Könyvesház

A megváltás titka
Akik zsidókat mentettek Magyarországon
Balkó Ágnes
„Ha történetekkel emlékezünk rájuk, tovább meséljük, ami velünk történt, nem hagynak el bennünket… Az emlékezésben van a megváltás titka.” Megrendítő gondolat, felkavaró emlékek – mégsem a tragédia sötét árnya ül az olvasó lelkére. Charles Fenyvesi, aki 1956-ban hagyta el az országot, majd Amerikában lett újságíró, nagy kincs birtokában van: bölcsesség, irónia és Krúdy színei, hangulatai járják át sorait, s teszik elviselhetővé az elviselhetetlent.
Öt emberről szól a könyv, akik magyar zsidókat védtek a holokauszt idején, s jóllehet nem mindegyikük szerepel a Jad Vasemben nyilvántartott Igazak listáján, „de megmentettek több ezer lelket, és közöttük a magukét”. Helytállás és tisztesség, sokat emlegetett, de el nem koptatható szavak, mert az emlékezet mélyrétegeiből mindig újabb epizódok bukkanhatnak fel, hogy tartalmat adjanak és újraértelmezzék az olykor patetikusra sikeredő kifejezéseket.
Olyasvalakik emlékét őrzi az író, akik megfeleltek egy vészterhes kor rendkívüli kihívásainak: így lett a részeges házmesterből nyilasokat elkergető, valódi hős, a pedáns és aggályos állami tisztviselőből irathamisító, az újságíróból a keresztény származást tanúsító katonai igazolványok szállítója, s ezzel a túlélést biztosító oltalmazó. Evangélikus lelkész és jóérzésű járókelő egyaránt ugyanattól az érzéstől és szándéktól vezérelve emberi életet ment, és bizonyítékul szolgál a kétkedőknek, hogy valóságosak azok a kötelékek, amelyeket zsidók és keresztények több nemzedéken keresztül ápoltak és erősítettek Magyarországon.
Charles Fenyvesi külön fejezetet szentel Wallenbergnek, árnyalt okfejtésével és az életrajz kevéssé ismert mozzanatainak feltárásával, úgy tetszik, még mindig tud újat mondani e rendhagyó személyiségről.
Az Európa kiadó az évtized elején és most ismét megjelentette a Mikor kerek volt a világ című Charles Fenyvesi-kötetet, melyben családtagjairól szól, akik a földet szívvel-lélekkel művelő, középbirtokos család voltak. E két számvetésre késztető mű együtt és újra olvasva valóban kerekebbé és sokrétűbbé teszi világunkat.
(Charles Fenyvesi: Mikor az angyalok túljártak a világ eszén. Akik zsidókat mentettek a háborús Magyarországon. Ford.: Walkóné Békés Ágnes, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001. Ára: 2000 forint)

