Gyalogséta a viadukton

Nem olyan dicsőségre vágytak a biatorbágyiak sem, mint amilyen jutott nekik ama szörnyű, 1931. szeptemberi tragédia következtében. Kétségtelen, a viadukt felrobbantásával világraszóló ismertségre tettek szert, pedig a vasúti völgyhíd önmagában különlegességnek számít.

Bia és Torbágy, a két Pest megyei település a vasút mentén „nőtt össze”, s a különleges, kétnyílású acélszerkezetű völgyhíd vasútépítészeti szempontból is jelentős. Mintegy negyvenméteres mélység fölött ível át a pilléreken futó két vágány, a hídfőknél kőboltozatok csatlakoznak a töltéshez. Az egyiket 1884-ben, a másikat 1898-ban építették, s állták is a sarat 1977-ig, amikor a MÁV új nyomvonalra helyezte át a korábbi pályát.
Hírhedt története közismert az impozáns építménynek. Szomorú hírnevet a magányos őrült, Matuska Szilveszter szerzett neki, amikor 1931. szeptember 13-án, éjfél után húsz perccel fölrobbantotta a Budapestről Bécs-Ostende felé tartó Wiener Walzert. A mélybe zuhant kocsikban huszonheten meghaltak, sokan megsebesültek. A viaduktot mindenesetre attól az éjszakától fogva éjjel-nappal őriztette a MÁV, mígcsak az utolsó szerelvény végig nem zakatolt rajta. Palovics Lajos, Biatorbágy polgármestere idézi fel azt az időt, amikor ott maradt a híd, rajta a sínek, funkció és őrzés nélkül. Nem ipari műemlék, de a helyiek annak tekintik az építményt. Számos hasznosítási pályázatot írtak ki rá az évek során, a MÁV végül állami tulajdonba adta, majd önkormányzati birtokba került. Ma már aligha lehet rekonstruálni a régi pályát, helyette idegenforgalmi látványossággá, kerékpárúttá lépett elő a viadukt. Mivel nincs terhelés alatt, elvileg az idők végezetéig maradhat a helyén. Bátran látogathatjuk, öszszedőlni nem fog, s ne feledjük: a viadukt tetejéről a kilátás sem utolsó!