A nehéz ember

Mikola István energikus, aktív, tenni akaró s a nyílt vita elől meg nem hátráló ember, a betegeknek pedig ilyen habitusú miniszterre van szükségük ahhoz, hogy jobbá váljék az egészségügyi ellátás – valahogy így foglalható össze a miniszterelnök gondolatsora, amelyet a Fidesz-frakció hétfői ülése után fogalmazott meg az ellenzék által pergőtűz alá vett kormánytagról az érdeklődő újságírók számára. Nehéz feladatokra nehéz embereket tudunk eredményesen alkalmazni – tette mindehhez hozzá a kórházprivatizációs törvényt támogató Orbán Viktor.

A miniszter valóban nehéz ember lehet, hiszen a jelek szerint megemészthetetlen „falatnak” bizonyult az ellenzéki politikusoknak is. Jól ismeri az egészségügyet, hiszen szakorvosként, osztályvezető főorvosként, majd kórházak főigazgatójaként dolgozott, később a Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatójaként, a Magyar Kórházszövetség elnökeként tevékenykedett. Tíz hónapja tartó minisztersége alatt számos olyan intézkedést tett, amellyel érdekeket sértett. A Nyírő Gyula-kórház ápolónőjének gyilkosságokat beismerő vallomása után a betegek megnyugtatása érdekében országos vizsgálatot rendelt el, s rendszeressé tette az egészségbiztosító elszámolással kapcsolatos ellenőrzéseit a kórházakban. Néhány elődjétől eltérően makacsul szeretne megfelelni az egészségügyi ellátórendszer javításához fűződő társadalmi elvárásoknak. Eddigi miniszteri tevékenységének mérlegéhez a kemény viták, konfliktusok mellett az is hozzátartozik, hogy az utóbbi időszakban javult a kórházak finanszírozása, emelkedtek az ápolói bérek, valamint térítésmentessé válnak a fogmegtartó kezelések is.
Az egészségügyi közszolgáltatások szóló úgynevezett kórháztörvény kapcsán most ismét fellángoltak a viták. Érdekszervezetek, tudományos egyesületek és szövetségek utasítják el vagy támogatják az elképzelést. Október elején a tervezet visszavonását kérte a Magyar Orvosi Kamara, majd az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága általános vitára alkalmatlannak találta az elképzelést. Ellenzéki politikusok ennek kapcsán is a Fidesz-frakción belüli ellentétekről beszélnek, ugyanis az egyik kormánypárti képviselő tartózkodott a szavazáskor. Az már nem tűnik fel senkinek, hogy az említett honatya a Magyar Orvosi Kamara egyik megyei szervezetének a vezetője, így nemcsak a más pártokra jellemző vak frakciófegyelem, hanem a kamarai vélemény is szerepet játszhatott döntésében.
Azt a beteg emberek is tudják, hogy az egészségügyben az elmúlt időszakban kedvező változások történtek. Ezt a kedvező képet próbálta lerontani a sajtó és az ellenzék, amikor a miniszter megbuktatását próbálta elérni azok után, hogy Mikola István az egyik családtagjának adott át kitüntetést. Bár a miniszter öccse valóban elismert szaktekintély a gyógyszerészek körében, ez egy politikus részéről mégsem volt igazán szerencsés. Ám erkölcsi bukást emlegetni nem csupán túlzás, hanem arcpirító gátlástalanság is azon politikusok részéről emlegetni, akik döntéshozókként elsősorban a forráskivonással és az ágyszámleépítésekkel írták be nevüket a magyar egészségügy történelemkönyvébe. A lényeg ugyanis mégiscsak az, hogy Mikola István hitelesen képviseli az egészségügy átalakításának oly régóta várt programját. Amit pedig az emberek rendszerváltozás óta tapasztaltak a fekvőbeteg-ellátó intézményekben, világossá teszi a számukra, hogy szükség van végre egy, az egészségügy gazdasági átalakítását szabályozó törvényre.
Mikola tehát annyira nehéz ember, hogy gyűjti a betegellátásra szoruló emberek szavazatait, azt pedig az ellenzék is tudja, hogy az egészségüggyel választásokat lehet nyerni.