A külföldi tőke változást hozott az iparban

A magyar ipar történetében a XXI. század elején új fejezet kezdődik, amelyben már a külföldi érdekeltségű vállalkozások játszanak meghatározó szerepet. A majd egy évtizedre visszavezethető reformok nyomán új gazdasági tér körvonalai bontakoztak ki, amelynek alakításában az ipar még ma is meghatározó jelentőségű – állítja Kiss Éva, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa. A közelmúltban végzett kutatásai alapján arról beszélt lapunknak: mi jellemzi az ipar elhelyezkedését, és azt milyen tényezők befolyásolták.Majd 150 éves történelme során három alkalommal változott lényegesen a magyar ipar térszerkezete. Már az iparosodás kezdeti stádiumában kialakult néhány olyan sajátos vonása, amelyek még a mostani elhelyezkedésre is rányomják bélyegüket. Az első lényeges változás az I. világháború utáni országhatár-módosulásnak tudható be, amikor a természeti erőforrásokon kialakult centrumokba (Budapestre és a perifé-riára, így Kassára, Nagyváradra, Aradra) koncentrálódott feldolgozó- és a kitermelőipar elszakadtak egymástól. A főváros ellenpólusait képező városok a szomszédos országokhoz kerültek, így Budapest túlsúlya még szembetűnőbbé vált, ahol 1920-ban már az ipari foglalkoztatottak 28 százaléka dolgozott – közölte Kiss Éva.Az ipar térszerkezetében a második markáns változás a szocializmus évtizedeiben valósult meg. A nehézipar erőltetett fejlesztése hozzájárult a halványan kirajzolódó északkelet–délnyugat irányú ipari tengely markáns megjelenéséhez. Az iparosodottság fokozódó területi különbségei az 1960-as években enyhültek valamelyest, az addig még kevésbé iparosított térségek, például az Alföld és a Dél-Dunántúl fejlesztésével. Ez sokkal kiegyenlítettebb, arányosabb ipari térszerkezetet eredményezett.Kiss Éva kiemelte, hogy a területi folyamatokban a harmadik nagy fordulat 1989 után indult el, teljesen új hazai és világgazdasági körülmények között. Az elmúlt évtizedben nagyjából ötvenezer ipari cég alakult, de ezek többnyire nem új területeken telepedtek meg, hanem a már valamelyest iparosított régiókban. A cégek egy része az egykori nagyvállalatokból szakadt ki, és vált önállóvá, míg többségük újonnan létesült. Nemcsak az ipartelepek függetlenné válásával, hanem sok telephely bezárásával is magyarázható, hogy az ipartelepek száma 13 ezerről a harmadára esett vissza. Az újonnan alapított cégek közül is sok megszűnt időközben, és a regisztráltaknak is csak 80-85 százaléka folytat tényleges termelési tevékenységet.A társasági törvény bevezetésével megindult szervezeti reform folytán a korlátolt felelősségű és a betéti társasági cégforma vált a legnépszerűbbé, s részben ennek tulajdoníthatóan átalakult a cégek mérete is. Napjainkban 82 százalékra tehető azon cégek aránya, amelyek tizenegy főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak. A 300 főnél magasabb alkalmazotti létszámmal működő cégek részaránya pedig alig éri el a két százalékot. Mindez az iparban foglalkoztatottak létszámcsökkenéséhez vezetett: tíz év alatt 1,3 millióról 750 ezerre apadt az ágazat alkalmazottainak létszáma.Kétségtelen, hogy a tulajdonviszonyok átrendeződése és a külföldi tőke megjelenése jelentette a legnagyobb változást az iparban is. A nagy létszámú cégek körében magasabb a külföldi érdekeltségűek aránya, míg a kisebbek jobbára magyar tulajdonban vannak.Jelenleg 4100-ra becsülhető a külföldi érdekeltségű ipari cégek száma, ami az összes bejegyzett hazai vállalkozásnak 16 százalékát teszi ki, viszont együttesen a befektetett külföldi tőkének több mint a felét mondhatják a magukénak. Azaz igen vonzó a magyar ipar, amit az is tükröz, hogy a világ ötven legnagyobb multinacionális cége közül 35 hazánkban is megjelent.Bár a külföldi tőke sok szempontból nagyon kedvezően hatott, a területi különbségek éleződését is előidézte.Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a XX. század végi változások csak bizonyos helyeknek kedveznek. A nyertesek és a vesztesek csoportja a térben is jól elkülönült.A ma is formálódó új ipari térszekezetben kimagasló helyet foglal el a főváros és agglomerációja. Itt összpontosul az ipari foglalkoztatottak 28, az ipari vállalkozások 48, a külföldi ipari tőkebefektetések 46, és az ipari beruházások 25 százaléka. A másik dinamikusan fejlődő régió a Dunántúl északi fele – tette hozzá az egyetemi docens –, ahol a Duna vonalában, a Bécs–Budapest tengely és a nyugati határ mentén koncentrálódik az ipar. Az, hogy az észak–nyugati tengelyhez hasonló dél–keleti irányú „ipari sáv” kialakul-e, sok tényező függvénye. Az észak–nyugati ipari tengelyen kialakult „sikerrégió” számos tényezőnek köszönheti létrejöttét: a nyugati határ közelsége, a fejlett infrastruktúra, a képzett munkaerő, a zöldmezős beruházások, az épített környezet jellege segítette létrejöttét.Valószínűleg közrejátszott még az is, hogy innen indult hódító útjára az ipari park létesítésének gondolata. Több településen ugyanis ebben látják az egyik kiutat a válságból, illetve a stagnálásból. A ma még markáns térbeli differenciákat is mérsékelheti a jövőben a már több mint 130 ipari park.Kiss Éva kandidátus arra is felhívta a figyelmet, hogy az ipar területi elhelyezkedésében a települések szintjén is tapasztalhatók kisebb-nagyobb változások. Csökken például az iparterületek mérete; a fővárosban az elmúlt években 40 százalékkal mérséklődött. A korábbi városközpontot körülölelő ipari övezet feldarabolódott. Ugyanakkor a régi, feleslegessé vált iparterületeken vagy újból ipari vállalkozások telepednek meg, vagy – és ez a gyakoribb – új funkciók, kereske-delemi, szolgáltató cégek jelennek meg.Mindezek pedig a településszerkezetre, a területhasznosításra, sőt az adott településrész lakás- és ingatlanáraira, társadalmi struktúrájára és imázsára is kihatnak.Végezetül Kiss Éva hangsúlyozta: az ipar a gazdaságban tapasztalt csökkenő súlya ellenére releváns térmeghatározó elem lesz a XXI. század elején is.Önálló beszállítóösztönző részvénytársaság alapítását tervezi a gazdasági tárca. Az ipar elmúlt hároméves teljesítményének javulásában jelentős szerepet játszott a Gazdasági Minisztérium beszállítói programja, valamint az ehhez kapcsolódó különféle pályázati rendszerek. Mindezek alapján a beszállítói tevékenység további segítésére a Gazdasági Minisztérium egy beszállító-befektető rt. létrehozásán dolgozik, amelynek 2,5 milliárd forintos alaptőkéjét a Regionális Fejlesztési Holding biztosítaná – jelentette be Pongorné Csákvári Marianna helyettes államtitkár tegnap, a Gazdasági Minisztérium felmérését ismertetve. Mint mondta: dinamikusan bővülő termelés, tartósan tíz százalék feletti termelékenységjavulás jellemezte az ipar elmúlt három évét. A tavalyi évben az ipar 18,3 százalékkal, ezen belül a feldolgozóipar 20,7 százalékkal növelte teljesítményét. A termelékenység javulása együtt járt a szerkezetváltással, ami azt jelenti, hogy a feldolgozóiparon belül legdinamikusabban a csúcstechnológiai szintet jelentő tevékenységek növekedtek, ezzel együtt például az elmúlt évben 41,5 százalékkal visszaesett az alacsony technológia alkalmazása. Az ipar igazi húzóereje az export volt, amely az előző három évben átlagosan évi 25 százalék feletti növekedést produkált. Ezen belül is kiemelkedő a feldolgozóipar, és annak részeként a gépipar teljesítménye a 2000. évi közel 60 százalékos növekedésével. A magyarországi 2,1 millió foglalkoztatottból 844 ezren dolgoznak az iparban, amely fokozatos emelkedést mutat. A működő 95 ezer vállalkozás közel 80 százalékát a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató mikrovállalkozások jelentik, miközben az export 79,8 százalékát az 500 fő feletti multinacionális nagyvállalatok adják, jelentős szerepet játszva a feldolgozóipari növekedésben. Az iparba befektetett működő tőke az elmúlt három évben 5-5,5 milliárd dollárt tett ki. (M. Gy.)