Az ország javára kell fordítani a globalizációt

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége a gazdaság és a vállalkozások érdekében az uniós csatlakozás előtt évi háromszázalékos áfacsökkentést, a kis- és középvállalkozások esetében 10 millió forint nyereségig általános, 10 és 20 millió forint között pedig beruházási adómentességet tartana célszerűnek, gazdaságélénkítőnek. Demján Sándort, a VOSZ ügyvezető elnökét többek között a szövetség kormányhoz eljuttatott javaslatairól, illetve annak fogadtatásáról kérdeztük.A kormány meghallgatja az önök, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) véleményét?– A Széchenyi-terv nagyon sok, általunk felvetett kérdésre adott választ, s ezek pozitívan hatnak a vállalkozói társadalomra. Olyan fejezetek léptek be, mint az informatika, a gyógy- és a kongresszusi turizmus. Voltak olyan javaslataink is, amelyek viszont nem teljesen úgy valósultak meg, mint ahogyan azt szerettük volna. Ilyen például a kis- és középvállalkozások 10 millió forintos adókedvezményének ügye. Mi azt szerettük volna, hogy ez általános kedvezmény legyen, s ne csak beruházási. Javaslatunkkal továbbra is bombázzuk a kormányt, s szeretnénk elérni, hogy a kis- és középvállalkozások az első 10 millió forint nyereségig adómentesek legyenek, 10 és 20 millió forint között pedig kapjanak beruházási kedvezményt. A fejlett országok költségvetésében a nyereségadó sehol nem jelentős tétel, a kormányok sokkal fontosabbnak tartják a minél nagyobb foglalkoztatottságot, s a cégek a bérek kapcsán fizetik meg az adókat. Azt azonban látni kell, hogy a kormányzati munkában a rendszerváltás óta most először történt pozitív elmozdulás a kis- és középvállalkozók javára, érdekében.– Önök többször megfogalmazták, elégedetlenek a helyi iparűzési adó rendszerével, alkalmazásával. Mit kifogásolnak?– Sajnos ennek az adónemnek vadhajtásai jelentek meg az önkormányzatoknál. Egyes települések vezetői úgy tekintik a vállalkozókat és ezt az adónemet, mint biztos bevételi forrást a költekezéseik fedezésére. A tendenciát jól mutatja Budapest példája, ahol 1988-ban még 1,2 százalékos volt az adó, s ma már 2 százalék, holott ez árbevétel-arányos. Ennek következménye, hogy nemcsak az újonnan alakuló vállalkozások választanak más helyszínt működésükhöz, hanem a már itt üzemelők is odébbállnak. Amenynyiben Budapest valóban, és nem csak a retorika szintjén akar továbbfejlődni, regionális központ lenni, akkor ezt az elvándorlást a lakosság és a vállalkozások esetében is meg kell akadályozni. Megdöbbentő esetek is vannak: ismerek olyan vidéki önkormányzatot, amelyik egy-egy vállalatra célzottan vet ki adót. A VOSZ azt szeretné, ha a fővárosban ez az adó nem iparelűzési, hanem valóban iparűzési adó lenne, ezért javasoljuk, hogy azt 1,5 százalékra csökkentsék, s ebből 0,5 százalék pedig közvetlenül a vállalkozások fejlesztésére legyen visszaforgatható.– Önök azt javasolták a kormánynak, hogy csökkentse az általános forgalmi adó mértékét 15 százalékra. Nem túl nagy „falat” ez?– Magyarország uniós jövője az adókon múlik: ha azok magasak, akkor a polgárok és a vállalkozók elmennek oda, ahol kisebb adók vannak. Nem szeretnénk ismét egy Gorenje-periódust. Az áfacsökkentés a belső fogyasztás és a foglalkoztatás szempontjából rendkívül fontos. Évente megközelítőleg háromszázalékos mérsékléssel három év alatt lehetne elérni az unió átlagos áfa-szintjét, a 15 százalékot.– A csökkentést a kétéves költségvetés nem teszi lehetővé.– Szerencsére a kétéves büdzsében jelentős többletek vannak, a gazdaság virágzik. A probléma az, hogy amennyiben 2003-ban, vagy egy évvel később leszünk uniós tagok, egy év alatt nem lehet majd ilyen nagy mértékben csökkenteni az áfát. Mi a mérsékletességet tartjuk kívánatosnak. Az áfacsökkentés növelné az emberek reáljövedelmét, s ez fontos eszköze lehetne az infláció elleni harcnak. Mellesleg én kétéves költségvetéspárti vagyok, sőt elképzelhetőnek tartanék akár három- vagy négyéves büdzsét is. De az uniós csatlakozás a vállalkozók számára nemcsak kihívásokat, hanem új lehetőségeket is teremt, amelyekkel élni kell. A csatlakozás nagyon fontos kérdés, olyan, mint Szent István idején a katolicizmus felvétele. Egy nemzet fennmaradása részben a jóléten múlik. Most az a kérdés, hogy a Balkánhoz sodródunk, vagy Európában élhetünk. A globalizációt pedig a javunkra kell fordítani.