Az Ügyfél című regényben, amelynek szerzője John Grisham, a tizenegy éves Mark öccsével együtt szemtanúja egy öngyilkosságnak. Így kerül egy szövevényes, a maffiához kötődő bűnügy közepébe. Élete ettől kezdve vesszőfutás. A helyi rendőrség meg az FBI szóra akarja bírni, a bűnözők viszont kilátásba helyezik, hogy megölik, ha beszél. A vallomástétel után Marknak egy útja marad: el kell felednie, aki addig volt. Anyjával és testvérével új nevet, új lakóhelyet, új személyiséget kap.
A fentiek nem is oly távoliak egyik-másik hazai történettől. Az utóbbi esztendők nyílt színi „kivégzései”, az utcai robbantások, üzletekben elkövetett rablógyilkosságok döbbentették rá a jelenlévőket arra, hogy ha láttak, hallottak valamit, máris belekerülhetnek az igazságszolgáltatás gépezetébe. Igaz, „csak” tanúként. És még nem említettük a szövevényes gazdasági visszaéléseket, a családi drámákat, a fiatalkorúak és gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekedeteket. „Csak tanúként” – említettük, ám még a véletlen hozta szerephez is lidérces jelenetek sora tapadhat. Ha pedig a szervezett bűnözés kiterjedtségére, módszereire gondolunk, nem lehet kétségünk afelől, mi vár arra, aki sokat tud. Legyen a körön belül vagy kívül.
Magyarországon 1994-ben tették le a mai tanúvédelem alapjait, szükség esetén módot adva a büntetőeljárás során a tanú adatainak zárt kezelésére, a névtelenségre, anonimitásra. Az 1999 tavaszán született kormányrendelet szerint az érintett személy óvásán túl védelmet kaphatnak a hozzátartozók és az eljárásban részt vevők. Az utóbbi években már több bűnügyben alkalmazták a személyi védelem valamilyen formáját, de a közeljövőben „végszükség” esetén mód nyílik összetettebb intézkedésekre is.
A Somogy Megyei Bíróság elnöke, dr. Ujkéry Csaba tíz éven át tárgyalta a legsúlyosabb, élet elleni büntetőügyeket. Nemrég igen súlyos döntést hozott egy kettős gyilkossági perben. Eddig nem érte fenyegetés a pályáján, és személyes védelmet sem kellett kérnie. Kollégái is csak a legkritikusabb esetre tartogatják az utóbbi lehetőséget. Egyébként nem csak a kiemelt bűnügyek tárgyalásakor érhetik visszaélések a bírókat. Más esetben is előfordul, hogy a perben részt vevők viselkedése teremt nehézségeket számukra. Sajnos a „szereptévesztés” olykor az ügyvédeknél is előfordul.
– Hogyan látja azok jogi, pszichés helyzetét, akik bűncselekmény áldozataivá lettek, s ily módon a saját ügyük tanúivá is válnak?
– Az a sértett, aki egyben tanú is, lehet elfogult, ha nem is szándékosan, de helyzetéből következően. Ez emberileg ugyan érthető, de nem menti fel az illetőt az igazmondás kötelezettsége alól.
A megfélemlítettek és többszörös megaláztatáson átesettek ügyei közül dr. Ujkéry Csaba a nemi erőszak elszenvedőinek kiszolgáltatottságát emeli ki. És általában azon emberekét, akik társadalmi, egyéni állapotukat tekintve amúgy is sebezhetőbbek, mint az erősebbek.
– Gyakoribbak-e ma a bíróság előtt visszavont vallomások, mint régebben?
– Mindig gyakoriak voltak. Jól felismerhető, ha valakit az eljárás időszaka alatt az ellenérdekelt fél vagy annak körei „befolyásoltak”. Ilyenkor a nyomozás során megtett vallomás az ellenkezője annak, ami a bíróságon elhangzik. A visszavont vallomásoknál pedig arra hivatkoznak, hogy a nyomozók pontatlanul rögzítették a szavaikat.
– És amikor azt mondják, hogy a rendőrségen kényszert alkalmaztak velük szemben?