Küzdeni, a siker reménye nélkül
Deák Ferenc politikai írásai és beszédei
Rosonczy Ildikó
Széchenyi, Kossuth, Deák – mindhárman a XIX. század sorsdöntő évtizedeiben, más-más időszakban váltak irányt adó politikusokká. Hol egymást támogatva, hol egymásnak feszülve politizáltak; taktikájuk indíttatásuknak, habitusuknak megfelelően különbözött, de céljuk ugyanaz volt: népüket az alkotmányos, művelt európai nemzetek sorába emelni.
Deáknak nem alakult ki igazi kultusza, szemben a másik kettővel. Politikusi pályáját a közvélemény egyoldalúan, kizárólag „fő művén”, a megkötése óta igencsak eltérően értékelt kiegyezésen keresztül ítéli meg. Holott az 1830-as években az országos politika színpadára lépő Zala megyei nemes – kiemelkedő szellemi képességeinek, jogi műveltségének, következetességének köszönhetően – az 1840-es évek elejére a reformellenzék vezéregyéniségévé vált. A magyar rendi alkotmányból kiindulva, arra építve, de azt átértelmezve a tradicionálisan sérelmi politikát folytató országgyűlési ellenzéket is fel tudta sorakoztatni a szabadelvű reformok mögé. „Nem az a boldog ország, hol legtöbb gazdag ember, hanem az, hol legkevesebb szegény ember vagyon” – érvelt a jobbágyok birtokképessége, személyi és vagyoni biztonsága mellett. Páratlan jogászi tudását 1841 és 1843 között, a büntetőkódex kidolgozása során kamatoztathatta. Ő maga elégedetlen volt a munkával, mert javaslatait a konzervatív többségű választmány sokszor visszautasította, ennek ellenére a korabeli Európa legkorszerűbb büntetőkódex-tervezetét sikerült letenni a következő országgyűlés asztalára. 1847-ben ő öntötte végső formába az Ellenzéki nyilatkozatot, majd elvállalta az igazságügy-miniszteri tárcát a Batthyány-kormányban. A szabadságharcot a nemzet erejét meghaladó, de kényszerű vállalkozásnak tartotta. A vészkorszakban bátran vállalta negyvennyolcas múltját, s nevéhez kötődik a passzív rezisztencia programja: „A közelmúlt időknek gyászos eseményei után, oly állapotok között, melyek még jelenleg is uralkodnak, lehetetlenség, hogy én nyilvános ügyekben közreműködhessek” – válaszolta kehidai magányából Schmerling igazságügy-miniszternek, aki a császárvárosba hívta tanácskozásra.
Deák úgy ítélte meg, hogy Magyarország fejlődése és fennmaradása szempontjából a birodalmi keret a legmegfelelőbb. Aggódott a nemzetiségek országot gyengítő ereje s Oroszországnak, „az éjszaknak óriási hatalma miatt, mely naponként inkább terjed és erősödik”.
A kiegyezéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „annak hiányai vannak; de célszerűbbet, mely helyzetünkben gyakorlatilag is kivihető lett volna, készíteni nem tudtunk”.
Az élőbeszéd, a diszkusszió mestere volt. Nem írt nagy, összefoglaló elméleti munkákat, s különösen nem volt kedve soha „a journalistika területén működni”. Nézeteinek alakulása országgyűlési, illetve képviselőházi beszédeiben, magánleveleiben és egyéb irataiban követhető nyomon, amelyeknek legfontosabb darabjait a munkásságának régóta elismert kutatójaként számon tartott Molnár András és Deák Ágnes példás szöveggondozással és jegyzetapparátussal adta közre. A két vaskos kötetből a köz ügyét önzetlenül, polgári kötelességből szolgáló olyan feddhetetlen erkölcsű, ellenfeleiben is tekintélyt ébresztő, szabadelvű politikus portréja rajzolódik ki, akinek rokonszenves személyes példája a mai közélet szereplői elé is mintául állítható.
(Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek, I–II. Millenniumi magyar történelem. Politikai gondolkodók sorozat. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 5500 forint)

Lovaglás fejben és papíron
Kézikönyvek romantikusoknak és vállalkozóknak
Zsohár Melinda
Hosszas szervezkedés előzte meg boldogult lánykorom egyik merésznek tetsző vállalkozását: lovagolni szerettem volna, mert az olyan elegánsnak és titokzatosnak tűnt. Szülőfalumban alakult akkoriban valami klubféle, a barátnőim közül néhányan jártak is oda, de az én romantikus törekvésemnek röviden véget vetett akkor már nagybeteg nagyanyám, aki kijelentette: „Rendes lány nem lovagol!” S minálunk nem volt szokás vitatkozni az idősebbekkel.
Ez még a szocializmus idején történt, a lovas nemzet mítoszával történt végső leszámolás után; viszont a nagymama nagyot tévedett. A nem létezőnek mondott úri (s vele paralel elvtársi) és újgazdag közönség hódolhatott akkoriban a lovaglás költséges szenvedélyének, meglehetősen vékonyka réteg, s persze a külföldiek, akik valutával fizettek a magyar virtusért cserébe. Azóta megszaporodtak a lovasklubok, idegenforgalmi iparággá nőtte ki magát a lovasoktatás, sétalovagoltatás és a hozzá kapcsolódó szórakoztatási formák, de ma is jócskán akad tanulnivaló e tárgyban. Így vélték ezt a Mezőgazda Könyvkiadó szerkesztői, midőn útjára indították a Lovasakadémia könyvsorozatukat.
Mostanáig tíz kötetet jelentettek meg. A magyar szerzőkön kívül leginkább németek jegyzik a műveket, amelyek valószínűleg mind a kezdő lovasoknak, mind a kezdő vállalkozásoknak tartogatnak megszívlelendő tanácsokat, nyújtanak útmutatást. A fiatal hátasló alapkiképzése, Az elrontott ló utóidomítása, Edzés, elmélet – ezek a címek olvashatók a sorozat induló kötetein, de mára ritka tudománnyá vált a patkolás is, amely, íme, önálló könyvcímmé avanzsált. Természetesen alapmű Wilhelm Müseler A lovasoktatás kézikönyve (fotókkal, rajzokkal), az üzleti vállalkozásokhoz pedig korszerű tudnivalókat taglal Hansághy Péter Marketing a lovasturizmusban s Győrffy-Villám András A lovasturizmus kézikönyve.
A lovasoktatás terminus technicusait valamikor az egyszerű istállófiúk s az ügyesebb parasztlegények is tudták, mára azonban múltízű kifejezésekké váltak, amelyeket csak a beavatottak ismernek. Ijedezés, bokkolás, ágaskodás, feloldó gyakorlatok az elengedettség fokozására – efféle fogalmakat magyaráz meg például Müseler, aki igen alapos és érthető lovasoktatónak bizonyul (írásban is).
Ami pedig a nagymama korszerűtlen megállapítását illeti, az ő kételyére is elegáns tromffal válaszol: „Minél könnyebb a lovas keze, annál tökéletesebben lovagol. A kezek túl erős használatában nagy veszély rejlik. Ezért van az, hogy a gyengébb női lovasoknak általában jobb kezük van, mint férfi kollégáiknak, akik szívesen fitogtatják erejüket.”
(Hansághy Péter: Marketing a lovasturizmusban. Győrffy-Villám András: A lovasturizmus kézikönyve. Wilhelm Müseler: A lovasoktatás kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2001. A kötetek ára: 1790 forint)




