Maga a kifejezés a XIX-XX. században jött elő, de a modern társadalmak korában vált ismertté, amikor az egyenlőség, mint uralkodó eszme megérkezett a köztudatba. Molnár Attila Károly szerint a ressentimentről írók úgy vélik, hogy az igazságosság sérült, és ha ez megtörténik, akkor a megsértett fél megpróbálja az igazságot helyreállítani valahogyan.
A klasszikus történeteket említve elmondta, hogy voltak azok a bizonyos hősök, akik a rendet akarták helyreállítani, ezeket irodalmi példákon keresztül vezette le. Mint fogalmazott, tele van a történelmünk igazságtevő hősökkel, de a demokrácia korában, pontosabban a francia forradalom óta azt látni, hogy egyenlőek vagyunk, de a többség gyenge, és ezek a gyenge emberek nem egyénileg, hanem kollektíven keresnék az igazságot, a gyáva kisember nem akar kockáztatni, ezért azt szeretné, hogy a párt vagy az állam állítsa helyre az igazságosságot, amit a szociológiában úgy neveznek, hogy kispolgári szociológia, mert neki ez a fontos, mivel ő nem tudja vagy nem meri, de a sérelmeit valaki állítsa helyre.
Az eszmetörténész szerint ez a felismerés annyira erős lett, amely az egyenlőség világához kapcsolódik, hogy már azt is fejtegetik, vajon mindenki számára ugyanazokat a lehetőségeket ajánlja-e fel a társadalom, és ki hogyan él ezzel. Vajon az egyenlőség okozza-e azt a tülekedést, amiért mindenki sorban áll, adásunkból ez is részletesen kiderül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!