– Felmerülhet ez a motívum is, de ezt bizonyítani kell.
– Tehát sejtünk valamit, de tehetetlenek vagyunk?
– Nem mondanám. Az ítéletben a bíró rendszerint megindokolja, hogy miért nem fogadja el a tanú megváltoztatott vallomását. Vagy éppen azt indokolja, hogy a nyomozati vallomáshoz képest miért fogadta el azt, amit a tárgyaláson mondott az illető.
– A szervezett bűnözésen kívül milyen területeken tartja fontosnak a kiemelt tanúvédelmet?
– Minden súlyos bűncselekményi kategóriában, amelynek nagy a társadalmi visszhangja, veszélyessége.
– Egyes jogászok véleménye szerint a különösen védett tanúk „személyiségcseréje” s mindaz, ami ezzel jár, Magyarország kis területét tekintve nem alkalmazható sikerrel. Mit gondol erről?
– Nyilvánvaló, hogy az USA-ban vagy más, kontinensnyi államban könnyebb elrejteni a különlegesen védett tanút, mint egy kisebb országban. De ez önmagában nem indokolja, hogy ne próbáljunk meg élni a törvény adta lehetőségekkel.
Szomor Sándor alezredes 1999 áprilisa óta az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgatóságán a nyomozóosztály vezetője. Ezt megelőzően tíz évet töltött Dunaújvárosban, ahol napi feladatai során a bűnesetek minden formájával találkozott. Később, a Budapesti Rendőr-főkapitányságon bonyolult, sokszereplős vagyonvédelmi ügyekben nyomozott. Tapasztalatai mondatják vele, hogy tanút „találni”, szóra bírni olykor még az egyszerűnek tűnő ügyekben is igen nehéz.
– Lehet, hogy okkal féltek vagy voltak bizalmatlanok önökkel szemben az emberek. Nem gondolt erre?
– Egy súlyosabb bűnesetnél a tanú lelkiállapotát is figyelembe kell venni. Olyan légkört kell kialakítani, hogy az általa elmondottak tényszerűek, helytállóak legyenek. A nyomozónak ne támadjon hiányérzete, és a tanúnak se kelljen a későbbiekben szorongania.
– Ez a kecske és a káposzta esete. Ráadásul már közhely a nyomozók túlterheltsége. Hogy illeszthető össze ez a tanú iránt érzett türelemmel, empátiával?
– Valóban előfordul, hogy harminc-negyven ügygyel is foglalkozik egy vizsgálótiszt. Képzelje el egy több tízmilliós csalásnál vagy csoportos garázdaságnál a tanúk számát! De az időt kénytelen rájuk szánni, ha eredményt akar elérni. Ez többletmunkával jár, vagy meglehet, más teendőik rovására történik.
Kérdés számomra, hogy a lepusztult, zsúfolt rendőrségi munkahelyeken hogyan teremtik meg akár hétköznapi, akár egy kényes ügyben a tanúk meghallgatásához szükséges, elfogadható körülményeket. Hiszen előfordul, hogy két-három nyomozó dolgozik egy irodában, és a rájuk osztott ügyek mennyisége nem teszi lehetővé, hogy eltérő időben idézzék be a tanúkat. Így megtörténhet akár, hogy az egyik íróasztalnál egy rablótámadásról van szó, a másiknál kisstílű csalásról. A helyzet nem csupán a beidézettek szempontjából kellemetlen. Azért – mint megtudom – egyre nagyobb számban vannak olyan kapitányságok, ahol konszolidáltabbak a körülmények. Finomodtak az úgynevezett felismeréses eljárások technikai módszerei, a gyanúsított és a tanú nem látja egymást.
Az egyik kiterjedt lakásmaffiás ügyben történt, hogy „menet közben” megverték a tanút. Ezért esze ágában sem volt feljelentést tenni, sőt még a vallomásában sem utalt rá.
