időjárás 32°C Marcell 2022. augusztus 14.
logo

Könyvesház

2001.07.20. 22:00

Pátria, a befejezetlen kísérletMagyar népzenei gramofonfelvételek CD-ROM-on„Minden művészet közül legkönnyebben és legegyszerűbben a zeneművészet nemzeti értékeinek nemzetközi kicserélése valósítható meg”, deklarálta 1931-ben a Népszövetség. Ám nálunk akadozva indult meg az olyannyira evidens kulturális csereforgalom: Bartha Dénes 1937-ben szemrehányóan panaszolja, mennyire megszégyenítő, hogy még a bukaresti népzenei archívum is messze lekörözi a miénket, és hogy a grandiózus berlini gyűjteményben hazánk egyetlen árva gramofonlemezzel sincs képviseltetve. Pedig a fonográf elavult, hangzása esetlenül torz, a faluvilág énekesei rohamosan fogynak – ütött az óra (s üt mind követelődzőbben azóta is). Új eszközre, új szemléletmódra volt szükség. Így indult a Pátria gramofonlemez-sorozat, amely hősies kísérlet volt a leletmentés, a végleges begyűjtés technikai, szellemi feltételeinek megteremtésére: hősies, de befejezhetetlen vállalkozás.A Fonó Records három multimédiás CD-ROM-ja a Pátria-lemezek teljes zenei anyagát teszi közzé, kincsesbányát nyitva meg zenetudós, muzsikus, népzenerajongó előtt. Nem lehet eléggé méltatni a kiadvány jelentőségét: a hangzó anyag népi énekkultúránk és muzsikánk mélyrétegeit tárja föl, eddig hozzáférhetetlen, feldolgozásokban, táncházi zenekarok interpretációiban közvetített dallamok bukkannak fel tisztán, sallangmentesen. Ha végigböngészszük a mellékelt szakirodalmat és a gyűjtők életrajzát, képet kaphatunk a népzenekutatás hőskoráról, elméleti problémáiról. Ha az „adatközlők”, a falusi muzsikusok élethistóriáját, fényképeit tanulmányozzuk, személyekre, egyéniségekre, sorsokra bontott történelmet, paraszti műveltséget látunk és értelmezhetünk. A mindenkori történelmi erők dibdáb játékát, a hétköznapi parasztművészt, aki, mint maga mondja, munkáját, sorsát, nehézségeit enyhíti énekekkel. Aki egy-egy hallgatónótát, csárdásdallamot megértő társként dédelget egész életén át: mivel tanulatlan, írástudatlan, emlékezetéből él. A CD-ROM-okkal körbejárhatjuk a ma már alig csillogó tiszta forrást. Semmi lózung, csak dalok a Dunántúlról, az Alföldről és a Felvidékről, Erdélyből és a regáti szórványokból, dalszövegek, kották, gyűjtők kéziratos lejegyzései, fotók, nagyszerűen bejárható, átlátható adathalmaz: valóban, egy 64 éve lezáratlan munka tisztázása.(Pátria. Magyar népzenei gramofonfelvételek. 3 CD-ROM. Szerk.: Sebő Ferenc. Fonó Records, Budapest, 2001. Ára: 7800 forint)/Margittai Gábor/***Pálca a magasbanNorman Lebrecht a karmestermítoszról„Ma alig tucat karmester kezében van a világ valamennyi vezető állása. Egymás között verekedhetnek, de menten egységfrontot alkotnak, mihelyt veszély fenyegeti közös érdeküket… A karmesterek kartellje mögött árnyékba burkolózva manipulátor áll, a neve ismeretlen a zenei hatalom folyosóin kívül, arcát sokszor még ott sem ismerik. Stratégiája segítette a hatalmat a kevesek kezébe összpontosítani, és a kapzsiság legmohóbb álmait is meghaladó vagyonra szert tenniük.” A Maestro! A karmestermítosz című könyv bizonyosan olvasókra talál azok körében, akik már találkoztak Norman Lebrecht angol zenei közíró egy esztendővel ezelőtt magyarul is megjelent, világszerte nagy vihart kavart művével, a Művészek és menedzserek című leleplező-elemző esszével.Lebrecht régóta belülről ismeri a világ zenei életét, két könyvét, így a karmesterekről szólót sem a botránykeltés, hanem a szomorúság és az aggodalom íratta vele. Mi lesz a közönséggel, amelynek művészek helyett showmanek veszik ki a pénzt a zsebéből, és mi lesz a klasszikus értékekkel, ha ma fontosabb a nagy pénz begyűjtése és a felületes csillogás?Pedig milyen jól kezdődött! Hans Guido von Bülow báró, a világ első nagy karmester-egyénisége alapította meg a mesterséget, ő vette ki először a zenekart dirigáló pálcát a zeneszerzők kezéből. Lebrechtnek nincs különösen jó véleménye Bülowról, és elég kegyetlen a későbbi nagy maestrókkal is. Kíméletlenül kutatja tehetségük, egyéniségük titkát a gyermekszobától a hálószobáig. Mindent tud, és mindent meg is ír a magyar származású Nikischről és Richter Jánosról, a legnagyobbnak tartott Toscaniniről, Klempererről, Mahlerről, Straussról, Karajanról, Stokowskiról, Soltiról, Bernsteinról és Boulezról, Maazelről, valamint a bennfentesekről: Mehtáról, Barenboimról és a „Kóser Nostrá”-ról meg a kintrekedtekről, akiket mert melegek, vagy mert nők, esetleg feketék, nem akarnak beengedni a világ nagy karmestercirkuszába.Letehetetlen olvasmány a Maestro!, mivel emberi gyarlóságunkra apellál. Szerzője tudja, hogy szeretünk nagy emberekről leleplező írásokat olvasni, miközben vágyunk arra is, hogy valakit fölállítsunk a dobogóra, és csodáljuk. Valami azért nyilvánvalóvá válik ebből a könyvből, és ez nincs is ellenére szerzőjének. Mester nem válhat mindenkiből. A történetet pedig éppen azért kellett megírni, hogy valóban a tehetség legyen a kapukat nyitó jelszó, és ne egy szűk kör dönthessen arról, hogy kiből legyen sztár. Mert Lebrecht szereti és félti a karmestereket.(Norman Lebrecht: Maestro! A karmestermítosz. Európa Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2800 forint)/Hanthy/***

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.