SPD–PDS közeledés

Herbert Wehner emléke kísért az elmúlt napok berlini eseményeinek hátterében. A bonni parlament szociáldemokrata frakciójának egykori vezetője soha nem csinált titkot kommunista ideológiában gyökerező emigráns múltjából és az egykori NDK-t irányító Német Szocialista Egységpárthoz (SED) fűződő kapcsolataiból, amikor a hidegháborús időszak még javában befolyásolta a világpolitikát. E beállítottság már a hetvenes években áthatotta az SPD programját a „változás a közeledés jegyében”, majd az „enyhülés további szakasza” címszavak alatt. Amikor pedig a Rajna partján a kereszténydemokrata Helmut Kohl kormánya irányította a szövetségi köztársaságot, akkor az SPD és a SED 1987-ben közös nyilatkozatot adott ki a két párt ideológiai rokonságáról. A CDU-főpolgármester, Eberhard Diepgen és az eddigi kereszténydemokrata/szociáldemokrata koalíció bukását követően új fejezetéhez érkezett az „összenő, ami öszszetartozik” elmélet: az SPD csak a volt SED utódszervezetének, a PDS-nek a segítségével tudja megvalósítani céljait, megszegve azt az ígéretét, hogy nem szövetkezik a kommunisták utódjaival. E támogatás egyelőre még csak abban nyilvánul meg, hogy a két baloldali párt nagyfokú toleranciát mutat egymás iránt. Ezzel egy időben azonban már az a lehetőség is előrevetíti árnyát, hogy a 2002-ben küszöbön álló szövetségi választások során az SPD ilyen szinten is hajlandó igénybe venni a szocialisták támogatását a politikai hatalom további megőrzésének érdekében. A megváltozott viszonyok között a PDS természetesen nem nevezhető totalitárius szervezetnek, de szélsőbaloldali szárnyával, a bukott rendszer egykori hivatalnokaival, valamint az államvédelmi hatóság mára megőszült specialistáival szorgalmasan szíthatja a polgári társadalom elleni hangulatot, mindenekelőtt a keleti országrészben. Nem véletlenül és alaptalanul figyeli a párt működését az alkotmányvédő hivatal. A PDS legintelligensebb koponyájának számító Gregor Gisy azonnal megértette az SPD-főtitkár, Franz Müntefering jelzését, aki a múlt lezárásának szükségességére utalt.E célkitűzés végleg szalonképessé teszi a reformkommunistákat, akik eddig tartományi lehetőségeiken túllépve – Szászország–Anhaltban és Berlinben a kisebbségi kormányt kívülről támogatva, Meckenburg-Előpomerániában már koalíciós partnerként – immár szövetségi szintű hatalmi reményeket is melengethetnének. Gisy ennek megfelelően – rövid húzódzkodás után – elvállalta a PDS főpolgármester-jelöltjének a szerepét az őszre tervezett soron kívüli választás korteshadjáratában. A PDS-taktika szembetűnő: az SPD-t úgy állítani be, mint a „politikai közép” képviselőjét, ettől balra pedig a szocialisták pályázhatnak a választópolgárok bizalmára. A szociáldemokraták soraiban egyre halkabb azoknak a hangja, akik kezdetben viharosan tiltakoztak az együttműködés ellen a kommunisták örököseivel.