Mit tükröz a BUX-index?

A magyar tőzsdéről pesszimista írást közölt a minap a Financial Times (FT). Az írás apropója a NABI, amely buszokat gyárt amerikai és brit piacra, s tele van ugyan megrendeléssel, nyereséges is, ám tőzsdei árfolyama nem tükrözi előnyös helyzetét. Más, nagyobb tőzsdei cégek árfolyama is nyomottnak ítélhető. Tőzsdénk napi részvényforgalma szerény; néhány befektetési bankár pedig arról pusmog, hogy a tőzsdei vállalatok egy része élénkebb, nagyobb forgalmú tőkepiacra szándékszik átmenni. Ha nagyobb cégek Londont vagy az amerikai elektronikus értékpapírpiacot (a Nasdaqot) választanák, az a pesti börze halálát jelentené – írja a szerző, majd sorra veszi a budapesti tőzsde gyengélkedésének okait. Az ázsiai és az orosz devizaválság eleve megviselte e kisebb piacokat, amelyek azután nem tudtak lépést tartani a Nasdaq 1999-es fenomenális emelkedésével. De vannak hazai okok is, amelyek a kormány gazdaságpolitikájára vezethetők vissza.Az igazán érdekes kérdés azonban az, hogy tíz évvel újraindítása után mi a valós súlya a Budapesti Értéktőzsdének, és vajon mi lesz vele a jövőben. Nem magától értetődő ma már, hogy minden nemzetgazdaságnak szüksége van egy börzére, amely – úgymond – a gazdaság tükre. Volt ilyen korszak, bő évszázada. A budapesti tőzsde 1864 elején kezdte meg működését, és száz éve komoly forgalmat bonyolított le a kor meghatározó magyarországi cégeinek papírjaival. 1948-ig működhetett, amikor az állami tervgazdaság rendszere jó időre véget vetett a pénz- és tőkepiacnak. Az 1990-es újraindítás részben szimbolikus lépés, de sokunk nagy várakozással tekintett a magyar tőkepiac életre keltése elé. A mostani hétezer és nyolcezer közötti tőzsdeindex nem rossz, hiszen a BUX ezerről indult. Igaz, volt már sokkal feljebb is. Ám valóban nem túl nagy a forgalom a tőzsdénken. Vezető papírnak igazából csak az OTP, a Mol, a Matáv és talán a Richter részvényeit nevezhetjük. Ám a vezető papírokról sem állíthatjuk, hogy árfolyamuk hű tükre lenne a magyar gazdaságnak. Annak legdinamikusabb részét a nagy exportőr cégek alkotják: az Audi, az IBM, a Philips, az Opel, a Flextronics. Ezek egyike sem szerepel a pesti tőzsdén. Az autóipar és a számítástechnika nagy tőkeerejű és teljesítményű vállalatai ugyanis közvetlen befektetés (más szóval: „működőtőke”) keretében jöttek be hazánkba, nem pedig tőzsdei úton. A külföldi szakmai befektetők tulajdonában lévő bankok, nagykereskedelmi cégek, biztosítók sem a pesti tőzsdén keresztül elégítik ki tőkeigényüket, hiszen ott áll mögöttük a tőkeerős „anya”.Fontos-e egyáltalán a tőzsdénk nemzetgazdasági méretekben? A tőzsdei vállalatok részvénykapitalizációja, vagyis a tőzsdei árfolyamokkal számolt tőkeértéke az 1990-es évtized közepén a bruttó hazai termék (GDP) 5-6 százaléka volt, 1997-ben már 36 százaléka, azóta ennél valamivel kisebb arányú; ez a mérték ugyan nem kicsi, de nemzetközileg nem számít jelentősnek. Még inkább árnyalható a kép, ha azt is megnézzük: kinek a birtokában vannak a részvények. A múlt év végi állapotok szerint külföldieké a részvények 71 százaléka; a maradékon a magyarországi bankok (6 százalék), a háztartások (8 százalék), az államháztartás (8 százalék) és a kisebb szereplők osztoznak.Ez az adat sokat megmagyaráz abból, hogy a BUX-index miért annyira érzékeny a külvilág eseményeire; ha a részvények zömével külföldi intézmények kereskednek, nem csoda, hogy a tőkealapok üzletpolitikájának változásai sokkal jobban befolyásolják a pesti részvényárfolyamot, mint az, hogy mi történik a magyar gazdaságban. Vagy éppenséggel a magyar közéletben. Van abban valami nevetséges, ahogy némely publicisták, sőt gazdasági szakírók a BUX-index aznapi mozgásán akarják bemutatni a nekik ellenszenves politikai erők működésének káros hatásait. Egy nagy, érett tőkepiacon valóban érzékenyen érintheti a tőzsdeindexet az, ha a kormányfő összekülönbözik a központi bank elnökével; de az eddig elmondottak miatt érthető, hogy a mi indexünk hullámzásait aligha lehet értelmesen azzal indokolni, hogy a magyar miniszterelnök szúrósan nézett a nemzeti bank elnökére.Nem akarom azonban azt sugallni, hogy a politika formálóinak ne kellene