Szentpétervár a reformok bölcsője

Az ünnep nem önmagáért van, ezt is fel kell használnunk arra, hogy jobban, komfortosabban éljünk szeretett városunkban – hangsúlyozta az alapításának 300. évfordulójára nagyszabású építkezésekkel készülő Szentpétervár kormányzója, Vlagyimir Jakovlev. A főpolgármester, aki a történelmi atmoszférájú Szmolnijban lévő irodájában adott interjút munkatársunknak, csak üdvözölni tudja, hogy az innen indult Vlagyimir Putyin elnökké választásával egyfajta új imázst is kapott a város.Szentpétervár és Moszkva Oroszország két arca. Miként fogalmazná meg a máig húzódó, történelemben gyökerező különbségeket e „két főváros” között?– Szentpétervár és Moszkva valóban Oroszország két fővárosa. Pétervár több mint kétszáz évig volt az, mígnem 1918-ban a kormány Moszkvába költözött, az északi főváros státusát azonban senki sem vitatta el tőle. Ezért mi úgy tartjuk, hogy az országnak két fővárosa van. Mindkettőt egyformán fejleszteni kell, és szerencsére ennek jelei az utóbbi időben immár nálunk is szemmel láthatók. Természetesen mindkét városnak megvannak a maga sajátosságai is. Moszkva a hatalmi központ, a föderális intézmények, a kormány és a parlament székhelye. Pétervárnak azonban szintén vannak fővárosra jellemző adminisztratív funkciói. Így például rendszeresen itt ülésezik a Független Államok Közösségének parlamenti közgyűlése. Ezenkívül elvitathatatlanul az ország kulturális és tudományos központja. Amikor e két várost összehasonlítjuk, akkor alá kell húznunk, hogy Szentpétervár Oroszország európai központja, míg Moszkva az egész ország fővárosa.– Péterváron mégis más az élet, mint Moszkvában. Ez természetes, hiszen mint tudjuk, Oroszországban látványos a különbség a főváros, és a fejlődésben sokszor megrekedt vidék között. Hol helyezkedik el ebben a hierarchiában egy olyan reformsziget, mint Szentpétervár?– Állandó feladatunk a fizetések emelése, hiszen az átlagbér most 3500 rubel (nagyjából 120 dollár). A fővárosban magasabbak a fizetések, de az árak is. Ebben semmi meglepő sincs, hátha még figyelembe vesszük azt is, hogy a tőke 85 százaléka itt koncentrálódik, míg Oroszország többi része a maradékon osztozik. E tekintetben nem rossz arány, hogy ebből a 15 százalékból öttel Szentpétervár részesedik.– Tény, hogy a város még inkább reflektorfénybe került az innen indult Vlagyimir Putyin elnökké választása óta. A sajtóban mind gyakrabban merül fel az is, hogy Szentpétervár lehet ismét a főváros. Ön szerint ez mesterkélt vita, avagy e felvetésnek valós tartalma van, amit az is jelez, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak meg itt magas rangú külföldi vendégek?– Szerintem helyénvaló, és ez máshol is így van, hogy az elnök szülőhelye felértékelődik, azt az országot tisztelő vendégek is meglátogatják. Ma ez a hely Oroszországban Szentpétervár. Nincs ebben semmi kivetnivaló, és csak üdvözölni tudom, hogy az egyre sűrűbben előforduló informális találkozók sajátos imázst adnak a városnak. A főváros átköltöztetéséről azonban ma még korai beszélni, még ha szeretnénk is, ha több adminisztratív funkció kerülne át a városba. Így például szívesen látnánk itt az új orosz–fehérorosz szövetség parlamenti központját.– Maradjunk még ennél az új helyzetnél, és hadd tegyem fel még gyakorlatiasabbra fordítva az előbbi kérdést. Mit profitál a város abból, hogy – mint mondják – Pétervár a szó politikai értelmében Moszkvába költözött?– Én természetesnek tartom, különösen az első időszakban, hogy az elnök azokra támaszkodik, akiket régóta ismer. Az a tény azonban, hogy most sok pétervári van a Kremlben és a kormányban, nem jelent konkrét előnyt. A város ettől még nem kap több pénzt.– A városképen mindenesetre nem ez látszik! A városon hosszú idő után érződik végre a pezsdülés és ez, talán nem véletlenül, egybeesik a péterváriak hatalomra kerülésével…– Nézze, a pityeriek nagyon jól tudják, hogy a város fejlődik, gyárak, utak épülnek, tatarozzák a színházakat. Pétervár tehát sok mindenre képes önállóan. Megpróbálnak tehát másokon, a jobban rászorulókon segíteni. Nagyon helyesen ítélte meg azonban az elnök azt, hogy az ország történelmi feladata Pétervárt segíteni abban, amit önállóan nem tud megoldani. Ilyen a várost elkerülő autópálya építése. Ez ugyanis föderális szintű feladat, vagy például a metró bővítése, amelyet helyi büdzséből a világon sehol sem lehet megépíteni. Ezekre már réges-régen sort kellett volna keríteni. Moszkva már a negyedik körgyűrűt építi, míg a miénkről harminc évig folyt a vita.– Oroszország két arcáról beszéltünk. Két stílusról, két gondolkodásmódról. Ön sokáig együtt dolgozott azokkal az emberekkel, akik most az országot irányítják. Miként fogalmazná meg azt a különbséget, amely a reformok tekintetében érezhető volt Szentpétervár és Moszkva között?