Tisztelt Szerkesztőség!

Napsugár vagy sugárzó anyagok?
A növekvő energiaigényeket radioaktív anyagok helyett megújítható forrásokkal lehetne pótolni
A paksi atomerőmű igazgatóságának elnöke tervezhető jövővel kecsegteti nyilatkozatában az egész régiót (Magyar Nemzet, júl. 31.). Valóban tervezhető jövőt kínál egy ekkora létesítmény, de egyáltalán nem biztos, hogy biztonságosat is. Kérdéses ugyanis, hogy akkor, amikor a tőke, a technika és a munka mozgékonysága elsőrendű érték lesz, megnyugtató dolog-e egyáltalán egyetlen óriáscégre bízni egy terület gazdasági és szociális problematikájának a megoldását, egy atomerőmű tagadhatatlan biztonsági kockázatairól nem is beszélve. Ha valóban „atombarát” a magyar társadalom, mint ahogy azt a nyilatkozó állítja, kérdéses, hogy a valóban fontos és releváns információk birtokában alakult-e ki ez a beállítódás.
Mert az atomipar csak teljes társadalmi és gazdasági feltételrendszerében vizsgálható és értékelhető igazán. Nem beszélve itt a számos alkalommal megtárgyalt üzembiztonsági és hulladékanyag-tárolási kérdésekről, fel kell hívni a figyelmet egyéb, kevésbé központba állított kérdésekre, mint például az atomipar katonai dimenziói. Mert igaz ugyan, hogy az 50-es években a békés fejlődés egyik legfontosabb jegyeként értékelték az atomenergia békés felhasználását, tudnunk kell, hogy az atomipar mindig komoly katonai háttér előtt működött. Nem véletlen, hogy a nemzeti atomütőerő kiépítésére nagy gondot fordító Franciaországban hozták létre a legkiterjedtebb „polgári” atomerőmű-hálózatot. Ez a háttér nálunk nincs meg, hacsak nem akarunk közép-európai kis atomhatalommá válni, ami még tréfának is rossz!
S van az atomenergia-iparnak egy másik katonai természetű árnyoldala is: az energia-előállítási eljárás végén olyan mennyiségű, katonai célokra még felhasználható plutónium keletkezik, melynek értékesítési lehetősége nálunk gazdagabb országokat is kísértésbe hozhat. Jobb megelőzni egy olyan szituáció létrejöttét, amikor a nemzetközi egyensúlyt veszélyeztető, nagyhatalmi státusra törekvő államok ajánlatai ingathatják meg az Európai Unió peremén kapaszkodó államok illetékes döntéshozóinak morális tartását, a nemzetközi terrorizmus hasonló törekvéseiről nem is beszélve.
A magyar gazdaság jelenlegi szintjén valóban sok energiát igényel, de ennek az igénynek jelentős része a pazarló energetikai gazdálkodásból fakad. Ha sikerülne az energiafogyasztást a valóban szükséges szintre állítani, jelentős energiatermelési potenciál válhat feleslegessé. S vannak jelentős tartalékok az előállítási oldalon is. Ha már annyit beszélünk a nemzeti sajátosságok őrzéséről és fejlesztéséről, ne feledkezzünk meg ennek energia-előállítási vetületéről sem: a magyar földben rejlő geotermikus energiák és a magyar eget bearanyozó napsugárzásból nyerhető energiaforrások feltárásáról és hasznosításáról. Bizton állíthatjuk: nyugodtabban tervezné jövőjét Paks, a környék, de az egész ország lakossága is, ha energiaigényét megújítható energiaforrásokból, mint amilyen a napsugár, s nem sugárzó anyagokból fedezhetné. Heiszler Vilmos, Zöld Szalag Magyarország

