Üzlet és etika – ellentétpár?

Feláldozható-e úgy tíz hektár esőerdő pár ezer barrel nyersolajért? Megfér-e a tisztességes úton megszerzett jövedelem egy bank folyószámláján a sok millió dolláros maffiapénzek mellett? Tehet-e bármit is egy cég tevékenysége ellen a társadalom? Mi legyen: profit vagy élet? Vagy mindkettő? Összeegyeztethető-e a nyereség és az etika fogalma? A hozamon kívül van-e, lehet-e más vezérlőelve az üzleti döntéseknek? Egyáltalán: a racionalitás olykor mitizált fogalomkörében megfér-e az etikus magatartás? Nem megmosolyogtató-e vajon gazdaságetikáról beszélni?Budapesten, a Roosevelt téren megépül egy luxusszálloda, ezért elpusztult néhány ritka tűlevelű. Az eset elég nagy visszhangot váltott ki. Ismert közéleti személyek demonstrációt szerveztek a fák védelmére, így kívánták felhívni a főváros vezetőinek (a politikusoknak) és az építtető tulajdonosok (üzleti döntéshozók) figyelmét arra, hogy a Lánchíd tövében, ahol egyébként már három luxusszálloda pompázik, örökre megváltozik a mikrokörnyezet, ha az évszázados fákat kivágják. A tüntetőket elhurcolta néhány jó erőnek örvendő rendőr, nyilván parancsra, s amint kitűnik, az építkezés elég jó ütemben halad tovább, a tulajdonosok legnagyobb megelégedésére.Számos olyan példát említhetnénk (gondoljunk csak Bős–Nagymarosra, a mohi és a temelíni atomreaktorokra, a garéi veszélyes hulladékra), amikor egy-egy befektetői, mi több: politikai, tehát a társadalom legitimációjával rendelkező döntéshozói csoport nem tartotta szem előtt azt a tényt, hogy tervük megvalósításában nemcsak ők maguk, hanem más közösségek is érintettek, amelyeknek adott esetben homlokegyenest más az álláspontjuk az adott tervről, mint maguknak a döntéshozóknak. Nem óhajtottak annak a dilemmának a föloldásával piszmogni, hogy egy-egy üzleti vagy politikai döntésnek más vezérlőelve is van (lehet) a csontszikár profitmutatónál. Egyebek mellett az etikai normák.A felelősség elkerülhetetlenül jelen van minden fontos döntési helyzetben, amely (gazdasági, társadalmi, politikai) döntési helyzetek komplex körülmények között születnek meg – szemlélteti A döntéshozatal etikája című könyvében Zsolnai László egyetemi docens, a Gazdaságetikai Központ vezetője. Az ő álláspontja szerint a cégek etikus magatartása – noha azt számos kritérium szerint mérik – abban érhető tetten leginkább, ahogyan szűkebb és tágabb környezetükhöz viszonyulnak. Egy-egy döntés érintett szereplői általában egyének, csoportok vagy szervezetek, de a természeti környezet és a jövő generációk is közéjük tartoznak, ha az adott döntések ténylegesen befolyásolják helyzetüket, sorsukat.– Ahogy nincs olyan ember, aki minden tekintetben és helyzetben tökéletes magatartást tanúsít, éppúgy nincs olyan vállalat sem, amelyet egyértelműen etikusnak vagy antietikusnak nevezhetnénk – mondja Zsolnai László. – Többjük saját etikai normákat támasztott önnön tevékenységével szemben, amelyekkel jóval túlhaladták a szakmai szervezetek, kamarák ajánlásait, de még a vonatkozó rendeleteket, jogszabályokat is. Azaz nem egy esetben az állam jóval „szelídebben” viszonyult e vonatkozásban a cégekhez, mint azok saját magukhoz.Két kirívó és nagy botrányt csapott eset hozható fel az iméntiekkel ellentétben. Egyik alkalommal a Ford cég szegte meg az etikai normatívákat, másik alkalommal pedig a Világbankban készült egy etikai szempontból a messzemenőkig kifogásolható tanulmány.A Ford esete súlyos