Határsávon

2001. 04. 27. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mint egy családi album képei, még inkább diák sorozata, amelyhez valaki, egy nőhang, kommentárokat mormol a sötétből, képről képre, emlékfoszlányról emlékfoszlányra váltva. Egy kocsma, egy templomtorony, egy cukorgyár, egy falusi uszoda. Kattanás. Idegen nevű-nyelvű lány, internált. Iszapos, guanós, felszálkásodott stég a nádasban, valahol a Fertő tó innenső partján, kattanás. Láthatatlanul, de átjárhatatlanul húzódó vasfüggöny a faluszélen túl, a közelében félidióta emberroncsok, vadászkunyhóban szeretkező testvérpár, mocsárba fulladó keleti menekültek, hermetikusan elzárt nyomsávövezet – és menekülés minden kattanás között. Ha nem volna itt más, elidőzhetnénk a sáros, esős, fülledt, nyomorúságos és embertelen északnyugat-dunántúli tájon, a közelmúlt magyar Sinistra-vidékén, ahol a férfiak iszákosak és vérfertőzők, a nők elrongyolódnak vagy fölkötik magukat. Ha nem volna más, böngészhetnénk a soványka, boldogtalanság- és reménytelenségszürke családtörténeteket, a magány, a süllyedés alakzatait.Ám könnyű fönnakadni a szöveg hálóján. Terézia Mora pikkelyszerű prózát ír, ízig-vérig nőprózát, keményen, kérgesen egymásra rakódó, nehezen lehántható szavakkal, nagyon egyszerű, mégis mélyen, tisztán fénylő mondatokkal. A látszólag szabad képzettársításokkal a tudatalatti árnyékából sorjázó emlékképek sokszor versbeszéddé, tömör lélektörténéssé formálódnak, és a hol kamaszfiú-, hol – többnyire – bakfishősök novelláról novellára egymásba érnek. Valóságos lélekvándorlás folyik Mora kisprózáiban: nem vitás, egyetlen hang, egyetlen sors változatai azok, ami leplezetlenül egy-hangúvá teszi ezt a kifinomultan darabos, fojtogatóan érzéki stílust. És van itt még valami: az aprólékos, de nem pepecselő figyelem. Amely megpillant egy eltévedt gesztenyelevelet a szökőkút vizében, kenyérmorzsát, ráragadva a zsíros bicskapengére, rózsaszínűen, agonizálva vibráló pontykopoltyúkat. Kemény, pikkelyes nőpróza és szerteágazó, mindenre rátapadó lelki erezet: az elsőkötetes Terézia Mora, a Berlinben élő, németül alkotó magyar írónő műve szelíd detonáció a kortárs magyar irodalomban.(Terézia Mora: Különös anyag. Magvető Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1690 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.