Kutyaszív

A feltámadás ünnepe után nagyböjt vár a bukaresti kóbor kutyákra, írják a román lapok, mert a város erőskezű polgármestere elrendelte a több mint háromszázezer gazdátlan háziállat kiirtását. Brigitte Bardot örökbefogadási akciója nem járt sikerrel, a kasztrálás drága, az ebek naponta hetven embert marnak meg a román fővárosban. Úgy tűnik, tízévnyi készülődés után ebtelenítik Balkán Párizsát.A bukarestiek azt mondják: ha Alfred Hitchcock rendező a nyolcvanas–kilencvenes évek Bukarestjében élt volna, minden bizonnyal nem a madarakról készít rémfilmet, hanem a kóbor kutyákról, a város ugyanis ma közel háromszázezer gazdátlan eb hazája. A valamikori házi kedvencek első példányai a nyolcvanas évek elején kerültek az utcára, amikor Ceausescu városrendészeti elképzeléseinek áldozatául estek a belváros házai és a főváros környéki falvak. A tömbházakba szorult lakók nem tudtak mit kezdeni háziállataikkal, ezért az ehető fajtákat levágták, a többit pedig útjára engedték. A második nagy hullám a kilencvenes évek közepére tehető, amikor a szigorodó gazdasági körülmények közepette a lakosságnak döntenie kellett, hogy egyre kevesebb élelmét megosztja-e a kutyával. A helyzet ma már drámai – naponta hatvan–hetven embert marnak meg a falkába verődött kutyák (tavaly összesen huszonkétezer bukaresti szorult orvosi ellátásra harapás miatt), a kóbor ebek száma évente megduplázódik, az öt kutyamenhely képtelen befogadni a befogott állatokat. A román főváros hétköznapjainak immár megszokott kelléke a vicsorító négylábú: az akadémia udvarán éppúgy rátámadhatnak a gyanútlan járókelőre, mint az egyetemek lépcsőin vagy a gazdagok által látogatott Herastrau parki teniszpályák környékén.A megoldást tíz éve keresik – hasztalan. A főpolgármesteri székért indulók majd mindegyike gyors megoldást ígért, aztán nem tudott mit kezdeni a kérdéssel. Az emberek jelentős része fél ugyan a kutyáktól, ám amikor szóba kerül az elaltatásuk, lelkes állatvédőként kiáll mellettük. Sok oka van ennek. Egyre több magányos, idős bukaresti választja például a kutyatartás új módját: nem fogadja ugyan otthonába az ebet, ám némi eledel árán a tömbházlakása küszöbére szoktatja, s így olcsón és megbízhatóan működő riasztóra tesz szert. Februárban tettlegességig fajult az állatbarátok és a kutyák elaltatását kérők közötti konfliktus: a főpolgármester tervei ellen tüntető állatbarátokat a járókelők leköpdösték, és arra biztatták őket, hogy tüntetés helyett dolgozzanak, vagy vigyék haza a kóbor kutyákat. A vita hevében itt-ott pofonok is elcsattantak, a rendőrségnek gumibottal kellett szétválasztania a feleket, miközben az egyik Bukarest melletti menhelyet fegyveresek támadták meg, és lelőtték a kutyákat. Sokan a saját szakállukra igyekeznek megoldani a problémát: lakásuk környékére mérgezett húst raknak le, hogy megvédjék magukat és családjukat. Ez azoban kétélű fegyver, mert az ott játszó gyermekek is megmérgeződhetnek.Traian Basescu főpolgármester roppant határozott és erőskezű ember, megválasztása után rendkívül hamar sikerült megoldania egy másik, eladdig túlontúl kényesnek bizonyult kérdést, a kiskereskedők bódéinak ügyét. A román fővárosban ugyanis a rendszerváltás után gomba módra elszaporodtak a szabad kereskedelem eme balkáni jelképei: az emberek önkényesen elfoglalták a közterületeket, és tákolmányaikban nekifogtak mindenfélét árulni. A város nagy