Anyanyelvi széljegyzetek
Balázs Géza lexikona
Hanthy
Miért van szükség a nyelvhelyesség oktatására, teszik fel egyre többen a kérdést. A válasz nem is olyan kézenfekvő. Míg generációk számára nem volt kétséges, hogy idomulni kell a nyelvi normához, hogy a műveltség, a kulturáltság egyik megjelenési formája a kiművelt anyanyelvhasználat, addig a mai, lazuló szabályrendszerű világban ez is kétségbe vonható. Lassan megtanuljuk, hogy minden relatív, csak a maga határai, korlátai között érvényes, valamint azt is, hogy a korlátok kijelölője már nem a többség, hanem az egyén, aki megválaszthatja a saját életterét. E szabályoktól menekülni igyekvő, ugyanakkor a bajban mégiscsak a szabályok, a rend biztonságába vágyó világban üde színfolt a Magyar nyelvhelyességi lexikon.
Inkább jegyzetnek nevezhetnénk Balázs Géza legújabb kötetét, ha a kiadó nem illette volna a komoly lexikon jelzővel. A szerző gyakorló nyelvművelő, annak a fiatalabb nemzedéknek a tagja, amelyik nem tagadni és elvetni, hanem megifjítani, egyben korszerűsíteni szeretné azokat a hagyományokat, amelyeket eleink a magyar nyelv megőrzése, csinosítása és szabályozása érdekében teremtettek. Balázs Géza nem a nyugati nyelvtudományi iskolák híve, ám azok tanainak jó ismerője. Nem tagadja meg a klasszikus nyelvésziskolát, amelynek szárnyai alatt eszmélt.
A Magyar nyelvhelyességi lexikont a hozzáértők haszonnal forgathatják. Szabálytalan szócikkeivel, alapelveknek elnevezett bevezetőjével, széljegyzetszerű megjegyzéseivel küllemében is úgy fest, mint egy kutatómunka mellékterméke. Azoknak készült, akiknek mindennapi munkaeszközük a magyar nyelv, vagy akiket szüntelenül érdekel annak fejlődési vonala. A szerző rögzíti a változásokat, jelzi, ha új kifejezés, szó van érkezőben a szókincsbe. Nyelvtörténeti kitérőket tesz, minősít bizonyos nyelvi jelenségeket. Nem kinyilvánít, csupán eligazít, meghagyva minden olvasójának a szabad választás jogát.
(Balázs Géza: Magyar nyelvhelyességi lexikon. Corvina Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1600 forint)

A Fókusz Könyváruház sikerlistája
1. Őszentsége, a dalai láma: Út a nyugalomhoz – Írás Kiadó 2300 Ft
2. Darvas Iván: Lábjegyzetek – Európa Könyvkiadó 2500 Ft
3. A Balaton könyve – A Nők a Balatonért Egyesület 1442 Ft
4. Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2000-ben – B’nai B’rith Első Budapesti Közösség 840 Ft
5. Pease, Allan & Barbara: Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? – Fiesta Kft. 1850 Ft
6. Őszentsége, a dalai láma – Cutler, Howard C.: A boldogság művészete – Trivium Kiadó 1990 Ft
7. Kennedy, Paul: A XXI. század küszöbén – Napvilág Kiadó 1800 Ft
8. Németh Amadé: Hangszerek és zenekarok kézikönyve – Anno Kiadó 431 Ft
9. Atkinson, Rita L.: Pszichológia – Osiris Kiadó 3950 Ft
10. Mogyorósi Istvánné: Szövegszerkesztés – Kossuth Kiadó 1200 Ft