ügyelniük a tőzsdei vállalatok értékére. Létezik ugyanis olyan funkciója a tőzsdének, amelyet más intézmények nem képesek jól ellátni. A magyar fejlesztési stratégia azonban a rendszerváltozás kezdetétől a működőtőke bevonására, és kevésbé a természete szerint spekulatív portfóliótőkére irányult. A zöldmezős beruházók és szakmai privatizátorok lassabban, nagyobb előtervezéssel lépnek be a gazdaságba, mint ahogyan a portfóliómenedzserek döntenek néhány tízmillió dollár értékpapírba fektetéséről, de nem is vonják ki tőkéjüket bármely vélt vagy valós rossz hír hatására. A mi tőzsdénken vállalati részvényben és állampapírban ma is van vagy 12 milliárd dollárnyi portfóliótőke, de emellett az említett Audi-gyár jellegű nagyberuházásokban és tízezernyi kis- és közepes vállalkozásban további mintegy 20 milliárd dollár dolgozik nálunk. Ez a rengeteg működőtőke a jelek szerint jól érzi magát. Innen jelentős szakmai befektető nem ment el. Amelyik alacsonyabb béreket keresve keletebbre helyezte termelőtevékenységét, ésszerűen cselekedett, és nem sértette a mi nemzeti érdekeinket sem, hiszen hazánk nem akar olcsó bérű országnak megmaradni. Az uniós csatlakozással még inkább fel fog gyorsulni béreink növekedése, ám egyben hazánk gazdasági vonzereje is javul, hiszen a mainál tehetősebb, nagyobb vásárlóerejű piacot, EU-konform szabályokat, a világba sokoldalúan integrált országot, kisebb gazdasági és politikai kockázatot talál a befektető. Ezért az is valószínű, hogy tendenciaszerűen a tőzsdei árfolyamok is javulnak majd.Mégis van bennem kétely az önálló magyar börze jövőjét illetően. Tavaly láthattuk, hogy még az olyan tekintélyes nemzeti tőzsdék is, mint a párizsi, a brüsszeli és az amszterdami, fennmaradásuk érdekében szövetségre lépnek. Magát a londoni tőzsdét is felvásárlási szándékkal kerülgette egy kevésbé ismert svéd csoport. Hosszú tárgyalás-sorozat zajlott le a frankfurti és a londoni tőzsde összeolvadásáról. Mindebből arra következtethetünk, hogy a nem túl távoli jövőben a mi 10 éve megújult börzénk szövetség vagy egyesülés részesévé lesz kénytelen válni ahhoz, hogy tőkebevonó képessége megmaradjon, sőt javuljon. Sok mindent addig is másképp és jobban kellene tennünk. Kevés a közepes méretű vállalkozás a tőzsdén.Márpedig a tőkepiac attól élénk – és különösen azért hasznos nemzetgazdasági szempontból –, hogy ott a fejlődőképes vállalatok tőkéhez tudnak jutni részvények kibocsátásával és forgalmazásával. A tőzsde szabályozásán sok múlik: a pénzügyi szakma és a kormányzat együttesen erőfeszítést tehetne, hogy könnyebb legyen a közepes cégeknek részvényt, kötvényt kibocsátani. Az értékpapírtörvény újabb módosításával és kemény felügyeleti fellépéssel elejét kell annak venni, hogy strómanokon keresztül tisztázatlan eredetű pénzek jelenjenek meg a tőzsdénken; ilyen aggályaink támadhattak a BorsodChem ellenséges felvásárlása kapcsán. Az angol szaklap okkal óv minket a „homályos” befektetési csoportok beengedésétől. A kormánypolitika egyéb vonatkozásaiban nehezebb egyértelmű tanácsot adni. Az érthető – a választások közeledtétől függetlenül –, hogy a kormány féken kívánja tartani a nagyvállalatok áremelési törekvéseit. Az így előálló kisebb nyereség miatt azonban az érintett cégek piaci árfolyama csökken. Amint láttuk, jórészt a külföldieknek csökken. Mégsem lenne helyes ebből az arányból arra következtetni, hogy a részvényárfolyamnak így nincs is jelentősége a nemzeti hatóságok számára. Csökkent piaci értékű magyar vállalatokat olcsóbban vásárolhatják fel tőkeerős konkurenseik. Továbbá vannak elég kiterjedt lakossági csoportok, amelyeknek számít már ma is a tőzsdei ár, és számítani fog a jövőben, ahogy az értékpapír-kultúra terjed. A gazdaságpolitikai lépések következményeit ezért sokirányú elemzéssel kell végiggondolni.A gazdaság fejlődési útját azonban alapvetően a képzettség, az innováció, a termelékenység, a minőség iránti érzék, az általános munkakultúra és persze a hazai tőkeképződés és tőkebehozatal együttese szabja meg. E tényezők miatt versenyképes hazánk – ám mindebből nem sok jelenik meg a BUX-indexben. A börze világa – lássuk be – külön világ.A szerző közgazdász, egyetemi tanár