Ugyanakkor – hangsúlyozza az alezredes – munkájukban lényeges változást jelent a lehetőség a tanúk adatainak zárt kezelésére, a különösen védett tanú és a bizonyítási eljárásban részt vevők személyi védelmére hozott jogszabály-módósítás. A különösen védett személy kihallgatásában a nyomozók nem vesznek részt, lévén az bírói hatáskör. Ez egy kijelölt, területileg semleges és az ügyben nem eljáró bíró feladata. A sértett, illetve tanú személyi adatait titkosítják, a nyomozati iratról készült másolaton azok nem szerepelhetnek. A vallomásról készített kivonatot – amennyiben különösen indokolt – az eljárás befejezéséig kezelhetik elkülönítve.
– Nem zavaró, hogy ily módon az ügy bizonyos részére nincs rálátásuk a nyomozó hatóságoknak?
– A bírónak, az ügyésznek és nekünk azonosak a szakmai érdekeink. A nyomozó számára megnyugtató, hogy mialatt ő az ügy többi szálát göngyölíti fel, ott áll az erős bizonyíték. Mégpedig egy olyan vallomás, amelyre nem lehet ráfogni a tárgyaláson, hogy rendőrségi nyomásra, fenyegetésre tették.
Ki lehet különösen védett tanú? Nyilván az az ember, akinek a vallomása, információi különösen fontosak, akár perdöntőek lehetnek egy adott ügy bizonyításában. Persze csak abban az esetben érdemes e státusra, ha vallomása más bizonyítékkal nem pótolható. A személyazonosságot, lakhelyet ideiglenesen megváltoztató, kivételes esetben más országba való áttelepítést jelentő intézkedéssorozat rendkívüli elővigyázatosságot, titoktartást és anyagi ráfordítást igényel. A program, amelyet földrajzi adottságainkra való tekintettel, olasz és német tapasztalatokra építve dolgoztak ki, alapszinten mintegy 1,6 milliárdjába kerülne a belügyi tárcának. Németországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában és Szlovákiában szintén áldoznak erre, és több posztszocialista ország is megtette az első lépéseket ez irányban.
Ám sok a legenda, a krimikből vett képzelgés a különösen védett tanú alkupozíciójával, helyzetével, az igazságszolgáltatás céljaival, törvényi kötelezettségeivel, felelősségével kapcsolatban. Ezt eloszlatandó érdemes megismerni az amerikai gyakorlatot. Ebben dr. Radványi Miklós ügyvéd segít.
(Radványi doktor Washingtonban a külföldi kapcsolatok kongresszusi tanácsadója, korábban Münchenben a Kelet-európai Jog Intézetében volt professzor. Eddig megjelent tudományos és külpolitikai publikációinak címjegyzéke több oldalt tesz ki, témaköre napjaink legégetőbb kérdéseit öleli fel.)
Előrebocsátja, hogy a tanúvédelem még az angolszász jogrendszeren belül is az amerikai jogrendszer különleges, specifikus intézménye. Ráadásul fiatal intézményről van szó, hiszen csak 1970-ben jött létre.
– A témakörbe vágó filmek csak „lekopírozták” az amerikai közállapotokat?
– Nem így van. Hollywood sosem tükrözte Amerikát. Ez esetben sem róla szól, hanem egy olyan világról, amelyet elképzelnek a filmgyártók, és amit jól el lehet adni. Amerika egyáltalán nem korrupt ország.
– Miben áll az emerikai tanúvédelem egyedisége?
– Az Egyesült Államok szövetségi tanúvédelmi programja a szövetségi igazságügy-miniszter rendkívül szigorú kontrollja alatt működik. A szövetségi büntetőkódex 3521-es szakasza rendelkezik erről. A jogszabályok motivációja igen egyszerű: olyan embereket ösztönözni a tanúskodásra, akiknek a vallomására, információira a nagy ügyekben szüksége van a nyomozó hatóságnak. A szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben a védett tanú vallomása olyan súlyú bizonyítékokat szolgáltathat, amelyek alapján a bíróság elmarasztaló ítéletet hozhat.
– Miért felügyeli személyesen ezt a programot a szövetségi igazságügy-miniszter?