– Valóban sok reform itt indult el, itt próbálták ki őket, s mi most természetesen ezeket folytatjuk. A legfontosabb talán, hogy a költségvetésünk, amelyet még Kudrin készített elő, 1997 óta deficitmentes. De itt dolgoztuk ki az államadósság lebontásának vagy az állami megrendeléseknek a rendszerét is. Említhetném még a régiók együttműködésének beindítását vagy az adópolitikát is. Természetes azonban az is, hogy ha mindezeket föderális szintre emelik, akkor e területeken is összeütközésbe kerülnek a központ és a régiók érdekei. Így van ez a mi esetünkben is például az adók kérdésében.– Ha már a központ és a régiók eltérő érdekeinél tartunk, kormányzóként miként vélekedik Putyinnak az állam „összeszedettsége” érdekében tett érzékelhetően központosító törekvéseiről?– Az államot, a központi hatalmat, amiről mostanában annyit beszélünk, meg kell erősíteni, a törvényt az ország területén mindenütt egyformán kell érvényesíteni. Ez persze nem jelentheti azt, hogy helyben nem maradnak jogok, amelyekkel élni kell. A funkciók egy jelentős részét a régióknál kell hagyni. Ne a központ foglalkozzon például ingatlanügyekkel, hangolja viszont össze a munkaerő mozgását, az iparfejlesztést. Nagyon fontos az is, hogy a központ és a régiók viszonyát például adó- és költségvetési ügyekben világossá tegyük. Tudnunk kell, mire számíthatunk, nem mint most, amikor nincs ilyen átláthatóság, és ettől a rendszertől csak szenvedünk.– Végül is akkor ön a központosítás, avagy a szeparatizmus, a helyi önrendelkezés erősítésének a híve?– A csomagját szerintem mindenkinek magának kell cipelnie, a teher megosztását azonban egyértelműen szabályozni kell a központ és a régiók között. Ma ez még nem így működik. A központ például túlságosan sokszor szeretné rátenni a kezét a helyi önkormányzatok működéséhez elengedhetetlen forrásokra. Sok apró, de fontos dolgot kell még ezzel kapcsolatosan rendezni. Ebben azonban én nem kibékíthetetlen ellentétet látok, hanem olyan problémát, amelyet kompromisszumok útján kell megoldani.– S mit szól a felsőház, a Szövetségi Tanács reformjához, és ahhoz az elképzeléshez, miszerint a kormányzókat, így önt sem jelölhetik harmadszor e posztra?– Emiatt én személy szerint nyugodt vagyok, hiszen még ez esetben is három évet dolgozhatok Szentpétervár vezetőjeként, addig pedig sok víz lefolyik még a Néván… Ennek a korlátozásnak egyébként én nem sok értelmét látom, de a legfontosabb feladatom nekem most az, hogy felkészítsem a várost a 2003-as jubileumi ünnepségekre, alapításának 300. évfordulójára. Az előkészületeket irányító állami bizottság elnöke Vlagyimir Putyin, helyettese pedig én vagyok, és sokat kell még tennünk azért, hogy olyan várossá varázsoljuk Szentpétervárt, mint például Budapest. Fel kell újítanunk a siralmas állapotban lévő úthálózatot, átépítjük a rakpartot. Mindezek jeleit már láthatja a városban.– Ez így van. Európa egyik legnagyobb építkezésének körvonalai rajzolódnak ki itt. Mit jelent ez konkrétan? Milyen nagyságrendű rekonstrukcióról beszélhetünk?– Ami most a városban zajlik, az szinte mind kapcsolódik valahogy a jubileumhoz. Így tavaly a külföldi beruházások nagysága 1,16 milliárd dollár volt, míg az idén 1,5 milliárd várható, Pétervár költségvetése 44 millárdos, jövőre majdnem ötven lesz. A bérek és a szociális jellegű kiadások kivételével az összes pénz a város renoválására, az építkezésekre fordítódik. Ehhez kapcsolódik a föderális program is. A város központjának felújítására 3–500 millió rubelt fordítanak évente, míg az épülő körgyűrű keleti félköre 20 milliárd rubeles beruházás.– Néhány éve Moszkva ünnepelte fennállásának 750. évfordulóját, és a rendezvényeken kívül a város nagyon sokat kapacitált e születésnapból. A jelek szerint így lesz ez Szentpétervár esetében is. Felhasználják az előkészítéskor a nagy versenytárs jubileumának tapasztalatait?– Figyelni mindenfelé kell, és le kell vonni a tanulságokat. Behatóan tanulmányoztuk például azt is, hogyan készül a jubileumára Helsinki, Riga vagy Graz, és amit lehet, felhasználunk. Természetesen figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat is. Így például azt, hogy nálunk a közlekedési problémák megoldása, utak építése a legsürgetőbb. Pétervár, a kultúra városa 89 színházával, 260 múzeumával, így ezen épületek felújítása szintén kiemelt feladat.– Mindez illeszkedik az ország modernizálásába, átalakításába. Ön szerint merre halad Oroszország?– Hát igen, ez talán ma a legfontosabb kérdés. Egy dolog biztos. Aláhúzta már Jelcin – akinek regnálására a komoly változások ellenére is a gazdaság stagnálása, egyfajta állóvíz volt jellemző –, és határozottan leszögezte Putyin is, hogy a múltba már nincs visszatérés. Számunkra a piaci viszonyok megszilárdítása, a demokratikus átalakítás folytatása a cél. Emellett most kiemelt feladat az állam megerősítése, a törvények érvényesítése, a bűnözés, a kábítószer elleni harc.