Az ipari tárca által alapított cég helyzete megromlott, ezért 1991 júniusában az igazgatóság úgy döntött, hogy ultrakönnyű repülőgépmotor készítésére, alumínium italosdobozok gyártására, italtöltőüzem létrehozására, illetve acélhordók előállítására vesz fel hitelt.
A vádirat szerint a beruházások megvalósítására szerződést kötöttek a milánói San Marco Progetti céggel. A nyomozás idején azonban az olasz cég gyakorlatilag már nem működött. Egy milánói magánlakásba volt bejelentve. Az Elzett-Certa a hitelre egy angol bankkal szerződött. A négy programra külön összeget állapítottak meg. Az első programra 40, a másodikra 142 millió német márkát igényelt a cég, a fennmaradó két beruházási hitel felvételére már nem került sor.
Az első beruházás 1991 decemberében kezdődött: áprilisig Sz. László aláírására az angol bank 31 millió német márkát utalt át az olasz kivitelezőnek, amelyből Sátoraljaújhelyen az ultrakönnyű repülőgépmotorok gyártásának helyet adó csarnokot kezdte el építeni. A hitelösszegből azonban csak tízmilliót fordítottak a beruházásra, azaz – a vád szerint – a magyar cég vezetője a mintegy másfél milliárd forint jogalap nélkül felvett összeget engedte az olaszoknak elsíbolni. Ezzel az Elzett-Certa vagyonát csökkentette, mivel az rt. teljes vagyona volt a fedezet a hitelre. A csarnok részben elkészült, mellette csak tanulmánytesztek, pénzügyi jelentések íródtak, s a vád szerint indokolatlan gépvásárlások is történtek. A beruházások alig húsz százaléka került tető alá.
A második programot – italtöltő automaták gyártása – 1992 februárjában indították. Erre az angol banktól 142 millió márkát igényelt a cég. A vezérigazgató utasítására az angol bank szintén a San Marco Progettinek fizetett. Ebből 105 millió márkányi beruházás valósult meg. Olasz és amerikai gépeket is vásároltak az üzem beindításához, ám ezek a vád szerint elavult berendezések voltak. Nyersanyagot is vettek a hitelből, de jóval a piaci ár felett. Így forintra átszámítva közel 1,8 milliárdos kár érte az Elzett-Certát. A két program összes vesztesége 3,3 milliárd forintra nőtt. Ezekkel párhuzamosan a vezérigazgató a majd későbbiekben gyártandó termékekre reklámszerződést kötött egy londoni marketinges céggel. A propagálás nem valósult meg, hiszen a beruházás sem jött létre, ám a szerződésben rögzített 7,8 millió forintot kifizették. A jogsegélyben létrejött nyomozás kiderítette: a londoni céget két panamai székhelyű off-shore cég jegyzi, tulajdonosai ismeretlenek. Sz. László viszont 1993 májusában a vállalati tanáccsal megszavaztatta magának „sikeres” munkája elismeréséül fizetésének 200 százalékos prémiumát. A cég ügyleteit az Állami Vagyonügynökség 1993 júniusában kezdte vizsgálni. Sz. Lászlót posztjából felmentették, s büntetőeljárás indult ellene és a gazdasági igazgató ellen.
Forró leves miatt égett meg súlyosan egy szabolcsi kislány - videó