– A VOSZ és más vállalkozói szervezetek is folyamatosan azt hangoztatják, beszállítói programokkal kell segíteni a hazai kis- és középvállalkozásokat. Milyen kormányzati fogadtatásban részesül ez a javaslatuk?– Nincs olyan ország, ahol jelentős fejlődés indult volna meg a multinacionális tőke nélkül. De igazán sikeresek azok az országok lettek, ahol a beszállítói programot hamar, és jól építették ki. Ehhez azonban kormányzati segítségre is szükség van. Fontos, hogy a multik által előállított termékekben minél több legyen a magyar vállalkozók által hozzáadott érték. Amennyiben ez az arány a multik által előállított termékekben elérné az 50 százalékot, az akár a GDP 10 százalékos növekedését is eredményezhetné. Hathatós programok még nem születtek, pedig azokat csak le kellene másolni a sikeres országokról. Ezzel még adós a kormányzat, bár a probléma fontosságát észrevették, s már forrásokat is rendeltek a kérdés megoldására. Tapasztalatból mondom, hogy a kis- és középvállalkozók akkor lesznek sikeresek, ha az általuk előállított termék egyharmadát multinacionális vállalathoz szállítják be, míg kétharmadát exportálni tudják.– Közel két éve húzódik a VOSZ által ígért vállalkozói hitelkártya kibocsátása. Meddig kell még várni?– A rendszer lényege, hogy a vállalkozó egymillió forintot vehet fel bármikor, nincs banki bírálat, s az összeget három hónapon belül kell visszafizetnie. A kártya azoknak biztosítana forrást, akiknek üzletmenetük végett sürgősen szükségük lenne tőkére. Ilyen lehet például az a kereskedő, aki az ünnepi kínálat bővítése céljából szeretne pénzhez jutni. Sajnos a kártyakérdés valóban egy kétéves „csont”. Temérdek bankkal tárgyaltunk, azonban eredményt nem tudtunk elérni, úgy tűnik, a magyar bankrendszer nem érdekelt egy ilyen konstrukció kialakításában. Reményeink szerint azonban rövidesen megállapodunk egy hitelintézettel, amelyik lát fantáziát az általunk felvázolt gondolatban. A bank biztonságát a kamara és a VOSZ szűrőrendszere, valamint az garantálja majd, hogy a vállalkozó a hitelt személyi garanciaként kapja. Vagyis utóbb nem mondhatja azt, hogy csődbe ment a vállalkozása, ugyanis a hitel visszafizetéséért személyesen felel. Évente egyszer kerülne sor a vállalkozó hitelképességének bírálatára, ezt követően ezzel az összeggel bármikor rendelkezhetne. Tervezzük, hogy később öt- és tízmillió forintos kártyák is lesznek. Aki viszont „elfelejti” visszafizetni a felvett összeget, annak a nevét a médiában közzétesszük. A bankok egyébként azért bizalmatlanok a vállalkozókkal szemben, mert a piacgazdaság kialakulásának első éveiben súlyosan megégették magukat. A vállalkozók számához viszonyítva azonban elenyésző azok aránya, akik becsapták a hitelintézeteket. Akik viszont a törvénytelen utat választották, többnyire az összes pénzintézetet becsapták, s elrontották mások renoméját is. A vállalkozók miattuk nem számítanak jó adósnak a bankok szemében.– Később saját bankot alapítanak a feladat lebonyolítására?– Nem, nincs ilyen szándékunk. A bankszakmában mindig van sikeres és kevésbé eredményes terület. Ezért nem hiszek a csak egy területre specializálódott bank sikerében.– Nemrég a VOSZ küldöttgyűlésén jelen volt Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ez az eddiginél szorosabb együttműködést jelez?– Ahogyan az egész világon, úgy nálunk is mereven el kell határolni a munkaadói és a kamarai szervezeteket és azok feladatait. Szimpátiával figyeljük a kamara tevékenységét, és erősíteni akarjuk azt. Természetesen lesznek olyan területek is, ahol a vállalkozók érdekében együttműködünk.– Legutóbb, mikor ön interjút adott lapunknak, azt mondta, nem szükséges a bevásárlóközpontok számát szabályozni, megteszi azt a piac. Azóta viszont nem építettek újabb központot Magyarországon. Ez már nem üzlet?