A turizmus hatása a Balaton vízminőségére
Amikor szúnyogirtást végzünk, óhatatlanul beleavatkozunk a tó természetes életritmusába
Kocsis Miklós Biológiai bomba ketyeg a Balaton alatt? című írására reagálok (Magyar Nemzet, augusztus 10.). A hal a vízi életközösségben, mint a táplálékhálózat legmagasabb rendű szervezete, az anyag körforgásában rendkívül fontos szerepet tölt be. Táplálkozása és növekedése során testében szerves és szervetlen anyagokat halmoz fel (akkumulál), amelyek véglegesen a halászati tevékenység kapcsán hagyják el a tavat, ezáltal tehermentesítik azt.
A halászat tehát eutrofizációt is csökkentő természetvédelmi érdekeket közvetlenül szolgáló, nélkülözhetetlen tevékenység, amelyre a jövőben is – gazdasági eredménytől függetlenül – szükség lesz, mivel feladata nemcsak a halfogásra szorítkozik, hanem a mindenkori halállomány gondozása, telepítés, állományformálás, őrzés stb. is kötelessége. Igaz az a mondás: hal nélkül nincs egészséges víz, halász nélkül nincs jó halasvíz. Ilyen szempontból is megnyugtató, hogy a Balaton és a Kis-Balaton halászati joga az elkövetkező 15 évre a legjobb kezekbe, a Balatoni Halászati Rt. kezelésébe jutott.
Villanyhalászat: lerágott csontnak tűnik, ugyanakkor tipikus példája a közvélemény (beleértve a jogalkotókat is) félretájékoztatásának. Tudományosan bizonyított (és dokumentált!) tény, hogy a legkíméletesebb halfogási módszer. Ennek ellenére használata korlátozott. Hol itt a logika? Angolnával kapcsolatos vádak: kipusztított halfajok, túltelepítés miatti angolnapusztulás. Balatoni túltelepítését növekedési üteme cáfolja. Nagyon értékes halfaj, ugyanakkor rendkívüli szívóssága mellett érzékeny indikátorszervezet. Azonnal jelzi a vizet ért durva beavatkozásokat. Haragszunk rá, mert döglésével ismételten jelezte a meggondolatlanul végzett szúnyogirtásokat? Ha összetörjük a hőmérőt, akkor nem lázas a beteg?
Az angolnának tulajdonított őshonos fajok pusztulását már elvégezte az emlékezetes 1965. évi nagy balatoni halpusztulást eredményező mérgezés (azóta sincs sügér!), aminek okát hosszú évekig nem lehetett (bár ismert volt!) nyilvánosságra hozni. Csak zárójelben kívánom megjegyezni, hogy a Fertő tóban valóban túltelepített angolnamennyiség mellett soha nem volt angolnapusztulás, ugyanakkor a semmiből jelentős süllőállomány jött létre. Gondolom, ez egyértelműen cáfolja a két vádpontot. Inkább arra kellene fordítani a figyelmet, hogy a különféle jóakaratú beavatkozásokkal milyen változásokat okoznak a Balaton életében.
Szúnyogirtás: a szúnyoglárva a hal fő tápláléka. Szúnyograjzás alkalmával több száz vagonnyi szerves anyag távozik a tóból (ingyen!), javítva ezzel a víz minőségét. Tudomásul kell venni, hogy amikor a turizmus és a saját kényelmünk vélt érdekében szúnyogirtást végzünk, beleavatkozunk a tó életébe, sérül a táplálékháló (kézzelfogható jele a békaállomány drasztikus csökkenése, Tihanyban például már csak nyomokban található), csökken a haltáplálék (sovány keszegek), és nő a vizet terhelő szerves anyag mennyisége az elmaradt szúnyograjzás következtében.
Egymásra mutogatás és vádaskodás helyett ezeken a kérdéseken érdemes elgondolkodni. Jancsó Kálmán, Gönyű

Megtévesztő szavazás a Korridoron
Szeretném felhívni a figyelmet a következő, a nézők megtévesztésére alkalmas manipulációs lehetőségre a tv2 Napló című műsorának interaktív közvélemény-kutatásáról.
A telefonos lehetőség mellett a www.korridor.hu nevű internetes portálon keresztül szintén beszállhatunk a szavazásba. Megnéztem a szavazógépet részletesen. Annak kialakítása olyan, hogy egy személy gyakorlatilag bármennyiszer szavazhat. A többszöri szavazás módja a következő: bekattintjuk azt a választ, ami tetszik, majd elküldjük a szavazatot. Ekkor egy új ablakban megjelenik az aktuális eredmény. Ezt az ablakot nem zárjuk be, csak félretoljuk, vagy „leültetjük” az alsó taskbarra. Ezután újra rákattintunk a kívánt válaszra, és elkezdjük nyomni folyamatosan az enter gombot. Így másodpercenként két-három szavazat megy el, és mindezt a végtelenségig folytathatjuk.
Több alkalommal rövid idő alatt megfordítottam a szavazás eredményét! Azt hiszem, az a módszer, hogy egy ilyen könnyen manipulálható szavazás eredményét egy országos tévécsatorna hivatkozási alapnak használja, enyhén szólva is etikátlan és sértő minden nézővel szemben. A műsor készítőinek gátlástalanságáról nem is beszélve.
Szerintem ez a jelenség – mármint az internetes szavazások manipulatív felhasználása – megérne egy nyilvános vizsgálatot is. Vincze S. Tamás, Budapest

