NATO-politika a Balkánon

A NATO külügyminiszteri konferenciájának napirendjén Budapesten is a balkáni válsággal kapcsolatos kérdések szerepeltek az első helyen. George Robertson NATO-főtitkár Szlobodan Milosevics bukása óta a leginkább reménykeltő eseménynek nevezte a jugoszláv hadsereg visszatérését a dél-szerbiai koszovói határtérségbe és üdvözölte az albán fegyveresek azon elhatározását, hogy megválnak fegyvereiktől és politikai párbeszéd útján igyekeznek érvényt szerezni jogos igényeiknek. Megengedhetetlennek nevezte viszont, hogy Macedóniában, ahol a demokratikusan megválasztott kormányban az albánság legitim képviselői is helyet foglalnak, militarista csoportok fegyverhez nyúljanak követeléseik teljesítéséért. A főtitkár leszögezte, míg a Presevo-völgyben örvendetes módon sikerrel jártak a közvetítési erőfeszítések, Macedónia esetében a nemzetközi közösség teljes mértékben a nemzeti egységkormányt támogatja. A NATO-tagországok külügyminiszterei egyértelműen az ország területi integritása mellett foglaltak állást. A macedón válság – mondta Lord Robertson – nem elszigetelt jelenség, ezért a NATO különösen nagyra értékeli a szomszédos országok, így például Albánia és Bulgária együttműködési készségét, hiszen nélkülük elképzelhetetlen a tartós béke a térségben. A koszovói helyzetről szólva reményét fejezte ki az őszi választások sikerével kapcsolatban.Colin Powell amerikai külügyminiszter megerősítette: az Egyesült Államok valóban fontolgatja a Balkánon állomásozó erőinek csökkentését, de nem hoz egyoldalú döntéseket szövetségeseivel folytatandó előzetes konzultációk nélkül. Powell elmondta, hogy Donald Rumsfeld védelmi miniszterrel áttekintik a lehetőségeket a KFOR-ban és az SFOR-ban szolgálatot teljesítő amerikai kontingens létszámának mérsékléséről, annál is inkább, mert mostanra a feladatok is megváltoztak, és nincs már feltétlenül szükség harcoló alakulatokra. Az alapelv azonban, vagyis hogy az USA együtt vonult be szövetségeseivel a Balkánra és velük együtt is vonul ki, változatlan.