Tollhegyen

Hosszú hallgatás után megszólalt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége. Régen hallottunk már a csapatról (valószínűleg bevetésen voltak a fiúk – nem szóltak szegényeknek, hogy időközben véget ért a világháború, minden létező bombát ledobtak).
Megannyi sármos partizán alkotta a küldöttséget, legszebb mondatukat az Országos Sajtószolgálat soron kívül közölte: „A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége nagy sajnálattal és megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a magyar médiumok a tálibok és más terroristák háborús vereségét követő fegyveres tevékenységet partizánháborúnak nevezik.” Partizánék kikérik maguknak a terroristákat. A partizán nem terrorista – sugallja a közlemény –, ők mindannyian Ságvári Endrére hasonlítanak, vele száguld, vív, ujjong a lelkük, ha lelőtt bárkit is a Bandi, ha csak megsebesített. Idézek még a partizánközleményből: „Míg a terroristák az emberiség gonosztevői, addig a partizánok a világ békéjéért, a fasiszta brutalitás ellen küzdő önfeláldozó harcosok.” Lelke rajta a szóvivőnek. Mi, belülrekedt magyarok már olyat is láttunk partizánéktól, hogy tízezer magyart lőttek fejbe, szíven, tarkón (ki hogyan jött) a szomorú Újvidéken meg itt-ott. És partizánoknak mondták magukat – eleinte igen kevesen voltak, később, ahogy javultak a kondíciók (hatvanas–hetvenes évek) –, egyre többen. Fontos, hogy figyeljünk az OS partizánközleményére: „Elvárjuk, hogy a magyar írott sajtó, a rádiók és a televíziók ezt a fogalmi zavart (összemossák szegény partizánokkal a terroristákat – A szerk.) feloldják, és ne nevezzék ezentúl partizánoknak a terroristákat.” Egyébként tegnap egyedül a Magyar Hírlap közölte címlapján, hogy Következik a partizánháború.
Nagy kérdés, kikérnék-e maguknak a terroristák a partizánokat: szerintem sötét mindkettő.