következményekkel járt. 1978-ban Indiana államban három tinédzser korú lány életét vesztette, mert felrobbant velük egy, a Ford által piacra dobott Pinto típusú személyautó. Noha nem ez volt az első és utolsó, hasonló ok miatt bekövetkezett haláleset, s addig már számtalan pert indítottak az autógyártó ellen, mégsem módosították a robbanásveszélyes üzemanyagtartály beszerelési technikáját, mert egy gazdaságossági elemzés kimutatta, hogy az tizenegy dollárba került volna járművenként. Ezt a tizenegy dollárt pedig nem kívánta beépíteni a cég az autó árába, mert veszélyeztetve érezték piaci pozíciójukat a Volkswagen által. A „tizenegy” dolláros, azaz abszolút értelemben vett profitorientált döntés végül 2100 felrobbant autóhoz, 180 égési halálhoz, ugyanennyi égési sérüléshez vezetett. A perköltségek 49,5 millió dollárra rúgtak, de tizenegy dolláros autónkénti kiadás a konstrukció módosítása miatt az értékesített, összesen 12,5 millió autó esetében 137 millió dollárt tett volna ki.A Világbank a fejlett országok „irháját” kívánta menteni a harmadik világ rovására. Egy, a The Economist által megszellőztett belső tanulmány szerint Lawrence Summers, a Világbank akkori vezető közgazdásza azt szorgalmazta, hogy a pénzintézet támogassa a környezetszennyező iparágak áttelepítését a harmadik világba. A „zseniális” ötlet deklarált célja (amit egyébként rendre a nyilvánosság elé tártak minden terv ismertetésekor) ez esetben is a globális jólét előmozdítása volt.Zsolnai László, részletesen elemezve könyvében e két történet etikai vonatkozásait, megjegyzi: ez utóbbi esetben felmerülő legfontosabb döntési norma a méltányosság lett volna.Azt hiszem, minden különösebb, részletekig terjedő elemzés nélkül szembeötlő a laikusoknak is, hogy ezt figyelmen kívül hagyta a Világbank vezető közgazdásza. Két tudós, Daniel M. Hausman és Michael McPherson az esetet elemezve 1996-ban igen röviden azt írta: pay your way, azaz: fizesd meg a magad életmódját.Igen éles reakciót váltott ki közvetlen környezetünkben a győri kekszgyár tervezett bezárása. A tulajdonos Danone-csoport gazdaságossági okokra hivatkozva jelentette be, hogy bezárja a több mint százéves múltra visszatekintő üzemet. A győriek tüntetést szerveztek, megmozdult egy hazai közéleti ifjúsági szervezet is, s bojkottot hirdettek a Danone termékei ellen. A gyár végül is megmarad, bár az valószínű, hogy kevésbé a tüntetők tiltakozása hatotta meg a Danone-vezérkart, inkább a közvetlen kormányzati beavatkozás vezetett eredményre ebben az esetben.– A magánvállalat fogalma átértékelődik a XXI. században. Hiába birtokolják magánszemélyek, működésük óhatatlanul kihat környezetükre, ami miatt a civil társadalom jogot formál arra, hogy beleszóljon tevékenységükbe. Ilyen vonatkozásban a nagy cégek legitimációs válságba kerültek, azaz a társadalmi reakciók nyomán rádöbbentek arra, hogy megítélésük ingataggá vált. Ma már szinte képtelenség üzleti megfontolásból vagy a társadalmi felhatalmazással bíró kormányzatokkal összefogva, hatalmi pozícióból legitimálniuk tevékenységüket. Arra kell törekedniük, hogy a lehető legszélesebb körű párbeszédet alakítsák ki környezetükkel, ha talpon, azaz piacon kívánnak maradni – folytatja Zsolnai László. – A legnagyobbak rádöbbentek erre a kényszerre, a British Petrol és a Shell például dollármilliárdokat költ a megújuló energiák felkutatására, az esőerdők biodiverzitásának védelmére, s nemigen van más választásuk azoknak a cégeknek sem, amelyek eddig még nem szembesültek ezzel a kényszerrel.Nálunk a Mol Rt. az, amely kiemelten kezeli a környezetvédelem ügyét, de túllépve azon, komplex etikai attitűd kialakítására törekszik. E vonatkozásban nemrég együttműködésre lépett az olajtársaság a Gazdaságetikai Központtal.