ÉN NEM TUDOM...

Én nem tudom, emlékeztethetem-e a nyájas olvasót egy januárban megjelent írásomra, amelyben Frederigo Argentieri Népszavában közölt cikkét állatorvosi lóként kezelve mutattam be a baloldali publicisztika sajátos módszereit és stílusát. Közben – merőben a humor kedvéért – alcímként leírtam tizenegy lóbetegség nevét. Tényszerűen bizonyítottam, hogy Argentieri manipulált, amikor a Magyar Nemzetet „a zsidó összeesküvés” rutinszerű használatával vádolja.A mintegy fél évig készülő viszonválasz a július 8-i ÉS-ben jelent meg. Professzore Argentieri leszögezi, hogy írásom – amelyen ő „bármi is volt a szándékom”, jól mulatott – pontatlanságtól hemzsegett. (Itt jegyzem meg, hogy mulattatni volt szándékom az olvasót, s erre jó alkalmat adott Argentieri tévképzetektől hemzsegő cikkével.) Nézzük azonban az övé helyett az én „pontatlanságaimat”.1. „Kristóf úr eltréfálkozik azon – írja A. –, hogy két egyetemen is tanítok…” (Nem tréfálkoztam azon. Csak jeleztem, hogy a haladó baloldali szerzők – nagyobb hitelük végett – szívesen hozakodnak elő kitüntetéseikkel és címeikkel.) „Drága lódoktor úr – folytatja –, (…) két serdülőfélben lévő gyermek édesapjaként (…) négy állást is kénytelen vagyok vállalni. A két egyetemmel csak a fontosabbakat említettem…” (Eme szociális probléma cáfolja-e fenti állításomat? Hogy Jézust idézzem: szeretik, ha a piacon úgy szólítják őket: Mester, Mester!)2. A professzor megjegyzi, a „változnak az idők” szólást tévesen tempora mutandurként idéztem tempora mutantur helyett. Sajnálom, de ő maga írt „tempora mutandur”-t a Népszavában. Van jogom egy olasz professzort latinból kiigazítani?3. (Adenauerénél) „Brandt személyisége meglehet szimpatikusabb a számomra, emiatt azonban nem lehet felelősségre vonni engem, főleg olyan régmúlt dolgokért nem, amelyek még gyermekkoromban történtek.” (Esküszöm, eszemben sincs felelősségre vonni. Kinek a pap, kinek a papné.)4. „Kétszer is részesültem kitüntetésben az ’56-os magyar forradalom emlékének ápolásáért.” (Mester! Mit mondtam fentebb?!)5. „K. úr elhumorizál Vásárhelyi Miklósnak a Fiuméból elszármazottak társaságában viselt elnöki tisztén… Ildomos tudni, hogy egyik elnökelődje az a Leo Valiani volt, akit az MTA 1990-ben Kosáry Domokos elnök »történelmi igazságtevő« kezdeményezésére emelt tagjai közé.” (Ez az „ildomos tudni” megint valami lóbetegség. Én ildomtalan vagyok, bevallom, hogy Leo Valiani neve sem rendített meg.)6. Élcelődésemre, hogy oly bennfentesnek tünteti fel magát Kövér- és Orbán-ügyekben, mintha nevelőtanár lett volna a Bibó-kollégiumban, Argentieri cáfolatként kijelenti: „Nem voltam a Bibó-kollégium nevelőtanára.” Ha nem, hát nem.7. Egyik állításomat merészen egy Csurka-idézettel közömbösíti.8. Örömmel (és humorral) vállalja, hogy lovagként viselkedett Vásárhelyi Júliával szemben, majd Lovas Istvánt emlegeti (kódolva!) mint Mike Tyson-vérmérsékletű ökölvívó-újságírót. Júliát tőle félti tehát?9. „Kristóf úr elnézést kért tőlem… (az M. N. lapszemléjében közölt téves állításokért), azt viszont továbbra sem értem, miért nem közölték helyesbítést kérő levelemet.” (Egyszerű: mert helyesbítettünk.)10. „No, itt aztán Kristóf doktor alaposan elveti a sulykot: tehetetlen dühében valótlanságok állításával vádol…” (Nem vádoltam: dokumentáltam, hogy amikor ő a „zsidó összeesküvés” kifejezés használatával vádolta a Magyar Nemzetet, hazudott, manipulált. Az ötven év előtti Slansky-pert felidéző tanulmányban, a korabeli Szabad Népből idézve szerepelt az inkriminált szóösszetétel.) Itt Argentieri átmegy kaméleonba, s most meg „kódolt zsidózással” vádolja a Magyar Nemzetet. Saját füllentéséről szót sem ejt.11. Végül közli, hogy ő nem „a kommunizmusból kiábrándult liberális, hanem a demokratikus szocializmus híve”, s demokratikus neveltetését az is bizonyítja, hogy gyermekkori brüsszeli iskolájának szomszédságában a Nagy Imre Politikatudományi Intézet épülete, valamint Kéthly Anna lakása állt. (Ezen én jót mulattam, bár nem tudom, hogy a professzor úr humorizálni akart-e.) Egyébként a keresztanyám, Märy néni (és ez komoly) közeli barátnője volt Kéthly Annának, azonban azt, hogy ebből bármi áldás rám szállott volna, én nem tudom...