A nuncius és a csángók

Miközben a múlt héten az afganisztáni eseményekre figyelt a világ, egy másik – igaz, jóval csendesebb – háború is zajlott tőlünk keletre. A csángók vívják a (kar)hatalommal immár sok évtizede a magyar anyanyelv védelméért, s bár időközben sikerült új frontokat is nyitniuk, nem akar közeledni a siker.
A keletre szakadt magyarokkal foglalkozó egyik legfurcsább hírt ennek a lapnak a hasábjain olvashatták. Nem tudom, hány erdélyi katolikus székelynek és csángónak volt módja értesülni a Karl Josef Rauber vatikáni nunciussal készült interjúról (A Vatikán nem küld magyar papot a csángókhoz, Magyar Nemzet, 2001. november 13., 5. old.), de akinek sikerült, az hasonlóan érezhetett, mint II. János Pál romániai látogatásakor: hitvalló egyháza megint becsapta őt. Most hagyjuk azt, hogy a tisztelt nuncius úr szerint Őszentsége elfogadta a román kormány iránymutatásait és Bukarestre korlátozta romániai látogatását (nem akarok profán lenni, de a pápának talán inkább a Fennvaló direktiváit kellene követnie, mintsem a román kormány akaratát, aki így helyezett el egy újabb övön aluli ütést a katolikus hitüket és magyarságukat a legsötétebb diktatúrában is megtartó erdélyi híveken). A csángóknál maradva, a vatikáni nagykövet – miközben hangsúlyozza, hogy őneki nem illetékességi területe Románia – a jászvárosi püspök által küldött (román) csángó apácákkal veszi körül magát. Ők, bár beszélnek magyarul, az egymás közti kommunikációban a román nyelvet használják. Ebből – a nuncius szerint – az következik, hogy a csángók románok, problémájuk a román illetékesek problémája. Ha pedig mégis magyarul akarnak misézni, forduljanak bizalommal az „alsóbb hatóságokhoz”, mert a Vatikán nem küldhet magyar papot nekik.
Érdekes ez a helyzet. Írországban a katolikusok vívnak véres harcot a Londontól való függetlenségért a britbarát reformátusok ellenében, az erdélyi csángók beolvasztását, vallási-nyelvi diszkriminációját belügynek tekinti az egyház. Miközben az illetékes püspök évek óta a szemétkosárba „iktatja” a csángók jogos kérését, a papok megfélemlítik a csíksomlyói búcsún részt vevő zarándokokat, és az ördög nyelvének hirdetik a szószékről a magyart. Budapestre románul beszélő csángó apácákat küld a püspök a vatikáni nagykövethez – elnézést a kérdésért, de milyen rangban vannak ezek a diplomáciai védettséget élvező nővérek a román hírszerző szolgálatnál?
Szerencsére az Európa Tanács miniszteri bizottságának tagjai másképp vélekednek a kérdésről. A strasbourgi székhelyű páneurópai szervezet végrehajtó fóruma szerdán kiállt a romániai csángó kisebbség kulturális hagyományainak védelmében. Állásfoglalásában szorgalmazza az anyanyelvű oktatás feltételeinek megteremtését és az anyanyelvű misék bevezetését, „bízik abban, hogy a Szentszék a romániai helyi egyházi hatóságokkal és kormányzati tényezőkkel fenntartott kapcsolataiban figyelemmel kíséri a felvetett kérdést”.
