Emberjogi csoport a magyar médiáról

Egy londoni székhelyű emberjogi csoport A magyar média ma címmel részletesen foglalkozik a magyar sajtó helyzetével, és számos párhuzamot von a magyar és a cseh közszolgálati televízió között.A jelentés bevezetőjében megemlíti: többen megjósolták, hogy Magyarországon is hasonló eseményekre kerül majd sor, mint Prágában. Az ottani lázadókat támogató Nemzetközi Újságíró-szövetség a magyar média állapotát keményen bíráló jelentést adott ki. A prágai események is mutatják, helyzetek gyorsan kialakulhatnak és e gyorsaság hajlamos arra, hogy elfedje a valódi okokat és érdekeket. Ezért a Brit Helsinki Emberjogi Csoport képviselői Magyarországra utaztak, hogy megvizsgálják a média helyzetét. Magyarországon – noha gyakran jelenik meg a keleti tömb országai közül a legsikeresebbként – az 1990-ben tartott választások nyertesei és vesztesei között éles a szembenállás, a társadalom mélyen megosztott.A jelentés a közelmúlt történelmének felvázolásában kiemeli, hogy a SZDSZ mind szorosabb szövetségre lépett a volt kommunistákkal, az MSZP-vel. Kettejük erőfeszítéseként belföldön, de különösen külföldön úgy tekintettek az akkori MDF vezette kormányra, mint amelyik amatőr, arrogáns és tekintélyelvű.Az MSZP és az SZDSZ 1994-es győzelmét követően a szocialisták vették kezükbe a gazdaságot, míg a szabad demokraták tematizálták a kultúrpolitikát és a médiát, s ezekre még ma is jogot formálnak.1998-ban a Fidesz vezette kormány került hatalomra. Az 1996-as médiatörvény értelmében a kormányt és az ellenzéket egyenlő hely illeti meg a közszolgálati médiumok kuratóriumi elnökségeiben. A nacionalista és populista Csurka István által vezetett MIÉP csak 14 parlamenti helyet szerzett, de pártja az 1996-os médiatörvény értelmében ellenzékinek számít. Csurka, a szintén ellenzéki MSZP és az SZDSZ nem tud egyezségre jutni, hogy miként oszszák fel egymás között a kuratóriumi elnökségben nekik járó négy helyet. Csurka szerint pártjának kettő jár, de az ellenzék szerint egy sem, mert 14 parlamenti hellyel nem alkothatna parlamenti frakciót. A helyzet megoldatlan, és emiatt a Nemzetközi Újságíró-szövetség élesen bírálta a magyarországi helyzetet, az Európai Uniópedig az ügy gyors megoldását követeli Magyarország EU-tagsága feltételeként.A jelentés megjegyzi, hogy az új tévéelnök bejelentette: felfüggeszti tagságát a Fideszben. Az igaz, hogy az állami médiában a vezetői posztok a kormányon lévő koalíció kezében vannak, de a liberális és baloldali érzelmű újságírók túlzott arányban vannak jelen a közszolgálatban. A kormány célja valóban az, hogy ezt a túlreprezentáltságot bizonyos mértékig kiegyensúlyozza.A jelentés a tévé pénzügyi helyzetével foglalkozva hangsúlyozza, az MTV önjelölt „értelmiségiek” fejőstehene. Ezek az értelmiségiek Magyarországon általában úgy tekintenek magukra, mint értékek hordozóira és a lelkiismeret zászlóvivőire, de ugyanakkor rosszalják a hazafias érzelmek kifejezését.A sajtóban számos cikk jelent meg, amely a magyarokat arra buzdította, hogy utánozzák a prágai lázadást. E cikkekben érezhető a félelem attól, hogyha a Fidesz-kormány megnyeri a 2002-es választásokat is, akkor az súlyosan megrongálhatja a „régi fiúk országos hálózatát”, vagyis azt a hálózatot, amely pénzt hoz a mai ellenzéki értelmiség konyhájára, és amely támogatja a szocialistákat. Ha a jobboldal ismét győz, a támogatók köre végleg kifuthat tartalékaiból. A jelentés megállapítja, hogy a kis Magyarország rendkívül bőségesen ellátott az elektronikus média területén. 