– Meggyőződésem, hogy Magyarországon még sok bevásárlóközpontra van szükség, olyanokra, amelyekben megjelennek a kiskereskedők. A vészharangok megkongatói nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy az elmúlt két év során folyamatosan nőtt a kiskereskedelmi üzletek száma. A központi szabályozást ma is teljesen feleslegesnek tartom, a kérdést a piacnak kell eldönteni. Aki nem megfelelő szolgáltatást nyújt, az úgyis elvérzik. A mi stratégiánkban továbbra is szerepel a bevásárlóközpont-építés, de úgy gondoljuk, hogy jelenleg jobb ott építeni, ahol ez még az újdonság erejével hat, úgymond megelőzi a kort. Figyelmünk ezért terelődött Szlovákiára, Romániára és Lengyelországra. A Magyarországon felépített központokkal nemcsak itthon, hanem külföldön is kellő elismerést vívtunk ki. Ezt bizonyítja, hogy május végén Oslóban, a FIABCI nemzetközi ingatlanszakmai szövetség, Prix d' Excellence nívódíjpályázatán a zsűri egyhangú döntése értelmében, a WestEnd City Center kapta a kereskedelmi létesítmények kategória első díját, ami a létesítmény működtetésének elismerése. A bevásárlóközpont építészetileg és az életvitelben is nagy hatást gyakorolt a környékre és az ott élőkre. A WestEnd a kultúrának is otthont ad, egyre több a kiállítás. A tisztaság, a biztonság és a szolgáltatások széles skálája eredményeképpen tovább emelkedik látogatóink száma.– Szó volt arról, hogy befedik a vasúti vágányokat, és így újabb zöld területeket alakíthatnak ki a magasban. Ez a terv mikor valósul meg?– A koncepciót a kerülettel és a fővárossal is egyeztettük. Elképzelhető, hogy a belvárost és a Városligetet összekötjük a vasúti sínek felett, s akár az állatkertet is fel lehetne hozni a Ferdinánd hídig. Hatalmas lehetőség nyílna Budapest legnagyobb és legszebb zöldparkjának a megépítéséhez. Bízom benne, hogy a főváros és a kormány cselekvési programjában erre sor kerülhet.– A millenniumi városközpont építése hol tart?– Kétféle építési vállalkozás létezik: az egyiknek jók a jogászai, a másiknak a mérnökei. A millenniumi városközpontot építő Arcadom Rt. az utóbbiba tartozik. A cég nyilvános pályázaton nyerte el a megbízást, aminek teljesítéséhez kiváló mérnökökre van szükség, olyanokra, akik párhuzamosan egyszerre több dolgot is meg tudnak valósítani. A Nemzeti Színházat pedig előírt költségből, és meghatározott időre építjük meg. Mivel ez nagyon fontos ügy számunkra, mondhatni, hogy a hat legnevesebb építőipari vállalatot vontuk be a projekt megvalósításába. Annak azonban nem örülök, hogy az ügy politikai színezetet kapott. A Nemzetit körülvevő létesítmények beruházása ősszel indul, helyet kapnak kulturális épületek, szórakoztató centrumok, lakóingatlanok, amelyekhez tartozik uszoda, őrzött garázs, szivarszoba, fitneszterem és még sorolhatnám a lakók kényelmi szolgáltatásait. Az ilyen típusú ingatlanoknak legnagyobb értéke a panoráma. Szeretném kiemelni, hogy a millenniumi központban akarjuk megteremteni a kongresszusi turizmus legnagyobb hazai bázisát. Statisztikailag is bizonyított, hogy pénzköltés szempontjából a kongresszusi turista felér tíz átlagos turistával. Ahhoz azonban, hogy idelátogasson, minden igényét ki kell elégíteni, elsősorban a sportolási és a kulturális igényeit. Ebbe éppúgy beletartozik az, ha a régi történelmi Budapestet, például a budai Várat akarják megnézni, mint az, ha a millenniumi központban akarják jól érezni magukat. A kínálatban szerepelnie kell a régi korokat idéző és a mát reprezentáló élményeknek is.– Demján Sándorról azt mondják, öt évig foglalkozik valamivel, azt megvalósítja, majd új kihívást keres magának. Mi lesz a következő terület, ahol szívesen tevékenykedne?– Amit most csinálok, azt csak akkor hagynám abba, ha részese lennék a magyarországi olimpiai építkezéseknek. Talán még pénz nélkül is elvállalnám. Ez a beruházás Magyarország gazdaságának óriási lökést adna, előbbre vinné az infrastruktúrafejlesztést, a turizmust, sőt szinte minden ágazatra kedvezően hatna. Véleményünk szerint foglalkozni kell azzal a lehetőséggel, hogy a legnagyobb tőkét igénylő beruházás, az olimpiai falu magántőkéből felépülhessen. Rövidesen teszünk is a kormánynak ilyen ajánlatot.– Ön szerint mikor lesz olimpia Magyarországon?– Úgy gondolom, már a 2012-es olimpia megrendezésére is sikerrel pályázhatunk, ám ez nagyban függ attól, hogy az azt megelőző játékokat melyik kontinensen bonyolítják majd le.