Az állásfoglalást még ki sem adták a hírügynökségek, amikor kétségbeesett felhívás indult el a világhálón. „Ebben a pillanatban a Bákó megyei Klézsén egy bizottság hívja be azokat a szülőket, akiknek gyerekei iskolán kívüli magyar oktatásra járnak, megfélemlítési céllal. Mivel senkinek semmi köze, mit csinál bárki a szabadidejében, az egész ügy törvénytelensége nyilvánvaló” – állt a levélben. A csángók iskolán kívüli képzéséről csak annyit: mivel az oktatási törvény rendelkezéseit évek óta figyelmen kívül hagyja a Bákó megyei tanfelügyelőség és a szülők többszöri kérésére sem indították el az anyanyelvi képzést, az érintettek – anyaországi támogatással – megszervezték az iskolán kívüli oktatást. Csak Klézsén közel száz gyerek vett részt ebben. A nyilvánvaló jogsérelmet az ET-testület állásfoglalása is szóvá tette, azt szorgalmazva, hogy amíg román alkotmány és oktatási törvény előírásaival összhangban kialakítják a megfelelő anyanyelvi oktatás hátterét, biztosítani kell az anyanyelvi képzést, a szükséges osztálytermeket és fizetni a csángó anyanyelvű tanárokat.
A rendőrökből, megyei tanfelügyelőkből és a polgármesterből álló brigád behívatta azokat a szülőket, akiknek a házában folyik az oktatás, és házkutatással fenyegették meg őket. Azt hangoztatták, hogy egy olyan településen, ahol mindeki román (!), nincs helye a magyar oktatásnak. A csángóföldi magyar oktatási program vezetőjét, Hegyeli Attilát meg sem hívták. Amikor – értesülve a szülők zaklatásáról – megjelent a helyszínen, ultimátumot kapott, hogy ha hétfőig nem mutat be különféle engedélyeket, akkor a rendőrséggel számolják fel az oktatást. A megye prefektusára hivatkozó ellenőrök azzal érveltek: amiként üzletet sem lehet nyitni a polgármester engedélye nélkül, így délutáni szabadidős (és ingyenes) nyelvoktatói tevékenységeket sem. A szerdán megfenyegettett csángó asszonyok írásos nyilatkozatot tettek a történtekről. A térség RMDSZ-es szenátora, a Reform Tömörüléshez tartozó Sógor Csaba református lelkész másnap meglátogatta a tanügyminisztert, aki azt állította, hogy az egész valószínűleg csak a polgármester akciója. A tárcavezető aggódott a gyerekekért, hogy nehogy majd megbukjanak a vizsgáikon, mert szabadidejükben a tanulás helyett mással foglalkoztak!
A zaklatások pénteken sem maradtak abba. A prefektus kabinetfőnöke is kilátogatott Klézsére (korábban Pusztinán járt egy másik csapat), ahol az iskolán kívüli oktatásban használt tankönyvek felől érdeklődött (nemrég bukaresti tankönyvkommandók fésülték végig a magyar vidékek iskoláit, magyarországi tankönyvek, oktatási segédanyagok és könyvtári kötetek után kutakodva). Liviu Bogdan elkobzott egy Magyarországon kiadott történelemtankönyvet is, annak ellenére, hogy nem rendelkezett házkutatási engedéllyel.
Az eset nem egy elszigetelt próbálkozás, legutóbb a gyímesbükki gyerekkórházat zárta be a Bákó Megyei Tanács egy tollvonással. A svéd segítséggel modernizált intézmény kálváriájáról szintén írtunk már, a tizenegy éve támogatást adó nyugatiak felháborodottan tiltakoztak, s csak azért is újabb segélyszállítmányt indítottak a faluba.
A csángók sorsán sokat segíthetne az RMDSZ határozottabb kiállása. A szövetségben nem mindekinek szívügye a kérdés – az érintettek azt sérelmezik, hogy a közel kilenc esztendeje elnökké választott Markó Béla még egyszer sem látogatott el hozzájuk –, a kormányon töltött négy esztendő alatt pedig nem tudtak érvényt szerezni a fakultatív anyanyelvű iskolai oktatásra vonatkozó törvénynek, mert ezt a a helyi hatóságok egyszerűen elszabotálták.
A csángóföldi magyar oktatási program vezetője pedig azt tervezi, hogy a jogtalanul kért engedélyek helyett az ország alkotmányát viszi be a klézsei polgármesternek. Ebben külön passzus taglalja a Romániában szavatolt alapvető szabadságjogokat.