Integrált szlovák nemzetrészek

Vladimir Meciar harmadik kormányzása idején, 1997-ben fogadta el és léptette életbe a határon túl élő szlovákokról szóló törvényt, abból kiindulva, hogy „Szlovákia a határain túl élő szlovákokat mindig is a szlovák nemzet integrált részének tekintette és tekinti”.

Egy új fejezetet iktatott a jelenlegi kormánykoalíció az idén módosított szlovák alkotmányba, amely szerint Szlovákia kötelezi magát, hogy a határon túl élő szlovákokra megfelelő figyelmet szentel, folyamatosan együttműködik velük, minden lehetséges módon segít nekik és támogatja jogaikat.
Az 1997-ben elfogadott törvény szerint azok a határon túl élő szlovákok, akik a pozsonyi külügyminisztériumtól megkapták „szlovák igazolványukat”, Szlovákia területén a hazai polgárokkal azonos feltételek mellett vállalhatnak munkát (tartózkodási engedély kérelmezése nélkül), illetve vállalkozhatnak, ingyenes oktatásban részesülhetnek az óvodától az egyetemig, a Szlovákiában biztosított polgárokkal azonos egészségügyi ellátásban részesülnek, nyugdíjra jogosultak – még a külföldön ledolgozott éveket is figyelembe veszik a juttatás öszszegének megállapításakor, amenynyiben olyan állampolgárról van szó, aki az elmúlt évtizedekben hagyta el Szlovákiát –, s a közlekedésben is ugyanolyan előnyöket, támogatásokat élveznek, mint a hazai polgárok – ez főként a diákokra és a nyugdíjasokra vonatkozik. A „szlovák igazolvánnyal” rendelkező külföldiek a hazai polgárokhoz hasonlóan juthatnak ingatlanokhoz, beleértve a szántóföldet és a legelőket, erdőket is, amire más külföldinek Szlovákia EU-csatlakozása esetén csak hét év múlva lesz joga.
A törvény a kulturális minisztérium által finanszírozott Külföldi Szlovákok Háza adatai szerint 2,678 millió külföldön élő szlovákra vonatkozik, ám ez csak becsült adat. A szlovák igazolvány kiadása iránt azonban igen csekély az igény, a külügyminisztérium adatai szerint ez idáig 8373 kérelem érkezett Pozsonyba, a tárca 8039 személynek állította ki a Szlovák Köztársaság feliratú és a szlovák címerrel ellátott igazolványt. A csekély érdeklődés talán annak tudható be, hogy az amerikai, az ausztráliai, illetve a Nyugat-Európában élő szlovákok a kettős állampolgárságot tartották volna jobb megoldásnak, szerintük az elfogadott törvény kevés jogot, lehetőséget biztosít számukra bekapcsolódni a szlovák közéletbe, de valószínűleg hozzájárul ehhez az is, hogy a külföldi szlovák élettársa – férje, felesége –, sőt gyermeke sem kaphat „szlovák igazolványt”, amennyiben más nemzetiségű, illetve azok sem, akik ugyan szlováknak vallják magu-kat, de nem tudják ezt igazolni saját vagy őseik – három nemzedékre visszamenőleg – szlovák származását.
Pozsony külföldre is juttat támogatást az ott élő szlovákoknak, elsősorban kulturális és oktatási projekteket támogat – igaz, a szlovák költségvetés katasztrofális állapota miatt ez igen csekély pénzöszszeget jelent.
Tavaly például az oktatási tárca félmillió koronáért (mintegy hárommillió forint) küldött tankönyveket és egyéb tanszereket a határain túl működő iskoláknak, illetve fedezi pedagógusok és lektorok kinntartózkodását, beleértve a béreket is, ami a pedagógusok esetében éves szinten 500 ezer, a lektorok esetében pedig 750 ezer korona (három-, illetve 4,5 millió forint). Magyarországon például tavaly tizenegy pedagógus és három lektor dolgozott szlovák iskolákban, intézményekben.