A vádirat szerint Miklós Tibor azzal, hogy egy meghiúsult fegyverüzlet nyomán évekig nem utaltatta vissza a horvát Astra cég által 1990 novemberében küldött 985 ezer dollárt, kamatfizetési kötelezettség formájában jelentkező, 150 ezer dolláros hátrányt okozott.
Az ügyész perbeszédében úgy fogalmazott: az egymillió dollárt Miklós a cég könyvelésébe mint rendkívüli bevételt iktatta, s így a vállalat felélte. Az ügyész szerint a vádlott ellentmondásosan vallott a pénzről, de azzal, hogy jóváírta a cég számláján, elismerte, hogy létezett és tudott róla. Miklósnak vissza kellett volna utalnia a pénzt, de nem tette meg, mondván: a horvátok követelését behajtani akaró off-shore cég, a Freeburn Ltd. fantomcég, amelynek se képviselője, se irodája, se címe nincs, ahová az összeget visszaküldhették volna.
A vádlott ügyvédje, Bárándy György perbeszédében hangsúlyozta: a válallat két vezérigazgató-helyettese katona volt, és tudtak a Honvédelmi Minisztérium és más minisztériumok által szervezett fegyverszállításról. A kérdéses időpontban Miklós nem is volt Magyarországon, így a katonai vezetők a feje fölött intézték ezen ügyeket. Bárándy György szerint Für Lajos akkori honvédelmi miniszter utasítását a civil Miklós Tibor nem hajtotta volna végre, ezért bízta meg a fegyverszállítások szervezésével a katonai beosztásban is lévő vezérigazgató-helyettest, Sz. Pétert. Hozzátette: az ügy kirobbanása után Miklóst eltávolították a helyéről, s Sz. lett a vezérigazgató, így érthetetlen, miért nem utalta vissza ő az összeget, ha olyan egyértelmű lett volna a jogossága.
A büntetőperben pénteken hirdeti ki elsőfokú ítéletét a Fővárosi Bíróság.
origo.hu
Veszélyes vegyület szabadult el egy magyarországi ipari parkban