– Igen bonyolult és sok tekintetben érzékeny megoldásról van szó. Ennek rendkívüli költségességében csak egyik tétel az úgynevezett „áttelepítéssel” járó megoldandó probléma. Hiszen többnyire nem pusztán egyetlen emberről van szó. A védelmi programot ki kell terjeszteni a családra, mert ez érzékeny pont, zsarolni lehet vele. Továbbá a hozzátartozókra, barátokra, ismerősökre.
– Szó lehet akár ötven vagy száz emberről is?
– Nehéz számszerűsíteni. Vegyük csak azt az esetet, amikor a vallomást tevő személy irányítása alatt többen álltak, és a védelmet rájuk is ki kell terjeszteni ahhoz, hogy a fókuszban lévő személy által mondottakat megerősítsék.
– Maradjunk most egy átlagos esetnél, már amennyiben ezúttal létezik ilyesmi. Hogyan építenek fel egy új identitású embert?
– A szövetségi büntetőkódex és büntetőszabályok lépésről lépésre rögzítik ennek minden apró részletét. Így például az új dokumentumok létrehozását, a helyváltoztatás módját, el egészen az új otthon berendezéséig. Amennyiben az illető nem vállalhat munkát – mert azzal azt kockáztatja, hogy követik és felismerik –, az eltartásáról is gondoskodnak. És számoljuk még ehhez azoknak a személyeknek a javadalmazását, utaztatását, egyéb költségeit, akik az őrizetéről folyamatosan gondoskodnak.
– Hogyan választják ki az új lakóhelyet?
– Itt szintén több szempontot szükséges figyelembe venni. Mérlegelni kell, hogy bár az illető személy új identitással rendelkezik, tartózkodása, léte nem jelent-e veszélyt a gyanútlan környezetre.
– Hogyan készítenek fel valakit tudatilag, lelkileg egy ilyen gyökeres változásra? Egyáltalán: mindenki képes erre?
– Nem, nem mindenki. Hiszen ez rettenetes pszichés terhelés. De ami a központi szereplőt illeti, vállalásának az az indoka, hogy többnyire csak előremenekülhet.
– Azaz: a rossz és a még rosszabb között választhat?
– Ezeknek az embereknek az előzményekből adódóan nincs sok mozgásterük. Eljutnak egy olyan pontig, amikor azt mérlegelik, vagy életük végéig börtönben maradnak, ahol szinte állandó fenyegetettségben élnek, vagy valamiért cserébe új lapot nyitnak.
– És ha valaki teljesen ártatlanul lesz szemtanúja egy gyilkosságnak?
– Na látja, erről már valóban láthattunk a valóságot megközelítő filmeket. Ebben az esetben a saját épsége érdekében vagy hallgat az illető, vallomásra egyébként sem lehet kényszeríteni, vagy, ha az igazságérzete legyőzi a félelmét, és erkölcsi okokból vállalja a kockázatot, szintén védelmet kell kapnia.
– Térjünk át a másik kategóriára, amikor a bűnözőből lesz tanú. Ha „borít”, automatikusan megilleti az a komplex tanúvédelem, amelynek egyes elemeiről beszéltünk?
– Automatikusan semmiképp. A folyamatot megelőzi egy szóbeli vagy írásbeli megállapodás a nyomozó hatóság és az illető ügyvédje között. A következő lépés az, hogy megnézik a priuszát. Ha ebben nagyon súlyos ügyek szerepelnek, az kizáró ok lehet. Majd rendkívül alapos pszichiátriai és pszichológiai vizsgálatnak vetik alá. Ennek folyamán az is kiderül, hogy egyáltalán bírja-e a személycserével és annak vonzataival járó pszichés terhelést.
– És mi a tapasztalat? Bírják?
– A legtöbb esetben huzamos ideig nem. Gondoljon csak a közvetlen hozzátartozókra. Borzasztó szenvedéseken mennek át. Hiszen ez nem normális állapot. Előfordul, hogy megszöknek, nyomuk vész.
– A kihallgatások, az „alkuk” folyamán milyen az ügyvéd szerepe? Ő nem kerülhet veszélyeztetett helyzetbe?
