Jóléti anarchia

Régen még nagy megtiszteltetésnek számított, hogy ha egy város megrendezhetett egy jelentős politikai rendezvényt, mondjuk házigazdája lehetett egy nemzetközi csúcstalálkozónak vagy politikai fórumnak. A településre özönlöttek az újságírók, ingyenreklámot biztosítva a rendező város (esetleg ország) idegenforgalmának. Egy időre a szállodák dugig megteltek a sajtó képviselőivel. A szervezés miatti feszültség és a helyiek számára az útlezárások miatti kellemetlenségek elmúltával a házigazdák boldogan felsóhajthattak, az éttermek és hotelek tulajdonosai pedig mámorosan számolgathatták a bevételt.Ez a múlt. Két éve valami nagyon megváltozott a világban, hiszen a seattle-i WTO-tanácskozás, pontosabban az azt kísérő utcai zavargások óta egy-egy város számára valóságos rémálom, ha valamilyen nagyszabású nemzetközi politikai találkozót rendez. Azóta a randalírozás pestise feltartóztathatatlanul terjed. Davos, Zürich, Prága, Nizza, Salzburg, Göteborg és egy sor város lakói mesélhetnének arról, milyen az, amikor a globalizáció elleni tüntetők átszabják egy-egy település arculatát. Ezeknek a városoknak egyetlen „bűnük” volt: vendégül látták egy-egy nemzetközi szervezet (NATO, EU, IMF, WTO), vagy olyan ad hoc szerveződés, mint a G7 (most már G8) csúcstalálkozóit. A szállodák persze az ilyen alkalmakkor is megtelnek, talán még a szokásosnál is több újságíró érkezik. Nem csoda, hiszen, a balhé menetrendszerűen bekövetkezik, ez pedig mindenhol „hálás” címlapsztori. Most Genova lakói várják rettegve a hét végét, és imádkoznak azért, hogy minél kisebb károkkal éljék túl a G8 csúcsértekezletét. A globalizáció és a világkapitalizmus elleni tiltakozásokat szervező csoportok ugyanis több mint százezer tüntetőt várnak az olaszországi városba.A nagy kérdés az, hogy kik ezek a mindenütt felbukkanó antikapitalista utcai harcosok, és valójában mi a céljuk? Ők elméletileg a globalizáció ellen, annak a szegény és a kevésbé versenyképes országokra gyakorolt negatív hatásai ellen kezdték el akciósorozatukat. A javarészt anarchistákból álló tüntetők paradox módon azonban nem számítanak semmilyen szempontból a globalizáció veszteseinek, hiszen többségük a legfejlettebb országokból verbuválódott, redszeresen használja a legkorszerűbb kommunikációs eszközöket (internet, mobiltelefon). A legfeltűnőbb pedig az, hogy a tüntetők a világ bármely pontjára képesek elutazni, vagyis (legalábbis az ilyen „mozgó egységeknek”) van elég pénze és szabadideje erre. Egy picit az az érzése az embernek, hogy azok mennek el a rendőrökkel közelharcot vívni, akik úgy érzik: egy olyan társadalomba születtek bele, amelyben minden ki van találva, amelyben a többség mindenféle erőfeszítés nélkül jól él. Ráadásul már lázadni sincs igazán miért, hiszen az apák (hippimozgalom) és a nagy testvérek (punk) már mindezt „lejátszották”.Kívülállóként persze könnyű okoskodni, hiszen Magyarország még nem jóléti állam, nálunk az átlagos jövedelmekből nem lehetne megszervezni egy-egy világ körüli tüntető körutat. A globalizáció valódi vesztesei valahogy sohasem jutnak el a gazdag országok városaiba. Ráadásul azt is nehezen lehet elképzelni, hogy ha ők ott lennének, az első dolguk az lenne, hogy beverjék a kirakatokat, vagy belerúgjanak egy rendőrbe.