Tízes országfogat robog a célegyenes felé

Megnyílt az út a kontinens békés és demokratikus egyesítése előtt. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke ezekkel a patetikus szavakkal üdvözölte a bővítési folyamatban elért előrelépést és azt a lehetőséget, hogy belátható időn belül egyszerre akár tíz új taggal is bővülhet az unió. Günter Verheugen, az EU kibővítéséért felelős biztos a bővítési stratégiai dokumentum és az országjelentések strasbourgi közzétételekor ugyanakkor már arra hívta fel az Európai Parlament tagjainak a figyelmét, hogy a csatlakozási tárgyalások a legbonyolultabb és politikailag legérzékenyebb szakaszukba léptek, s ugyanebbe a fázisba jutott a bővítési folyamat is.

Amennyiben mind a tíz tagjelölttel sikerül lezárni a megbeszéléseket 2002 végére, úgy a közösség történetének legnagyobb bővítésével akár 25 tagja is lehet az Európai Uniónak három év múlva. A nagycsoportos felvétel megvalósíthatóságával kapcsolatban azonban megfogalmazódnak kételyek is. Bár a jelek szerint elvileg készen áll a „big bangre” az EU, a gyakorlatban ez rendkívül nehéz vállalkozásnak ígérkezik – írta elemzésében a Financial Times. A tekintélyes brit lap szerint politikai feszültségek, kicsinyes pénzügyi csatározások és a fenyegető gazdasági recesszió nyomán a közvélemény bővítési ellenállása egyaránt megakadályozhatja az ambíciózus vízió valóra váltását. „Az EU nagycsoportos bővítése ki fog élezni egy sor politikai feszültséget a hatalom megosztásával kapcsolatban a kicsik és a nagyok, az Észak és a Dél, a szegényebbek és a gazdagabbak között” – állítja a londoni lap cikkírója. Mások úgy látják, aligha alakul majd úgy a helyzet, hogy mind a tíz tagjelölt készen állna a tárgyalások jövő év végéig történő befejezésére, tehát eleve nem akkora a gond, mint amekkorának most tűnik. S hallhatók olyan vélemények is, amelyek szerint a bővítési „big bang” katalizátorként hat majd magára az unióra, úgy kell neki, mint egy falat kenyér. Lendületbe sodorja a közösséget, fölgyorsítja a belső reformfolyamatokat, amelyek persze olyan érzékeny területeket érintenek, mint a strukturális vagy a közös agrárpolitika. Mindezek alapján a küszöbön álló bővítéssel egy sok tekintetben megerősödött Európai Unió léphet a nemzetközi porondra, talán már 2004-ben vagy 2005-ben. Nagy kérdés azonban, hogy a közösség van-e már olyan elszánt és merész, hogy vállalja a kockázatokat és messzebb tekintsen a saját határainál?
A tagjelöltek oldaláról vizsgálva a kilátásokat, mindenképpen nagyvonalú gesztus, hogy hivatalosan is szentesítették: egyszerre tíz ország előtt nyílhat meg az EU kapuja, tulajdonképpen belátható időn belül. Azt, hogy végül is ki léphet át rajta, az várhatóan csak a jövő évi értékelésekből derül ki. A pályázók közül most Magyarország, Ciprus, Csehország, Észtország és Szlovénia kapta a legtöbb elismerést és került az élbolyba, persze nem hivatalosan, mert az Európai Bizottság óvakodott attól, hogy bármiféle rangsort felállítson. A Financial Times meg is jegyezte, hogy az idei országjelentések pontosan azt tartalmazzák, amit Varsóban, Prágában és Budapesten hallani szerettek volna. Az International Herald Tribune ugyanakkor kiemeli, hogy a legnagyobb tagjelölt, a 38 milliós Lengyelország esetében rendkívül nehéznek ígérkezik a megállapodás elérése a mezőgazdaság területén. Verheugen strasbourgi sajtótájékoztatóján igyekezett is eloszlatni a félelmeket, hogy Lengyelország esetleg késleltetheti más tagjelöltek csatlakozását. Szerinte nincsenek nagy különbségek Varsó és a többi pályázó között. A másik akna Ciprus. Nyilvánvalóan bonyolult lesz felszámolni Ciprus 27 éves megosztottságát, a törökök és a görögök ellentétei miatt. Ezért még akár az egész bővítési folyamat is elakadhat, mert Görögország kilátásba helyezte: megvétóz minden olyan forgatókönyvet, amelyben a szigetország nem szerepel. A korrupcióellenes küzdelem elégtelensége miatt kapott kritikát a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Magyarország. Szlovákia a roma lakosság, Észtország az oroszul beszélők helyzete miatt részesült elmarasztalásban. Máltát és Szlovéniát viszont azért dicsérték meg, mert látványos haladást értek el a gazdaságban és a törvényhozásban.
Összességében, ha végigtekintünk a tízes fogaton, azt látjuk, hogy Ciprus és Málta már a csatlakozás gazdasági kritériumait is teljesíti. Közel áll ehhez a szinthez Észtország, Magyarország és Szlovénia, s ha rákapcsol, Lengyelország, Csehország és Szlovákia is beérheti az első csoportot. Lettország és Litvánia pedig csak „big bang” esetén kerülhet be az első körbe.
Az erre esélyesek sorából három ország maradt ki egyértelműen: Bulgária, Románia és Törökország. Bukarest és Szófia számára egyelőre irreálisnak tűnik, hogy utolérje a többieket, és 2002 végére befejezze a csatlakozási tárgyalásokat, érvelt Verheugen. Az EU bővítési biztosa mindazonáltal megígérte, hogy az első kör célba érése után ez a két ország minden segítséget megkap, hogy fel tudják gyorsítani a csatlakozási felkészülést. A tizenharmadik tagjelölt Törökország azonban még távol van ettől: miután nem tud megfelelni a politikai kritériumoknak, egyelőre nem kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat sem.