– Túl azon, hogy minden olyan cégnek kötelessége kiemelt figyelmet fordítania környezetére, amelynek tevékenysége terheli azt, nem szabad szem elől téveszteni, hogy ezen cégek döntéshozói testületeiben is szubjektumok ülnek – hívta fel a figyelmet erre Hernádi Zsolt, a Mol Rt. elnöke. – Állíthatom, hogy az igazgatóság egyetlen tagja sincs elragadtatva attól a szmogtól, amelyet szélcsendes napokon Budapest fölött látni.Vajon a befektetők, tulajdonosok, akik pénzéből működik a Mol Rt., de bármely más magántársaság tulajdonosai, szó nélkül hagyják-e, hogy a társaságok döntéshozói olyan környezetvédelmi kiadásokba, költségekbe „verik” a céget, amelyek megtérülése közvetlenül nem mérhető? – kérdeztük a magyar olajvállalat elnökét.– Korábban szó volt arról, hogy a Mol egyes termékei esetében derogációt kérünk az uniós csatlakozás miatt, ezt az ötletet azonban elvetettük, hiszen képesek voltunk arra, hogy idejekorán olyan üzemanyagot gyártsunk a finomítónkban, amely már megfelel azoknak az EU-követelményeknek, amelyeket 2005-től kívánnak bevezetni – válaszolta Hernádi Zsolt. Meglátása szerint már nemcsak a hatóságok, de a társadalom is elvárja a magáncégektől a környezettudatos magatartást. Ennek fényében minden egyes kiadott forint hosszú távon megtérül, ugyanis ha ezt elhanyagolják a cégek, kiszorulnak a piacról – vallja a Mol elnöke.Az etikai normák rigorózus megtartása adott esetben a társaságok jövedelmezőségét ronthatja. Egy bank esetében ez azzal járhat, hogy képtelen riválisaival azonos mértékű kamatot biztosítani a betéteseknek, akik ezért akár el is fordulhatnak az adott pénzintézettől. Termelőtársaságoknál szintén a jövedelmezőség rovására mehet, ami a részvényárfolyam zuhanásában nyilvánul meg, s ez végső soron a társaság tőkeellátottságának szűküléséhez vezet.– Nehezen tudom elfogadni azt a több ezer éves állítást, hogy a pénznek nincsen szaga, nem is kívánok ennek terjesztésében részt venni, véleményem szerint a pénz semlegességének mítoszát fel kellene számolni – vallja Zsolnai László. – Jelentős különbség van a bolíviai maffia névtelenül elhelyezett pénzét szó nélkül befogadó és az azt visszautasító pénzintézet között. Az előbbi kategóriában elsősorban a svájci és a luxemburgi bankokra gondolok – mondta. Álláspontja szerint egy bank akkor is képes biztosítani a jövedelmezőséget, ha – egy meglehetősen bonyolult – szűrőmechanizmuson keresztül ellenőrzi, hogy ne kerüljön a betéti állományába feketegazdaságból származó pénz. Ezt számos bank megteszi Svádországban, Dániában, Kaliforniában. E tekintetben az európai bankok között élen jár a holland, brit és ír tulajdonban lévő Triodos bank, amely egyenesen garantálja a betéteseinek, hogy mind betéti, mind kihelyezési tevékenysége során távol tartja magát a tisztességtelen, illegális szférától.