26 kereskedelmi tévéállomás és mintegy 30 rádióállomás működik az országban. Gyakorlatilag az MTV az egyetlen, amely a kormányt támogatja, míg a magántévék kemény ellenfelei a kormánykoalíciónak. A tv2 elnöke Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök egyik közeli barátja, és az RTL Klub annak a Bertelsmann-nak a kezében van, aki Németországban és külföldön általában baloldali médiumokat támogat. Ennek ellenére a nemzetközi figyelem kizárólag az állami televízióra összpontosul, hogy azt a benyomást keltse, mintha a média nem lenne szabad.Különös, hogy a magyar média helyzete nem érdekelte a most azt hevesen bíráló nemzetközi szervezeteket 1994 és 1998 között, amikor az MSZP vezette kormány oly durván avatkozott a médiába, hogy az amerikai médiafigyelő szervezet, a Freedom House Magyarországot a „szabad” kategóriából lefokozta a „részben szabad” kategóriába, amelyből azóta ismét „szabaddá” minősítette. A Nemzetközi Újságíró-szövetség mostani jelentése kényelmesen át is ugrik ezen időszak fölött, és azt írja, hogy „a kiindulás 1998 szeptembere”. Holott azokban az években volt kénytelen megszüntetni működését a két ellenzéki újság, a Pesti Hírlap és a Pest Megyei Hírlap. A jelentés ezután részletesen felsorolja azon eseteket, amikor a Nemzetközi Újságíró-szövetség abban az időben a Magyar Újságírók Közösségének a helyzetet bíráló számos felhívására és jelentésére egyszerűen nem is reagált. Például akkor sem, amikor Horn Gyula akkori miniszterelnök a közszolgálati média elnökeit úgy nevezte ki, hogy nem konzultált az akkori ellenzékkel. Sőt, a NÚSZ arra sem reagált, amikor gengszterek 1994 őszén szétverték a Demokrata című hetilap szerkesztőségét. Talán azért, mert – mint vádolja a NÚSZ ezt a lapot jelentésében – az „szélsőjobboldali” és „antiszemita nézeteket” hangoztat. De a NÚSZ azon panaszokra sem reagált, hogy az akkori ellenzéki lapokat szocialista frontszervezetek finanszírozták. És a brüsszeli szervezetet az sem aggasztotta, hogy a Magyar Nemzet tulajdonosa a rossz hírre szert tett, csődbe ment Postabank volt, és a lap tényleges irányítása egy volt párttitkár, Németh Péter kezében volt.A brit emberjogi szervezet jelentésében azt írja, hogy szinte nem telik el hét anélkül, hogy a nemzetközi sajtóban ne jelenne meg valahol egy cikk, amely a Fidesz vezette koalíciót ne támadná a médiával szembeni magatartása miatt. A francia kormány azon új keletű döntése, hogy menedéket adott olyan cigányoknak, akik azt állították, őket Magyarországon üldözik, a külföldi lapoknak friss muníciót adott. A Fidesz elleni támadások szerint a kormány antiszemita, amely hasznos és gyakran alkalmazott általános vád, amely akkor is megragad az emberek fejében, ha azt tények nem támasztják alá. A BHECS tapasztalata szerint az ilyen támadások totális nemzetközi médialerohanások előfutárai, amelyekből kormányok ritkán kerülnek ki sértetlenül. Arra viszont feltétlenül „jók”, hogy egy kormány ellen hosszú, felmorzsoló háborút viseljenek. Ami a médiát illeti, azon szeretnek átsiklani, hogy az MTV-nek csak a piac tíz százaléka maradt meg.A magyar kormány támogatói némi önbizalommal azt mondogatják, hogy a Fidesz és szövetségesei már jó pár ilyen támadást elviseltek a nemzetközi közösségtől, és ezúttal is elviselik. Csakhogy a BHECS túl sok olyan esettel találkozott, amikor az ilyen támadások sikerrel ütötték el a hatalomtól az olyan kormányokat, amelyeket a Nyugat nem kedvel, és helyettük barátait ültette a hatalomba. Nem véletlen, hogy Michael Lake, az EU budapesti nagykövete március 1-jén élesen támadta Magyarországot, és bírálta az EU-csatlakozásával kapcsolatos haladását. Lake külön bírálta a MIÉP-et. Jellemző az EU gondolkodására, hogy milyen ellenségesen viselkedik nacionalista pártokkal szemben akkor is, ha azokat demokratikusan választják meg. Az EU azt képzeli, joga van diktálni a csatlakozni kívánóknak, sőt a tagországoknak is azt, hogy melyek legyenek az elfogadható „európai” értékek. Márpedig ez a magatartás bizonyos pártoknak a kormányban való jelenlétével nem egyeztethető össze, hanem pontosan a demokratikus értékekkel. Rejtély, hogy egy olyan büszke nép, mint a magyar, miért hajlandó ilyen diktátumoknak engedelmeskedni.A jelentés végül figyelmeztet arra, hogy az MTV pénzügyi helyzetét azonnal konszolidálni kellene – függetlenül attól, hogy az milyen magánérdekeket sért. Megtörténhet az is, hogy a gyufásdoboz lángra lobban – akárcsak Prágában.