Egy bank, ami nincs

A lapunk birtokába került dokumentumok szerint az augusztus 7-én a budapesti Hotel Intercontinentalban őrizetbe vett három személy – akit az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága pénz- és értékpapír-hamisítással gyanúsít – köreihez tartozik H. T. is, aki hamis ígéreteivel egy vállalkozó testvérpártól többmilliós kölcsönt csalt ki, majd egy nem létező bank, a Domin SKS Bank nevében hamis bankgaranciát állított ki adóssága fejében.

n Szenvedi Zoltán
Mint ismeretes, az amerikai és a magyar rendőrök együttműködése eredményeképpen augusztus elején előzetes letartóztatásba helyezték Budapesten H. Pál orosz, B. Alexander német és K. Attila magyar állampolgárt, akik ellen pénz- és értékpapír-hamisítás bűntette miatt folyik nyomozás. A bűnbanda három, 100-100 millió dollár (82,5 milliárd forint) névértékű amerikai kincstárjegy jogtalan felhasználásában működött közre.
Információink szerint a bűnbanda köreihez tartozó H. T. korábban az Országos Rendőr-főkapitányságon dolgozott, majd tavalyi leszerelése után belvárosi brókerkörök alakjaként tűnt föl.
Tavaly nyáron az S. fivérek, az ötvenmillió forint törzstőkéjű Hazai Befektető Rt. tulajdonosai elhatározták, hogy gyógyfürdőcentrum-beruházásukhoz befektetőt keresnek. Egy ismerősük által eljutottak H. T.-hoz, akiről környezete úgy tudta: fontos politikai kapcsolatai vannak. A fivérek elmondták tervüket H.-nak, aki természetesen készségesen „segített” a gyanútlan vállalkozóknak. A fivérek mindössze ezer forintért átadták neki és társának, a három éve Magyarországon tartózkodó M. B. O. D.-nek a részvénytársaságot, amiért cserébe egy éven belül ötmillió dolláros építőipari megrendeléshez juttatják őket, amiből megépíthetik a gyógycentrumot. Ha ez mégsem sikerül, ugyanolyan feltételek mellett viszszakapják az rt.-t. H. a tulajdonosváltással egy időben az rt. nevét megváltoztatta. A fivérek elmondása szerint H.-nak azért kellett az rt., mert pénzt és kincstárjegyeket gyűjtött, hogy azt egy amerikai tőzsdei tranzakcióba, az úgynevezett program tradingbe invesztálja, amiből dollármilliós hasznot remélt. Az rt. szerepe pedig az lett volna, hogy annak számlájára kerüljön a tranzakció haszna.
Fél év elteltével az ötmillió dolláros megrendelés nem érkezett meg, ehelyett H. egy újabb mesével állt elő: birtokában van egy több tízmillió dolláros csekk, amelyet Londonban kell beváltania, ezért egymillió forintot kért az S. fivérektől az utazási és egyéb költségekre, amit meg is kapott. H. azt ígérte, hogy az óriási összegből felduzzasztják az rt. tőkéjét, s megindítanak több hazai beruházást, amelyekből az S. fivérek megkapják az ötmillió dolláros megrendelést. A csekket azonban H. – elmondása szerint – végül is nem tudta beváltani.
Az idén februárban újra akcióba lépett H. T.: másfél millió forintot kért kölcsön az S. fivérektől azzal, hogy két-három hét múlva mégis beváltja a csekket, mert van valaki, aki segít neki, s mindent visszafizet. A pénzt megkapta, de az ígéret megint csak ígéret maradt. A fivérek már egyre kevésbé bíztak H.- ban, amire az rt. átadásával kapcsolatos megegyezésük 2001. júliusi lejárta tette fel a pontot.
H. – ausztrál társa tudomása nélkül – a cég nevével visszaélve kiállított egy 400 ezer dolláros bankgaranciát a nem létező Domin SKS Bank nevében azzal, hogy ha a fivérek azt beváltják, 100 ezer dollárhoz juthatnak. (A bankgaranciát hitelügyleteknél használják. Ha a befektető a banktól hitelt igényelne, de nincs rá fedezete, ám egy másik pénzintézetnél több befektetéssel rendelkezik, az kiállíthatja a bankgaranciát, biztosítva a másik bankot, hogy ügyfele hitelképes.)
A bankgarancia mellett H. T.-ék cége és az S. fivérek vállalkozása vagyonkezelési szerződést kötött a bankgaranciában szereplő 400 ezer dollárra, de nem akármilyen feltételekkel: a dokumentum szerint az S. fivérek cége úgy használhatja fel a 400 ezer dolláros bankgaranciát, ha a beváltást követően az rt. számlájára utal 150 ezer dollárt. Továbbá a vagyonkezelő – az S. fivérek cége – kötelezettséget vállal arra, hogy a 400 ezer dollárra évi 10 százalékos kamatot fizet. Azaz ha véletlenül sikerül a vállalkozóknak beváltaniuk a fiktív bankgaranciát, akkor a H. cége leveszi a hasznot a pénzből.
A gyanútlan fivérek először egy idegen bankban próbálták beváltani a papírt, de ott nem értettek ehhez az ügylethez, majd a saját számlavezető bankjukhoz vitték, ahol finoman közölték velük: ha nem akarják, hogy feljelentsék őket, ne próbálkozzanak máshol sem. Így aztán S.-ék visszavitték H. T.-nek a papírokat, mondván, intézze el ő a pénzfelvételt, és adja meg a tartozását. H. T. azóta nem is jelentkezett S.-éknél.
Szerettük volna megkérdezni H. T.-t is az üggyel kapcsolatban, lapzártánkig azonban egyik telefonszámán sem tudtuk elérni.