkal, veszteségekkel járnak, majd ezek a kényszerű, de szükségszerű veszteségek alapozzák meg a hosszú távú és fenntartható növekedést. A javuló eredmények azt sejtetik, hogy a rendszerváltozás okozta megrázkódtatáson túl vagyunk: a gazdaság bővülésével emelkedik a fogyasztás, befejeződött a szociális rendszer átalakulása, nem nő tovább a társadalom polarizációja és a szegénység, ugyanakkor a technológiai és kulturális váltás elősegíti a környezeti káros hatások csökkenését és az egészséges életmód terjedését. Az elöregedett, kormos kipufogójú és a korszerű biztonság követelményeit hírből sem ismerő járműpark lecserélődése, vagy az ipar fajlagos energiafelhasználása koránt sem csak technikai vagy gazdasági kérdés: a pozitív életminták terjedésével (dohányzás visszaszorulása, fitnesz terjedése, táplálkozási szokások megváltozása stb.) együtt sok apró változás szinergizmusaként jelentik azt, hogy további és tartós javulás várható.Némileg más a helyzet a születések számával. A gazdasági környezet és a rendszerváltozás eredményeinek szervesülése, az általános biztonságérzet javulása bizonyosan itt is hozzájárul a gyermekvállalási kedv növekedéséhez, de a nemzetközi tapasztalatokból tudjuk azt, hogy a gazdasági növekedés, a jólét nem feltétlenül jár együtt a születések számának növekedésével. A másik tudásunk: a születések száma, és általában a reprodukcióval kapcsolatos mutatók sokkal érzékenyebben és hamarabb reagálnak a társadalom változásaira, mint az egészségi állapot mutatói. Ezért – bár két adatból a statisztika szabályai szerint nem szabad statisztikai következtetéseket levonni –, joggal feltételezhető, hogy a születési szám, illetve az ehhez kapcsolódó mutatók javulásában komoly szerepe van a kormány markáns, üzenetértékű családpolitikájának. A polgári kormány tudatos értékválasztással és értékállítással, a család megerősítésével, a gyermekvállalás terheinek összehangolt könnyítésével elérte azt, hogy a születéssel kapcsolatos demográfiai trendek megfordultak, a mélyponton túljutottunk, lassú, de tartós javulás várható.A bizakodás egyik alapja az, hogy nemcsak a születések száma nőtt, hanem mérhetően és általában megerősödött a család intézménye. Nőtt a házasságkötések száma (1999 mintegy ötszázzal több házasság köttetett, mint 1998-ban, 2000-ben már csaknem két és fél ezerrel több házasságot kötöttek, mint az előző évben. Ezzel párhuzamosan megindult a válások számának csökkenése. Míg az előző kormányzati ciklusban folyamatosan nőtt a válások száma, 1999-ben már stagnálás volt, és 2000-ben már több mint 1500-zal kevesebb válást mondtak ki. Mindez a családok megerősödését jelenti, ami megalapozza azt a reményt, hogy a születési szám növekedése tartós marad. Ezt sejteti a terhességmegszakítások számának alakulása is. Az értékváltásnak megfelelően 1998 óta ismét csökken az abortuszok száma, és ez a csökkenés igen jelentős: 1998-hoz képest 2000-ben több mint tízezerrel kevesebb terhességet szakítottak meg. Ez két év alatt 15 százalékos csökkenést jelent, amiből tíz százalék az elmúlt évre jutott. Bár az abortuszok számának csökkenése csak alig 50 százalékában jelenti a születések számának növekedését, ezt az eredményt is igen pozitívnak kell értékelnünk: az abortusz nemcsak etikailag elítélendő módja a születésszabályozásnak, de a későbbi gyermekvállalás esélyeit is rontja a koraszülések lehetőségének növelésével.A demográfia számainak tanulmányozásánál még egy dolgot kell látnunk. A gyermekvállalás nemcsak, vagy nem elsősorban gazdasági kérdés, hanem a társadalom állapotának, hangulatának leképezése is. A történelmi előzmények miatt az elmúlt évekig a nemzeti érdekek őszinte, nem kirekesztő, mások ellen nem irányuló, de céltudatos megfogalmazása vélt és valós félelmek miatt nem volt lehetséges. Így a születések számának alakulásában, a család megerősödésében bizonyosan szerepet játszik az is, hogy a polgári kormány az első kormány, amely félelem és álszemérem nélkül meri és tudja a nemzeti értékeket politikája középpontjába állítni, és hosszú évtizedek óta először néz szembe nyíltan és felvállaltan a nemzet két sorskérdésével: a határon túli magyarok kérdésével és a demográfiai krízissel, a népességfogyással és elöregedéssel, a családok szétesésével.