Mérlegen a valótlanság

Hisz-e ön Torgyán Józsefnek? Ön szerint alkalmas-e posztjára Pepó Pál környezetvédelmi miniszter? Ön szerint Magyarországnak be kell-e fogadni az afgán menekülteket? A népszerűnek hirdetett vasárnapi tv2 Napló című magazinműsora telefonos szavazásának megannyi kérdése bizonyosan ismerősen cseng jó ideje sokak fülében. E műsort sok ezren kísérik figyelemmel hétről hétre – az is bizonyos, hogy kora esti műsorsávja jól értékesíthető reklámtarifákat mondhat magáénak. Csakhogy a zajos belpolitika hullámainak taraján születő, tálcán kínált és precízen igazított kérdésfeltevések hogyanja, módja szinte a műsor bevezetése óta megosztja, de legalábbis erős kétkedéssel tölti el a tévénézők sokaságát.
Baj van ugyanis a műsorral, és túlzás nélkül állíthatjuk, ma már nem kevesebb, mint a szavahihetősége forog kockán. Több szempontból is. A telefonos felmérés eredménye, amilyen módon azt rendszerint tálalják, a legkevésbé sem tekinthető az úgynevezett társadalmat reprezentáló mintának. A külhoni divatmintákat majmolni látszó interaktív tévés voksolás – amennyiben azt annak tekinthetjük – ugyanis eleve nem közvetítheti hitelt érdemlően az ország lakosságának, de még csak magának a Napló nézőinek a véleményét sem. Abban csak azok szavazhatnak, akik éppen működő telefonkészülék (vagy internet) közelében vannak, pusztán azok, akik egyáltalán hajlandók megfizetni az emelt díjas (58 forint plusz áfa/perces) szolgáltatást (mert véleményük közzététele megér nekik ennyit), illeve csupán azok, akik történetesen nézik a Naplót, illetve értesültek a heti kérdésről. Aki azonban véleményével együtt ebből a három körből valamiért kimarad, magára vessen. Vannak ugyanis pár százezren, akik egyáltalán nem szavaznak, de nevükben is levonatik a súlyos, a közvéleményt megdolgozni hivatott konzekvencia: az illető kormánytag (mert hát főként a hatalom ilyen-olyan képviselői méretnek meg), a valóság mérlege szerint alkalmatlan posztjára. Ki nagy fölénnyel, ki szerényebb mértékben, a végeredmény azért általában ugyanaz. A közvélemény szerint – ekként hangzik fel újra és újra a kissé színpadias konferanszié, és jellemzően már az első részeredmények bemondása után, majd persze hasonlóképpen folytatódik. Mindezt tetézi a műsorvégi (ki tudja, milyen mérlegelési szempontok szerint válogatott és) beolvasott SMS-üzenetek sora, amelyek – úgy látszik, nem véletlenül – rendre az úgynevezett végeredményt erősítik. Ezek után ki hiheti komolyan azt, hogy a műsorszám alatt az egyébként is összevissza hullámzó részeredmények (reprezentatív) teljes lakossági mintán alapulnak?
De nézzük tovább. Az emelt díjról érdemes tudni, hogy az mindenekelőtt üzlet. Komoly biznisz egyfelől a telefonos szolgáltatónak, másrészt magának a műsorszolgáltatónak (a Napló úgynevezett külső gyártásban készül), ugyanis hétről hétre olyan eszközt jelent a szavazásnál, melynek során az érdekelt felek számottevő anyagi bevételhez, magyarán pénzhez, tetemes bevételhez juthatnak. Az anyagi érdek egy rém egyszerű tételt jelenít meg a szerződött felek szeme előtt: ha a „valóság mérlegén” minél többen szavaznak, annál jobb a műsorkészítők zsebének. Ez azt jelenti, hogy a szavazók kívánatos nagy száma mellett a telefonhívások bárminemű szűrése az anyagi szempontok szöges ellentéte. Ez azért érdekes, mert – a műsorszolgáltató állításával szemben – egy számról nemcsak egy szavazat adható le, hanem gyakorlatilag bármennyi. A potenciális szavazók figyelmét ugyanis nem hívják fel sem a honlapon, sem a műsorban arra, hogy egyazon telefonszámról több szavazat is leadható, vagyis a műsorkészítők elhallgatják: a komolyabb anyagi háttérrel rendelkezők véleménye (akár a kérdésben érintettek érdekcsoportja) adott esetben lényegesen nagyobb súllyal eshet latba.
Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) irodája által készített október 31-i keltezésű vizsgálati jelentésben az áll: a műsorelemző osztály megvizsgálta, a telefonos szavazás manipulálható-e oly módon, hogy „egyazon telefonszámról, illetve internetes portálról több szavazat adható-e le”. A kérdés ez volt: Önök szerint biztonságosak-e a műtétek Magyarországon? Az elvégzett próbamanipuláció célja az volt, hogy adott időn belül, az első részeredmények ismertetéséig minél több sikeres igen voksot adjanak le. A regisztrációt jelző női géphang minden esetben azt közölte: „Köszönjük hívását, szavazatát elfogadtuk.” Az adott időszakban – legalábbis a géphang szerint – több száz hívást regisztráltak. Mivel a példabeli esetben a kérdés az adás előtt tíz perccel vált ismertté a teletexten, a kései kérdésismertetés fényében ekkor volt a legnagyobb esélye annak, hogy viszonylag kis számú szavazattal is erősen befolyásolni lehessen az állást. Hiszen a kérdést csak azok tudhatták, akik teletexten, később pedig a Napló internetes oldalán értesültek róla. Akik viszont az adásból tudták meg, mi az aktuális kérdés, csupán fél percük maradt a voksolásra, az első részeredményekig.
Az első ilyen mutatók szerint a hívások 98 százaléka érkezett igen szavazatra, egy perccel az adás kezdete után. Ez egy rendkívül egyoldalú eredmény (még ha egyéb szempontból látszólag kedvező is), és nagy a valószínűsége annak, hogy manipulációnak köszönhető. Öt telefonkészülékről összesen 595 „igenes” hívást adtak le az ORTT munkatársai, és ezeket mind fogadták is. Miután a voksok átlagos száma úgy négy- és hatezer között van, ki lehet mondani azt, hogy közel hatszáz szavazat jelentős mértékben meghatározhatja magát az eredményt is. A „valóság” mérlegének hitelét tovább rontja az, hogy – mint a próba résztvevői megállapították – a kérdés ismeretének hiányában, illetve a szavazás végeztével is leadható voks. A regisztráló géphang ezeket a próbavoksokat is érvényesnek fogadta el! Ezek után látható, hogy minden nehézség nélkül az egész szavazás tökéletesen manipulálható. Mivel egyazon számról akármennyi szavazat adható le, a méréssel kijött végeredmény semmilyen szempontból nem minősíthető mérvadónak. Különösen akkor, amikor a műsorvezető homályos kommentálásaiban („egyre többen gondolják az ellenkezőjét”) rejtve marad, vajon kikre gondolt, milyen körökre: az országban élők, egy város vagy település lakói, a műsor nézői vagy esetleg a telefonon szavazók „gondolják az ellenkezőjét”? Még az is lehet, hogy csupán egyvalaki gondolja az ellenkezőjét, azonban manipulációja eredményeképpen hozzájárul az arányok megváltozásához. Hogy ennek mi az oka, azt kitalálni roppant egyszerű: a magabiztos flegmával fellépő Svábynak fogalma sincs, kik gondolják az ellenkezőjét, hiszen műsora tudománytalan, amely nélkülöz mindennemű objektivitást, mivel eddig fel sem merült az eredmények hiteles és nyilvános ellenőrizhetőségének a kérdése. Azt hiszem, a néző után ő tudja a legjobban, hogy kijelentései találomra és ránézésre születnek. Viszont sokan lehetnek, akik készpénznek veszik azokat.
A médiatörvény 4. paragrafusának 1. bekezdése a tájékoztatás tényszerűségéről, a tárgyilagosság követelményéről szól. A Napló közéleti-politizáló (egyes vélemények szerint: provokatív) jellegű kérdései miatt eleve felhívja magára a figyelmet, és ha az imént ecsetelt műsorszerkesztési elvek – melyekben erős a gyanú a manipulációra – „A család televíziójában”, „Magyarország vezető televíziójában”érvényesülnek, nos, azok mindenképpen aggályosnak tekinthetők. Jogsértőnek pedig azért, mert ha valaki valótlan tényállítást közöl, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít be a hitelesség örve alatt, nem mást, mint a médiafogyasztó megtévesztését szolgálja. A megtévesztés pedig olyan piaci magatartás, amely felveti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. LVII. törvény 8. paragrafusának második bekezdésének sérelmét.
A valóság mérlege – a jelek szerint – tehát valótlanságot mutat. De azt legalább sikerrel.