Szociáldemokrácia, itthon

A szociáldemokrácia általában megkérdőjelezhetetlen személyes jellegű kinyilatkoztatást jelent. Én vagy mi szociáldemokraták vagyunk, mert – egyrészt – azok akarunk lenni, másrészt mert az aztán megtámadhatatlan, nyugatias valami. Olyan felülmúlhatatlan valami, mint az intelligens mosópor, „aki” tudja – mint egykor Lenin –, hogy mi a teendő. Szociáldemokratának lenni természetesen azt jelenti, hogy ugyanott, a baloldalon állni s ugyanazok ellen harcolni, mint akkor, amikor még nem voltunk szociáldemokraták, hanem az ilyen opportunistákat elítélő, megalkuvás nélküli kommunisták. Szociáldemokratának lenni tehát sok nehézfejűnek nehezen érthető dialektikus dolog.Minden tekintetben dialektikus. Tehát abban is, hogy vagyonosokként harcolunk a vagyontalanokért, sajátunkként megmentve a dolgozók vagyonát attól, hogy rossz (szélső)jobboldali kezekbe kerüljön. A munkásosztály így nyugodt lehet, mivel a szociáldemokrata magánvagyon lesz többségben az országban, s így a munkásság uralkodó osztály maradhat. Az igazi szociáldemokrata nem fél a saját magántulajdonától, sőt általa függetlenné válhat mindenféle veszélyes populizmustól.A magyar szociáldemokrácia ugyanis nem populista, legfeljebb akkor az, ha a mindenki által átkozott jobboldal van hatalmon, hiszen akkor a népért felfokozottan kell harcolni és nyugodtan lehet olyasmit követelni, amit úgysem lehet teljesíteni. Ez is természetes dialektika. A mai magyar szociáldemokrácia már olyan fejlett, hogy nem elégszik meg egyféle mércével. Van neki kettő is, s ha szükséges, tud harmadikat is előhúzni modern eszméinek tárházából. Mindenesetre nem hagyja magát leláncolni holmi egyetlen klerikális erkölcs követelményeitől. Ami annál kevésbé volna helyes, mivel a magyar szociáldemokrácia egyszerre a nagyon jómódú és a szegény emberek pártja. Ez biztosítja másrészt az egyetemességet is, ahogyan a társadalmi békét. Hiszen a szociáldemokrata többség esetén a szakszervezeti elvtársak elégedettek.Elégedettek, hiszen megszokták már évtizedek óta, hogy mindig rajtunk keresztül fogyasztották a kaviárt s ápolták a globetrotter személyes proletár internacionalizmust, amit ma inkább haladó világpolgárságnak hívunk. Rajtunk keresztül élvezik az egyszerű szociáldemokraták a polgárosodást is, amely így nem vezet a szokásos és régen is oly sok bajt okozó másként gondolkodáshoz. Most is, mint régen, csak felülről, tudományosan lehet megmondani, hogy melyik a jó másként gondolkodás és mit kell modern szociáldemokrataként elutasítani.A mai magyar szociáldemokrata is tévedhetetlen a jónak és a rossznak megállapításában, a magyar társadalom most is nyugodtan és teljesen rábízhatja magát e képességre. Nem akarunk ugyan immár tulajdontalan közösségi társadalmat – hiszen a magántulajdonaink jók –, de szociáldemokrataként individualisták sem lehetünk. Sem az elavult kereszténység, sem a veszélyes nemzet nem ideálunk, de eddig a nyugati elvtársak mindig kitaláltak valamit, szóval a magyar szociáldemokrácia egy nagy adventista mozgalom, várakozás a nagy megoldó eszmékre, módszerekre, szimbólumokra. Elvégre ez mindig így volt – nem kell eredetieskedni. Elvégre mi a sok gondolattalan kisembert céloztuk meg, akikből a legtöbb van, s akiknek mindnek van egy szavazata, s akiket a kommunista szociáldemokrácia nevelt fel nagyvonalú liberalizmussal.Szóval a szociáldemokrácia itt is dialektikus, a sokaságnak megmondjuk, hogy mi a teendő (lásd ismét Lenint, a legnagyobb bolsevik szociáldemokratát!), s akkor a tömegek magasra emelik a pragmatizmus zászlaját, mivel már a szociáldemokrata modern magyar szavazóknak elegük van az ideológiából, mert azt egyébként régen sem szerette, csak akkor szeretnie kellett, mert akkor a pragmatikus szociáldemokrácia a rothadó kapitalizmust szolgálta ki. S ezt most már nem lehet, mert most már kinőttük a teóriákat, mivel a modern