Afrika fura urai

2001. 03. 27. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A volt brit koronagyarmatokból szerveződő Brit Nemzetközösség ferde szemmel nézi Zimbabwe urának, Robert Mugabénak az üzelmeit. A farmfoglaló ezredes az elmúlt napokban országának tagságát is veszélybe sodorta. Az mindenesetre biztos, hogy a britek már felszólították Mugabét, hagyjon fel antidemokratikus cselekedeteivel, és hagyja úgy élni a lakosságot, ahogyan ők szeretnének.A vezető azonban egyre inkább elhatárolódni látszik a fehér vezetésű Nemzetközösségtől. Nagy-Britannia kijelentette, minden segítséget megadnak volt gyarmatuknak, hogy minél előbb sikerüljön talpra állnia. A mostani vezetés viszont minden tervüket kiforgatja, nem segít, inkább hátráltatja a jó szándékú briteket. Mugabe legfőbb szövetségeseként most a Thabo Mbeki-féle Dél-afrikai Köztársaság felé tapogatózik. A két ország helyzete ugyanis kísértetiesen hasonló. Zimbabwe a brit telepesek egyik kedvelt lakhelye volt. A gyarmati időkben letelepedett fehér farmerek a legjobb földek urai lettek, míg az őslakosok föld nélkül tengődtek. A legutóbbi választásokon győztes Zanu PF, Mugabe pártja radikális földreformot hirdetett meg. A földre áhítozó feketék egyszerűen elűzték a volt gyarmatosítókat a birtokukról, és beköltöztek. A fehérek ez ellen semmit sem tudtak tenni, ezért rengetegen menekültek el a fekete kontinensről. Dél-Afrika szintén gyarmati sorból emelkedett föl. Angol és holland telepesek megszerezték a legjobb területeket, az apartheid időszaka alatt pedig megalkották azt az élethelyzetet, amely bizonyos tekintetben még ma is érvényben van. A feketék a legsivatagosabb és legszegényebb helyeken élnek, míg a volt gyarmattartók a gazdag tengerparti városok előkelő negyedeiben laknak. Az 1994-es választással ért véget a fehér hatalom, ám a Nelson Mandela nevével fémjelzett Afrikai Nemzeti Kongresszus nem váltotta valóra a reményeket. Az azóta nyugdíjba vonult Mandelát Thabo Mbeki követte, aki az ország vezetése helyett nyílt ellenségeskedésbe kezdett. A feketéknek mindent, a fehéreknek semmit: ez a jelszó. A dél-afrikai fehér kisebbség viszont túl erős és túlságosan képzett ahhoz, hogy sikerüljön kisemmizni. Azt csak az elmúlt évben sikerült elérni, hogy az ország háromnegyedét kitevő fekete lakosság összkeresete meghaladja a fehérek által keresett pénzt. Mbeki az ország legégetőbb gondját, az AIDS-betegek nagy számát azzal kezeli, hogy elveti a HIV-vírus és a betegség kialakulása közötti kapcsolatot. Sokak szerint azért, hogy ne kelljen az egészségbiztosítónak HIV elleni gyógyszereket biztosítania a lakosságnak.A két afrikai vezér most egymásra talált. A Nemzetközösség égisze alatt faji alapon döntenek az emberek életéről. A volt urak, a brit gyarmatosítók pedig reménykedhetnek, hogy a Korona elég erős ahhoz, hogy beleszóljon volt gyarmatainak belügyeibe. A két nagy vezér viszont úgy viselkedik, mint Mobutu Sese Seko, valamikori zairei diktátor: mint a királyok.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.