– Nem, mivel nem ő az információ hordozója.
– Hogyan zajlik egy ilyen tanú bírósági meghallgatása?
– A szigorúan biztosított tárgyaláson csak az érdekelt felek vannak jelen. Léteznek olyan módszerek, amelyekkel az illető „láthatatlanná” válik.
– A bíró sem látja őt?
– De, neki látnia kell. A hangját viszont el lehet torzítani, s van egy olyan speciális paraván, amely alkalmas arra, hogy a vádlottól vagy vádlottaktól elzárja a tanút.
– A plasztikai műtét része a védettségnek?
– Igen. A tanúk kérhetik az elváltoztatást.
– Elég nyomasztó mindez.
– Azért itt a legkeményebb bűnözőkről van szó…
– A szervezett bűnözésen túl milyen területeken alkalmazható ez az eljárás?
– Nagyon súlyos, minősített erőszakos bűncselekményeknél is felmerül, de mint említettem, a döntés minden egyes esetben a szövetségi igazságügy-miniszter kompetenciája. A szövetségi tanúvédelmi programot drákói törvények szabályozzák, és a törvényekbe épített garanciák nagyon szigorúan megszabják, hogy mikor és kinél lehet ezzel a módszerrel élni. Olyannyira, hogy a szövetségi igazságügy-miniszternek minden egyes esetnél írásban és részletesen kell indokolnia, miért döntött úgy, hogy az illető bekerülhet a tanúvédelmi programba. Sőt azt is alá kell támasztania, hogy miért nem tartja megfelelőnek a kevésbé bonyolult, kevésbé költséges alternatívákat. Ugyanis ha ugyanazt a vallomást, ugyanazokat a bizonyítékokat olyan emberektől is meg lehet szerezni, akiket nem kell ily módon védetté tenni, akkor nem szükséges annyi pénzt költeni különlegesen védett tanúra. És aki nem ártatlan, annak nem kell büntetlenséget élveznie a vallomásáért cserébe.
– Milyen kötelezettségeket vállal magára a különösen védett tanú?
– Mindenekelőtt alá kell írnia azt a dokumentumot, hogy ezért és ezért hajlandó vallomást tenni és információkat szolgáltatni a nyomozó hatóságoknak. Továbbá aktívan együttműködik velük, rendszeresen informálja őket a későbbiekben is tevékenységéről, mozgásáról.
– Az elmondottakból következik, hogy nemcsak rendkívül bonyolult, hanem igen időigényes, akár évekig tartó folyamatról van szó. Előfordul, hogy lerövidül ez az idő?
– A tanút ideiglenes védelem alá helyezhetik, ha életét közvetlen veszély fenyegeti, vagy olyan körülmény merül fel vele kapcsolatban, amely veszélyezteti a nyomozás sikerét. Az ideiglenességből rendszerint állandósult helyzet lesz, s akkor már az előbbiekben említett lépéseket kell megtenni.
– Mi a garancia arra, hogy a megkötéseket mindkét oldalról betartják?
– A szerződés rögzíti azt is, hogy milyen esetben szüntetik meg a védelmet, így például, ha kiderül, hogy a személy hamis információkat szolgáltatott. Vagy ha időközben felmerülnek a megállapodáskor tett vallomását, az úgynevezett memorandumot megkérdőjelező vagy azzal ellentétes új tények. Ám mielőtt a védettségét megszüntetik, az igazságügy-miniszter szintén írásban értesíti ennek okairól. E döntés viszont végleges, ellene jogorvoslati lehetőség nincs.
– Az elmúlt harminc évben hány esetben volt szükség erre a kiemelt programra?
– Pontos statisztika nem áll rendelkezésemre, de úgy vélem, ezer esetnél nem lehetett több.
– Volt-e eddigi pályáján olyan ügye, amelyik kapcsolódik beszélgetésünk témájához?
– Igen. De többet erről nem mondhatok.
Lady
Tizenegy percen múlt, hogy a lakástűz a lady életét is eleméssze + fotó
