Az egyházi esküvő rangja

A Fidesz-Magyar Polgári Párt XIII. kongresszusán vitára bocsátott A jövő elkezdődött című vitairatában szereplő, A hit a legszemélyesebb közügy című fejezet egyik pontja komoly politikai, ideológiai vihart kavart. „A megfelelő szervezeti és intézményes struktúrával működő egyházak templomi esküvőit az állam is érvényes házasságnak fogja tekinteni” – olvasható a szövegben.A kibontakozott viták középpontjában az áll, hogy egyesek az állam és az egyház szétválasztásáról szóló alkotmányos alapelvet látják veszélyeztetve az egyházi esküvő állami elismerésétől. Attól tartanak, hogy összekeverednének a magyar polgári jog családjogi rendelkezései és az egyes egyházak házassági szabályai. Holott a Fidesz javaslata nem arról szól, hogy az egyházakat kedvezőbb helyzetbe hozza. Az egyházi esküvő állami elismerésének alapgondolata abból a társadalmi igényből fakad, hogy sokak mindenekelőtt csak egyházi esküvőt akarnak kötni, s az állami anyakönyvvezető előtti megjelenést, az állami ceremóniát kényszerű kötelezettségnek, felesleges nyűgnek tekintik. (Érdemes megjegyezni: egy családi esemény állami „megünnepeltetése” a liberális állam eszméjével sem egyeztethető össze.) Helyénvalóbb volna tehát számukra egyszerű bejelentési eljárássá átalakítani a ma még kötelező hivatalos ceremóniát. Aki pedig állami szertartást, ünnepi beszédet, zenét és pezsgőt akar, megfelelő szolgáltatáshoz juthat hozzá továbbra is. Teljességgel érthetetlen ezért, hogy a szándék ellenzői miért tekintik visszalépésnek, miszerint mindenki szabadon döntheti el: polgári, vagy egyházi esküvőt kíván-e kötni? A javaslat tehát mindössze egy lehetőségről szól, ami értelemszerűen csak azokat érinti, akik élni kívánnak ezzel. Aki nem akar egyházi esküvőt, annak megmarad a polgári, anyakönyvvezető előtt kötött házasságkötés lehetősége. Vagyis: állampolgári jogról s nem kötelezettségről van szó.Persze kötelezettsége is van, ám ez az eskető egyházakra vonatkozik. Reájuk ugyanis az elképzelés megvalósulása esetén többletfeladatok hárulnak. Nevezetesen: az ő kötelességük lesz az esküvő tényét az állami anyakönyvvezetőnél bejelenteni, a szükséges dokumentumokat számára továbbítani.A mondottakból pedig az következik, hogy a javaslat nem sérti az állam és az egyház alkotmányban rögzített szétválasztását, hiszen az állam nem ruházna át hatósági (államigazgatási) jogkört az egyházakra. Hiszen az államigazgatási jogkörbe tartozó anyakönyvvezetés továbbra is az arra hivatott állami szervnél marad, s az állami, illetve egyházi (jog)szabályok a jövőben is határozottan elkülönülnek egymástól. Vagyis: az egyházak nem kapnak állami feladatokat (anyakönyvezés), az állam viszont „megszabadulhat” a szertartástól. A javaslat megvalósítása a családjogi törvény, valamint az anyakönyvezés szabályainak módosítása révén lehetséges.Fontos kiemelni, hogy az egyházi esküvő állami elismerése korántsem példa nélküli a világban. Van olyan hely is – például Izrael –, ahol nincs világi házasságjog. Számos országban pedig választani lehet a polgári és az egyházi házasságkötés között, de az állami anyakönyvvezetés természetesen nem iktatható ki. Csak példaként néhány ezen államok közül: Finnország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Görögország, Ausztrália, Kanada. Lengyelországban – bizonyos egyéb feltételek teljesülése mellett – a kánoni házasságnak megkötése pillanatától ugyanolyan következményei vannak, mint a polgári jog szerinti házasságkötésnek. Horvátországban a kánoni házasság megkötése pillanatától civil hatásokkal rendelkezik. De hasonló a jogi helyzet Olaszországban, Spanyolországban, Szlovákiában is. Az egyházi házasságot Csehországban is elismerik. Természetesen ellenpélda is akad, például Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Franciaországban.A sokrétű nemzetközi gyakorlat ismertetése azért is fontos, mert mutatja: megalapozatlan, mindenekelőtt ideológiai és politikai megfontolások által sugallt az a vélemény, miszerint Magyarországot ezért a lépésért kizárnák a demokratikus államok sorából. Tehát a felvetett gondolat a gyakorlatban nem okozhat problémát, mert az állami és az egyházi normarendszer egymástól élesen elkülönül. Az elképzelés megvalósítása esetén pedig az egyházi szabályoknak nem kellene megváltozniuk.Az aggályok egy része a házasságok esetleges felbontásában keletkező bonyodalmakról szól. Ezekre a felvetésekre a válasz: ebben az esetben az állami bíróság előtt az eddigi gyakorlat szerint lehet majd bontópert kezdeményezni. A válást külön eljárásban lehet az egyház belső jogszabályai szerint kezdeményezni, feltéve, hogy a válni óhajtó a későbbiekben is a római katolikus egyház előírásai szerint akar házasságot kötni. Ez azonban az állami válópertől teljesen független eljárásban valósul meg.Az egyházi esküvő állami elismerése esetén a házasság megkötésére vonatkozó törvényi feltételeknek tehát ugyanúgy kell érvényesülniük a jövőben is, mint érvényesültek eddig. Az, hogy az esküvői szertartást egyházi személy végezné, nem hiszem, hogy „veszélyt” jelentene a Magyar Köztársaság családjogi törvényeinek betartására, s az anyakönyvvezetés rendszere továbbra is egységes marad.A javaslat gyakorlati magvalósításához szükséges lépéseket a későbbiekben kell tisztázni. Előzetesen semmiképp sem állítható, hogy csak az alkotmányos elvek megsértésével valósítható meg a minden ízében demokratikus – mert az embereknek választási lehetőséget biztosító – elképzelés. Megítélésünk szerint az egyházi esküvő érvényességének megteremtése a jelenlegi családjogi szabályok kisebb módosításával is megoldható. Ha a polgárok többsége kedvezően fogadja a vitairat ezen pontját, akkor a választási – illetve a jövendő kormányprogramnak is részévé válhat az egyházi esküvő állami elismerése.A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)