bazárra hasonlított Basescu érkezésekor, ám az új városgazda nem teketóriázott sokat: egy felszólító levél után már ment is a daru és a teherautó, hogy karhatalmi segédlettel elszállítsa az engedély nélkül működő boltocskát. Sok helyütt valódi lincshangulat alakult ki, mert a tulajdonosok arra számítottak, hogy jó balkáni szokás szerint „el lehet intézni az ügyet”. Nem egy esetben az eladó akkor ugrott ki a bódéjából, amikor a daru megemelte. A főpolgármester választási kampányában nyolc hónapot kért, hogy megfelezze a kóbor kutyák számát. Kicsit megkésett ugyan, de most annál határozottabban fogott neki a „végső megoldásnak”.A késés annak is köszönhető, hogy a hatvanas évek szexszimbóluma, Brigitte Bardot meghallotta a politikus ivartalanítási és elaltatási terveit, és a március elejére tervezett akciót megelőzendő Bukarestbe repült humánus megoldást találni a problémára. A megszállott állatvédő elérte, hogy maga a kormányfő, Adrian Nastase is „örökbe fogadjon” egy, a médiaeseményre megfelelően kifürdetett-kozmetikázott kóbor ebet, ám a románok csak vonakodva követték a miniszterelnök példáját, húsvétig alig pár százan cselekedtek hasonló módon. Időközben elfogyott Basescu türelme, aki a feltámadás ünnepéig adott haladékot a kutyáknak. Az ünnepeket követően most elindította a város megtisztítását célzó akciót. Az öreg és beteg kutyákat elaltatják (felmérések szerint az utcán csatangoló négylábúak több mint harminc százaléka súlyos beteg), a többit pedig sterilizálják. A dolognak egyetlen szépséghibája van: míg egy kórházban fekvő beteg napi ellátására kevesebb mint kétszáz forintnyi összeg jut, addig egy kutya befogása és kiherélése ötezer forintjába kerül a város költségvetésének. A városgazda eredeti módszert eszelt ki a pénz előteremtésére: a város közbeszerzési tendereiben kiköthetik, hogy a leendő nyertesnek be kell fizetnie bizonyos összeget a kutyátlanítási akció számlájára.A kutyakérdésben neves közéleti személyiségek is megszólaltak. Az állatok jogai mellett kardoskodók bevonták az ebtulajdonos politikusokat, a másik tábor pedig gőzerővel keresi azokat a hírességeket, akiket megmartak az agresszív állatok. Legutóbb a nemrég elhunyt liberális pártvezér, volt elnökjelölt, Ion Ratiu felesége került kórházba emiatt, és kellett sürgősen megműteni. A kezelés nem olcsó: a veszettség elleni injekciók árával együtt meghaladja az egymillió lejt, ami manapság egyhavi átlagnyugdíjnak felel meg Romániában.A romániai Gallup Intézet legfrissebb felmérése szerint a felnőtt bukarestiek hetven százalékát zavarják a gazdátlan kutyák (még az ebtulajdonosok több mint fele is így gondolkodik), ám elaltatásukkal nem értenek egyet. A megkérdezettek nyolcvanhat százaléka a kasztrálásukat tartja a jobbik megoldásnak. A többségi vélemény szerint ennek költségeit a fővárosi büdzséből kellene fizetni, és úgy gondolják, hogy a műtét után nem kell visszaengedni az ebeket az utcára.A húsz bukaresti sintérnek várhatóan nem lesz könnyű dolga. Nemegyszer megtörtént már, hogy a kutyák megharaptak valakit, a sértett sintért hívott, ám a befogott ebeket kiszabadította a tömeg. Ludovic Spiess volt alpolgármester tömören megfogalmazta a lényeget: „Az emberek szentimentálisak, de a menhelyekért kardoskodóknak is meg kell érteniük, hogy túl sok a kóbor kutya, s mi még arra sem vagyunk képesek, hogy az árva gyerekeket rendesen ellássuk...”