időjárás 27°C Ábrahám 2022. augusztus 16.
logo

Kilencvenkét éves joghallgató

Bálint József
2001.07.27. 22:00

Csodát sohasem művelt a kilencvenkét éves Kubinyi László, országraszóló botrányt sem keltett, nevének hallatán mégis felkapják a fejüket a szegediek. Ámulatba ejtette rokonait, ismerőseit, amikor tavaly ősszel közölte velük, hogy a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának harmadéves hallgatója lett.Laci bácsira mindig jellemző volt, hogy amit egyszer elhatároz, attól nem áll el egykönnyen. Nem tudja, kitől örökölte ezt a tulajdonságot, de kitartásának, szívósságának sok mindent köszönhet. Többek között azt is, hogy a második világháborúban életben maradt az ukrán fronton. A visszavonulás előtt tüdőgyulladás gyötörte, s megfelelő gyógyszer híján, mint megannyi nyavalyát, ezt is kininnel kezelték. Bajtársai már elsiratták, mondván: Kubinyi Lacinak csak órái vannak hátra. A füle hallatára azon tanakodtak, ki írja meg a feleségének a halálhírt. Amikor elérkezett a visszavonulás pillanata, jócskán meglepődtek, hogy idő előtt elsiratott társuk talpra állt, és velük tartott. Végig gyalog az 1400 kilométeres úton, amelynek bizonyos szakaszán mínusz ötven fokot mutatott a hőmérő higanyszála.– Bármennyire nehezemre esett, elviseltem a kemény megpróbáltatásokkal járó gyaloglást – emlékezik vissza a borzalmas napokra. – Állandóan az lebegett előttem, ha most fogságba esem, esélyem sem lesz a szabadulásra. Valamelyik orosz fogolytáborban sínylődöm majd, s ott intek búcsút a földi életnek. Ez a tudat erőt adott, így sikerült hazajutnom Szegedre.– Mikor és miért szakította félbe tanulmányait?– Néhány évig Debrecenben dolgoztam, majd 1934-ben áthelyeztek Szegedre. A háború befejezése után, 1946-ban kezdtem el jogot tanulni a szegedi egyetemen, mert ez idő tájt nagyon kevés volt a jogász az országban. A hiányt pótlandó, lehetőséget adtak arra, hogy jog- és államtudományi tudorokat képezzenek. Ez azt jelentette, hogy két tanulmányi év után ilyen címet adnak. Ezt sikerült megszereznem, de folytatni szerettem volna tanulmányaimat. Ennek viszont az volt a feltétele, hogy felvételi vizsgát tegyek. Sajnos ez nem sikerült, mert távol állt tőlem a politika. Fel kellett volna sorolnom a kelet-európai kommunista pártok első embereinek a nevét, de csupán Rákosi Mátyásét tudtam. Azt mondták: ennyit a kisgyerekek is tudnak, s ezzel befejezték a kérdezősködést.– A későbbiekben nem próbált felvételizni?– Lemondtam róla, mert láttam, hogy az elvtársak összekeverik a tudományt a politikával. Természetesen azután sem érdekelt, hogy a szocialista országokban kik a párt első titkárai.– Hány éves volt, amikor elhatározta, ha törik, ha szakad, megszerzi a doktori címet?– Miután 1990-ben eltemettem a feleségemet, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Semmi nem kötött le. Arra gondoltam, ha tanulással tölteném az időt, nem csaponganának összevissza a gondolataim, hanem egyetlen célra koncentrálnék. Öt évig érlelődött bennem ez az elhatározás, aztán elmentem a József Attila Tudományegyetem jogi karának dékánjához. Amikor közöltem vele szándékomat, nagyon meglepődött, így reagált: nézze, ön 85 éves, én huszonöttel fiatalabb vagyok, de higgye el, nem kezdeném újra. A rektor is hasonlóképpen vélekedett, bár megjegyezte, hogy elvileg jogomban áll tovább tanulni. Hónapokig tartó huzavona után azt a választ kaptam: a kari tanács döntése értelmében csak azok a hallgatók folytathatják tanulmányaikat az egyetemen, akik annak idején ott kezdték el. Ezek után reménytelennek láttam a helyzetemet, de a szándékomról továbbra sem mondtam le. Abban bíztam, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán talán másként viszonyulnak hozzám. Nem csalatkoztam, mert az elmúlt ősztől – ekkor már 91 éves voltam – ismét jogászhallgatóként tartanak nyilván a harmadik évfolyam levelező tagozatán.– Szorgalmasan készül a vizsgákra?– Ebben a tanévben egy kicsit lazábban viszonyultam a vállalt feladat teljesítéséhez. Megvallom, önhibámon kívül. Először ugyanis arról tájékoztattak, hogy évente ötvenezer forintot kell fizetnem, amely összeget fedezni tudnám a nyugdíjamból. Később azonban levélben közölték velem, hogy havi 18 ezer forintot kérnek tőlem. Ezt viszont önerőből képtelen vagyok vállalni. Ígéretet kaptam az egyik barátomtól, hogy segít rajtam, mert szerinte is kész csoda lenne, ha kilencvenvalahány éves fejjel doktori címet szereznék a jogi karon. Megbeszéltük, ősztől már csak a tanulásra kell összpontosítanom, az anyagi problémát tekintsem megoldottnak.– Korát meghazudtoló fürgeséggel sietett ajtót nyitni, s akkor tűnt fel, fülbevalót visel. Így alkalmazkodik a fiatalokhoz?– A fülbevalóm tulajdonképpen a feleségem gyűrűje volt, és mivel nem tudtam az ujjamra felhúzni, úgy döntöttem, a fülcimpámon viselem. Itt díszeleg immár tizenkét éve. Magammal viszem a sírba, jóllehet a halálról nem szívesen beszélek, mert még óriási feladat vár rám. Nagyon szeretném, ha néhány év múlva ismét felkeresne, mert akkor már úgy írhatná le a nevemet, hogy dr. Kubinyi László. Ehhez kérem a Jóisten segítségét!

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.