Bécs fokozatos nyitást szorgalmaz

Az Európai Unió tagjai közül talán egy tagállamot sem érint annyira a bővítés, mint Ausztriát, hiszen szomszédságában több reményteljes tagjelölt ország várakozik arra, hogy végre- valahára az EU tagja lehessen. Erről, valamint a sokat emlegetett átmeneti intézkedésekről, a regionális partnerségről és az osztrák népszavazási kezdeményezésről beszélgettünk Ausztria budapesti nagykövetével, Günter Birbaummal.Göteborg után egynémely uniós tagok, így például Svédország vagy Hollandia is bejelentették, hogy megnyitják munkaerőpiacaikat a magyarok előtt. Vajon az átmeneti intézkedést szorgalmazó Ausztria is készen áll erre?– Ausztria Németországgal együtt közös álláspontot képviselt, amely szerint a munkaerőpiac liberalizálása az idő függvénye. Ez az alapvető pozíció nem változott, nem csodálkozunk azonban azon, hogy néhány ország már korábban megnyitja munkaerőpiacát, hiszen ezt az uniós tagokkal való megegyezésünk is lehetővé teszi. Ausztria egyébként elképzelhetőnek tartja, hogy megbeszéléseket folytasson az úgynevezett „phasing in”-mechanizmusról, amely tulajdonképpen fokozatos liberalizálást jelent. Azaz a magyar féllel egyeztetve közösen megállapodunk abban, hogyan tudnánk a csatlakozás után a magyar munkavállalók számát szabályozni. Ez főként azokra az ágazatokra vonatkozik – például az építőiparra –, ahol nagyobb munkavállalói mobilitás feltételezhető. A részletek azonban egyelőre még kidolgozásra várnak. Átmeneti intézkedésekre a többi közt azért is szükség van, mert pillanatnyilag a magyarországi bérek az osztrák fizetésekhez képest jelentősen eltérnek. Érthető – s ezt tanulmányok is bizonyítják –, hogy egy ilyen helyzetet nem lehet egyik napról a másikra megoldani, hiszen ennek negatív hatásai lehetnek például az osztrák vállalkozókra és munkavállalókra. Hogy ezeket a negatív hatásokat kivédjük, szükségünk van egyfajta szabályozásra.– A közös szabályozás, ha úgy tetszik, együttműködés a kulcsszava annak a kezdeményezésnek is, amelyet Ausztria indított útjára, nevezetesen a regionális partnerségnek. Mit vár tulajdonképpen Ausztria ettől az együttműködéstől?– Az elvárások, úgy vélem, közösek. Tulajdonképpen arra akarunk összpontosítani, hogy a kisebb államok, amelyek földrajzilag összetartoznak, közösen lépjenek fel a kibővített Európában. Együtt kell működnünk! Már létezik ilyesfajta kooperáció az unióban, gondoljunk csak a Benelux-országokra, vagy a skandináv államokra. Európáról beszélve igen gyakran emlegetik az úgynevezett lokomotív-országokat, Európa magját, így Németországot és Franciaországot. A megfogalmazás arra enged következtetni, hogy vannak országok, amelyek nem tartoznak ehhez a maghoz. Fontos, hogy az unióban ezek az államok közösen elemezzék a helyzetet és közösen képviseljék érdekeiket.– Ausztriában a Szabadságpárt népszavazást szorgalmaz a bővítésről. Szükség van erre, egyáltalán milyen esélye van annak, hogy népszavazásra kerül sor osztrák földön?– Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter asszony egy héttel ezelőtt egy előadáson, ahol magam is részt vettem, kijelentette, hogy a bővítésről tartandó népszavazás elfogadhatatlan. Schüssel kancellár is ebben a szellemben nyilatkozott – tehát abból indulok ki, hogy Ausztriában nem lesz népszavazás a kérdésről.– Kételkedők azonban mindenütt vannak. A göteborgi uniós csúcsról például, amely magyar szempontból egyértelműen sikeres volt, némelyek meglehetősen fanyalogva nyilatkoztak Európában. Ausztriában miként vélekednek a göteborgi záródokumentum tartalmáról?– Göteborg sikeres csúcs volt, főként ami a csatlakozással kapcsolatos megbeszéléseket illeti. Ausztria számára különösen fontos a bővítés, hiszen négy uniós tagjelölttel van közös határa, így tehát az öszszes tag közül talán minket érint leginkább a bővítés. Göteborg megerősítette a nizzai naptárt, s remélem, hogy néhány év múlva itt, Magyarországon részt vehetek a csatlakozási ünnepségen.