MÁV-ígéret
Örömmel olvastuk lapjuk augusztus 6-i számában, hogy a rövidesen beszerzésre kerülő környezetbarát, csendesebb, gazdaságosabb motorvonatokat a Balaton északi partján is üzembe állítják. Halálát megelőzően Sipos István MÁV-vezérigazgató úrnak írt levelemben is kifejtettem, hogy a balatoni idegenforgalom és nemzeti park elleni merényletnek tekinthető az az intézkedés, hogy az országban kiöregedett, túl zajos, csörgőknek becézett M41-es dízel mozdonyokat a Balaton északi partjára telepítették. Olyan vonalszakaszra (Balatonakarattya–Tapolca), ahol a vonat mindvégig közvetlenül a nyaralók mellett halad el, öblöket, hegyeket kerül meg, így a mozdony iszonyatos hangját a hegyek visszaverik, a víztükör pedig továbbvezeti. Az állomásokról induló vagy emelkedőre haladó mozdony dübörgését több állomás távolságából is lehet hallani, akár délutáni vagy késő esti pihenőidőben is. Emiatt a zaj miatt csak csukott ablaknál lehet lepihenni. Ráadásul a MÁV két személykocsiból álló betétjáratait is ezzel a dízelolajfaló mozdonnyal vontatja. A MÁV gépészeti szakigazgatóság vezetője akkori válaszlevelében pénzhiányra hivatkozott, s ígéretett tett, hogy első alkalommal az M41-es mozdonyokat cserélik le. Várjuk az intézkedést! Oszter Károly, Tihany-Sajkod

K. Linczmájer Katalin (Budapest): Örkény István híres mondása jut eszembe, amely valahogy így hangzik: „…hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk mindenkor.” Néztem az ATV augusztus 13-i Sajtóklub adását, melyben a magyar autópálya építéséről is szó volt, s többször elhangzott Michael Lake, az Európai Unió nagykövete azon állítása, hogy elestünk 32 millió eurós uniós támogatástól, mert a kormány nem versenyeztette meg az autópálya-építést. Aczél Endre, Bolgár György, Juszt László és Mészáros Tamás azt elemezték, hogy ha ezt az elveszett összeget hozzáadjuk az épülő autópálya költségeihez, akkor az sokkal drágább lesz, mint amekkora összegről most szó van stb. stb. S egyértelműen elmarasztalták a kormányt és a nyaraló, nem robbanékony magyar népet az egész műsor alatt. A Magyar Nemzet augusztus 15-i számában olvasom viszont Michael Lake, az Európai Unió magyarországi nagykövetének nyilatkozatát, mely szerint „egyszer sem mondta, hogy Magyarország 32 milliárd forintos támogatástól fog elesni”. Akkor meg mire alapozták híres újságíróink a mondókájukat? – tán az RTL Klub híradásában félremagyarázott szavakra? Mennyire lehet ezután hinni a hasonló műsorok igazságában, az újságírók szavahihetőségében? Hogy lesz ez a téves és a kormány ellen uszító híranyag korrigálva? Várom a fejleményeket, hiszen van sajtótörvény, sajtóetika, és szeretnénk, ha mindenkire egyformán érvényesek lennének.

K. J. (Keszthely): A Magyar Nemzet augusztus 18-i számában Csontos János foglalkozik Lakatos Pál felmentésével és Bolgár György szerepével. Volna egy javaslatom: az egyenlőség elvi alapján javasolják a vezetőségnek, hogy Bolgár György heti kétszeri műsorából az egyiket tegyék át reggel hat órára, kíváncsi lennék, hogy hányan szólnának hozzá. A Metro újság, a Magyar Hírlap, a Népszava különrovatai után újabban a 16 óra című adást is Bolgár úr vezeti, és természetesen annak szerkesztésébe is beleszól, mint ahogy (félre-) informálja az amerikai Freedom House jelentéskészítőit. Ennek az embernek semmi nem elég? Miért nem lehet a médiában túltengő szocialista-liberális túlsúlyt kiegyenlíteni? Nem elég, hogy a kereskedelmi csatornák teljes erővel harsogják kormányellenes kritikáikat, lassan az egész ellenzéki média a Népszava levelezési rovatának színvonalára süllyed. Eközben a szocialista Kovács László többet szerepel a tévében, mint Orbán Viktor. Ezt miért nem lehet(ne) korlátozni?