szociáldemokrácia egészséges materializmussal csak azt nézi, mi van a zsebében (a borítékban). Mivel ez lett a szociáldemokrácia. Mert ugye, fejlődött.A régi opportunisták álmodozó idealisták voltak, ami ugye már akkor is, amikor egypárti szociáldemokraták voltunk és úgy modernizáltunk, folytonos mindenféle feszültségeket okozott. Mivel, hogy mindent megígértünk, a legtöbbet ígérő párt voltunk. Ezt a hagyományt keményen tartjuk, de minden okos szociáldemokrata tudja, hogy az az övé, amit megszerez s ha szociáldemokrata, akkor azt nyugodtan élvezheti – ellentétben azokkal, akik nem szociáldemokraták. Azoknak mindig a körmére kell nézni. Ők csak ne akarjanak szerezni, örüljenek annak, hogy élnek!Noha bár a modern magyar szociáldemokrácia rákényszerült a politikai börtönmentességre, azért a nép ellenségei megérdemelnék – hiszen csak zavart okoznak, összekeverik a dolgozók és a nem dolgozók egészséges, egyszerű tudatát, amely egyébként szükségszerűen szociáldemokrata, esetleg némi haladó baloldali liberalizmussal színezve – a mindig világos szövetségi politikából következően.Sajnos, a régi állampárti szociáldemokrácia nem volt elég hatékony, de még mindig vannak nálunk (önálló) frakciózó emberek, csoportok, egyházak, akiknek és amelyeknek nem elég a jól kiépített szociáldemokrata platformrendszer, ahol mindenki másként lehet szociáldemokrata. Ez ugyanis emberi joga mindenkinek, ezzel szemben nem emberi jog olyan nem szociáldemokratának lenni, aki szembefordul a pillanatnyilag is alakuló, aktuális szociáldemokráciával. Nem lehet visszaforgatni a történelem kerekét s nem lehet szabadjára engedni az antiszemitizmust.Ez ellen a modern magyar szociáldemokrácia életre-halálra harcol, hiába kódolják állandóan magukat a (szélső)jobboldaliak. Az sem mentheti őket, ha egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, azt mondván, hogy nincs ilyen kérdés. De van ilyen kérdés, mivel miattuk lennie kell. Ez újra a dialektika kérdése, sokan nem értik, de legjobb elvtársaink állandóan azért küzdenek, hogy legyen és ne legyen ilyen kérdés. Mert fasizmusnak lennie kell. Mi lenne velünk nélküle? Hiszen a szociáldemokrácia alapja ma Magyarországon az antifasizmus, mi egy antifasiszta párt vagyunk s aki ezt nem hiszi, az kódolásra is hajlamos.A kódolóknak pedig itt nincs helyük, ezt őszintén, toleránsan megmondjuk – mellékesen, aki kódol, az biztosan ellopja előlünk a népi vagyont, ami tulajdonképpen a mi jogos örökségünk, hiszen az a mi vezetésünkkel lett gazdátlan, ami nem jó s mi most is – mint egykor forradalmi szociáldemokrataként – magunkra vállaljuk a privát vagyonigazgatás nehezét. Liberális barátaink szerint is mi vagyunk erre a legjobbak, mivel van benne (diktatúrás) gyakorlatunk. S így zökkenőmentes lehet az átmenet, ha mindenki ott marad, ahol volt, vezet, illetve engedelmeskedik. A modern magyar szociáldemokrácia a rosszul értelemezett forradalmi velleitások ellen van (egyszer volt Budán kutyavásár). Nem kell felkavargatni a múltat.A mai magyar szociáldemokrácia egyébként is a jövő pártja, amiben mindenki reménykedhet és teljesen tiszta lappal indul, a legtisztábbal, mivel tagjai a dialektikusan pragmatikus gondolkodású emberek, akik a nép legjobbjai ma is, s már a múltban is kitűntek óriási ambíciókkal s végtelen alkalmazkodó képességeikkel. Ők mindig tudtak újítani s nem zavartatták magukat a balekséget kifejező állítólagos normáktól. Elvégre is a normákat mi alkotjuk, ettől vagyunk szabadok, korszerűek és főleg hitelesek, s ettől érvényesülünk bármikor, bárhol. A szociáldemokrácia tehát az önmegvalósítás nagy eszméje mindenkinek, aki bírja. Akik pedig nem bírják, nem valók szociáldemokratának, legfeljebb szavazó szimpatizánsnak, hiszen mindenki szeret a nyertesekre szavazni. Idealisták kíméljenek minket, mivel az ifjúsági, szabadidős és lakossági fórumos műfaj. Mindenkinek a magáét!