– A bank üzleti sikere jelzi, hogy a betétesek sem egyetlen, a kizárólagos profit szempontja szerint döntik el, hogy melyik pénzintézetet választják. Ha eltekintünk az etikai normáktól, még akkor is számos más szempont marad, amelyet figyelembe vesznek a betétesek. Például a biztonságot, azt, hogy milyen hálózattal rendelkezik egy bank, elérhető-e hétvégeken, milyen hatékony a kiszolgálás. Tehát a profiton kívül számos más tényezőt is mérlegel egy-egy betétes, mielőtt pénze elhelyezéséről döntene. A Triodoshoz hasonló bankok üzleti sikerénél talán fontosabb az, hogy hatással lehetnek más, kevésbé tisztességes bankokra is, ami óhatatlanul egy „evolúciós” folyamat kezdetét eredményezheti – állítja Zsolnai László.Leszűkítve a gazdaság és az etika fogalomkörét, azoknak talán egyik legfontosabb közös szegmensére voltunk kíváncsiak, nevezetesen arra, hogy a hazai jogrend hogyan viszonyul e két jelenséghez. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának vezetőjét, Kiss Gábort kerestük meg.– Az etikai követelmények nem épültek be a jogrendbe, de ez nem azt jelenti, hogy magával a joggal, inkább a pereskedő felekkel vannak gondok – mondta a gazdasági kollégium első embere. Azaz: minden vonatkozó hiányosság a pereskedők magatartásában érhető tetten. Leggyakrabban a fizetési hajlandóság hiánya miatt alakul ki viszály. A vétkesek ilyenkor mindent megtesznek az ítélethozatal elodázásáért. Nemtelen eszközöket vetnek be a bírák akadályozására, nem egy esetben arra is képesek, hogy nyilvánvaló, egyértelmű bizonyítékként szolgáló okmányok hitelességét kétségbe vonják – közölte tapasztalatait Kiss Gábor bíró.Az etikai mérce alacsony voltát vagy talán teljes hiányát jelzik a bíróságokon tapasztalt további gyakori jelenségek is. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának vezetője érdeklődésünkre más jellemző eseteket is megnevezett, amelyek közül a szóbeli megállapodások letagadását, illetve a fizetésképtelenség biztos tudatában elfogadott szolgáltatásokat említenénk meg, mint – álláspontunk szerint – messzemenően etikátlan magatartást. (Itt jegyezzük meg, hogy utóbbira jellemző példa volt a múlt nyáron csődbe jutott HTC utazási iroda ügye, amely nemcsak az ügyfelektől fogadott el pénzt csőd közeli állapotuk tudatában, de a külföldi partnerektől is igénybe vették a szálláshely-szolgáltatásokat, amelyeket végül nem fizettek ki.)Kiss Gábor bíró szerint az is hiányosságra vall, hogy a vitázó felek szinte soha nem próbálnak meg peren kívül, kulturált körülmények között megállapodni. A gazdasági kollégium vezetője elmondta, hogy korábban szinte példa sem volt arra, hogy bármely cég azonnal felszámolási eljárást kezdeményezzen a számára adós másik társasággal szemben. Pert indítottak jogos követelésük behajtása miatt, de nem kezdeményezték az adós társaság megszüntetését, felszámolását.– Ma már se szeri se száma a felszámolási kérelmeknek, havonta két-háromszáz beadványt kapunk, de hangsúlyozom, hogy ez csak fővárosi reláció, országos szinten sokkal magasabb lehet ez a szám – mondta Kiss Gábor.A bíróval folytatott beszélgetésünkből viszont kiderült, hogy a lesújtó helyzet csak a hazai kis- és középvállalkozásokra jellemző. Kiss Gábor tapasztalata az, hogy a multinacionális cégek ritkán fordulnak bíróságokhoz.– A multiknál az a bevett gyakorlat, hogy minden követelés alapját megvizsgálják, mind a velük szemben, mind a környezetük által támasztottakét. Ha megalapozatlannak találják az igényt, elsősorban tárgyalóasztal mellett próbálják rendezni a nézetkülönbséget, s csak végső esetben fordulnak bíróságokhoz. S ha bírósághoz fordulnak, akkor a világ legtermészetesebb dolgának tartják az együttműködést a pereskedő féllel és a bírósággal is – számolt be tapasztalatairól Kiss Gábor.