Szabó József (Etyek): A Kádár-szobor felállításával kapcsolatos levélírókhoz csatlakozva felhívom a figyelmét Kádár híveinek, hogy példaképük a 80-as években a hírhedt nemzetközi terroristát, Carlost Magyarország területére befogadta, és a legpazarabb szállást és ellátást biztosította neki. Sőt még lőteret is biztosított, ahol Carlos lőgyakorlatokat végzett, azaz edzett, hogy aztán az ártatlan embereket minél biztosabban mészárolja le. És ennek akarnak Thürmerék szobrot állítani! Kádár ráadásul az ’56 utáni véres megtorlásokban kisebbfajta népirtást követett el. De hogy mert ő úgy dönteni, hogy egy terroristát hoz be országunkba, és ezzel lejáratja a magyar nemzetet? Ezt miért nem vetik fel most az MSZP és az SZDSZ vezetői? Csak nem azért, mert ők is olyanok lettek, mint Kádár?

Bakonyi Tiborné (Dunaharaszti): Rádiós hírekben megdöbbenve hallottam: Kovács László úr felemlítette, hogy vannak, akik panaszkodnak, mert tönkrement háztartási gépeikért nem kapnak kártérítést. Korábban meg a kereskedelmi tévék egyikén hallottam olyan siránkozást, hogy a kormány a károsultak disznóólját, kamráját nem építi fel. Nos, én azt üzenem Kovács úr panaszosainak, hogy 1956 januárjában az árvízkárosultakhoz hasonlóan, Dunaharasztin én is átéltem egy természeti katasztrófát, a földrengést, szüleimmel együtt. Egy pillanat elég volt ahhoz, hogy egész életük munkájának, takarékoskodásuknak eredménye – a családi ház, a mosókonyha, a kamra, a disznóól – tönkremenjen. Mi az első pillanattól fogva nem az államtól, hanem a munkatársainktól, honfitársainktól kaptunk segítséget. A MÁV akkor nem sztrájkolt, de egy teherautóval és három dolgozójával hordta velünk a téglát. Almásfüzitőről pedig ötven ember, a korábban munkatársam, volt igazgató szervezésével a téli időben két napig falazott, és falaztak a közvetlen munkatársak is – kőműves, lakatos, műszaki dolgozó. Ma is hálával és szeretettel gondolok rájuk. Az állam a továbbiakban már adott anyagra, szakemberekre kölcsönt, melyet aztán törlesztenünk kellett, s csak a későbbiekben engedte el a hátralévő részleteket. Véleményem az, hogy amit közösségi érzésben ez a nép felmutatott az árvíz során, az csodálatos, és a kormány gesztusa – az újjáépítés, a tatarozás, illetve a helyreállítás – számomra megható. Nem volna szabad ezzel visszaélni. Mi annak idején magunk építettük fel a melléképületeket, s eszünkbe sem jutott, hogy az a kormány feladata volna. Azt a pillanatot, amikor az ország lakosai megmozdultak, segíteni indultak, a károsultak soha ne felejtsék el. Ez ha nem is hálára, de köszönetre s talán szerénységre is kötelez.

Dr. Ember László (Budapest): Mint Bajorországban, Münchenben 32 évig először a járásbíróságon, később a törvényszéken működő bíró, sajnálattal kell megállapítanom, hogy a július 26-i számban megjelent cikk – Korlátozott „meleg” boldogság – több pontatlanságot tartalmaz. Nem igaz, hogy röviddel ezelőtt a német alkotmánybíróság a homoszexuális házasságok jogosságát elismerte. Csupán az történt, hogy a nevezett bíróság Bajorország és Szászország kérelmét – a bíróság ideiglenes rendelkezéssel tiltsa meg, hogy a homoszexuális házasságról szóló törvényes rendelkezés augusztus 1-jén ne lépjen életbe – elutasította. Érdemben a bíróság még nem döntött, és a mostani döntés sem volt egyhangú. Ny