Civilizáció: áldás vagy átok?Érdeklődéssel olvastam a Magyar Nemzet hasábjain (2001. ápr. 21) Farkas Péter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem humánökológusa Összenyomják a Föld tüdejét című cikkét. A cikk alcíme az volt, hogy Vajon még meddig maradhat bolygónk az emberek természetes élőhelye?Nyilvánvaló, hogy alapvető feladat bolygónk lehetőleg minél nagyobb területén a természetes ökoszisztémák (pl. esőerdő, szavanna, tundra) megőrzése a művi (épített, létesített) környezettel szemben, ill. mellett. Hiszen a biodiverzitás, a sokszínűség biztosítása, a környezet s az élővilág egységét és egyidejű fontosságát felismerő józan értékrend kialakítása a jövő záloga is. Ugyanakkor – valószínűleg ellentétben Farkas Péterrel – én nem látom oly sötéten a jövőt, s nem gondolom, hogy a sustainable development, azaz a fenntartható fejlődés csupán ábránd lenne. Még akkor sem, ha a világ népessége valószínűleg tovább fog növekedni, igaz, az erre vonatkozó prognózisok a lakosság létszámát csökkentő (pl. AIDS, ebola, egyéb fertőző járványok, élelmiszerhiány) és növelő (pl. javuló orvosi ellátás, korszerű biotechnológia) tényezők nagyfokú bizonytalansága miatt nem megbízhatók, s minél nagyobb időbeli extrapolációt kívánunk, annál nagyobb a tévedés valószínűsége. Farkas Péter leírja a problémákat, gondokat, de nem tesz említést a tudomány és technika olyan vívmányairól, ill. a tudatos, környezetorientált nevelés és oktatás pozitív hatásairól, amelyek alkalmazásával a gondok orvosolhatók.Csak néhány példa. Első. Igaz ugyan, hogy a fosszilis energiahordozók belátható időn belül elfogynak, de a vegyészet már évtizedek óta képes pl. szintetikus benzin előállítására. Ehhez ugyan energia kell, de ennek nyerésére is reális utak (vízi erőművek, geotermikus energia, fissziós és fúziós erőművek, napelemek stb.) kínálkoznak. Második. Farkas Péter az ipari társadalmak mértéktelen vegyszerhasználatáról s ennek környezetszenynyező következményeiről ír. Nos, egyrészt a világ agrokemikália-felhasználása már az elmúlt 2 évtizedben is csökkenő tendenciát mutatott (hatékonyabb szerek, integrált, ill. biológiai növényvédelem, bioélelmiszerek előállítása), másrészt a géntechnológia fejlődésének köszönhetően pl. a GMO (genetically modified organism) takarmány- és élelmiszernövények rezisztenssé tehetők, s így jelentősen mérsékelhető a peszticidek (herbicidek, inszekticidek stb.) felhasználása. Harmadik. A hulladékprobléma, a szemételhelyezés kérdése. Ez alapvetően technológiai és szemléleti kérdés. Olyan generációt kell felnevelni, amelynek számára a hulladék, a szemét valóban másodlagos nyersanyag, magától értetődő az újrafelhasználás (recycling) igénye, mindenki természetesnek veszi s érdekelt a szelektív hulladékgyűjtésben stb.Összegezve, én úgy vélem, hogy a világ (ill. bolygónk) lakói előtt ugyan nem kis feladatok, nem könnyen megoldható problémák tornyosulnak, de körültekintéssel, józan ésszel, nem csupán saját generációnk, de gyermekeink, unokáink érdekeinek szem előtt tartásával adekvát válasz adható. Az ökonómia és ökológia nem ellentétes, hosszú távon egymásba kell hogy simuljanak a gazdasági és környezeti érdekek, szempontok is.Szabó S. Andrásegyetemi tanár
Egységbe forrva
Ami már büntetőjogi kategória
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!