A középkori démonkép kialakulása
A középkori európai gondolkodásban a Sátán legfőbb földi eszközei a démonok voltak. Az emberek rettegtek tőlük. A hívők úgy hitték, hogy ezek a lények folyamatosan azon dolgoznak, hogy bűnbe taszítsák az embert, és végül az örök kárhozatra juttassák. A démoni kísértés sokféle alakot ölthetett: mézes szavakat, érzéki csábítást vagy rafinált megtévesztést. A démonok azonban nemcsak csábítottak, meg is szállhatták az embert, rettegést keltettek, gyötörtek, és még a legjámborabb hívőt is kétségbeesésbe taszíthatták.
Ma viszonylag egységes kép él a nyugati kereszténység démonairól. Ez azonban nem volt mindig így.
A középkor elején még korántsem volt egyértelmű, mi számít démonnak,
milyen hatalommal bír, miként léphet kapcsolatba az emberekkel. A démon alakja fokozatosan formálódott a nyugati keresztény gondolkodásban, és csak a késő középkorra kristályosodott ki az a kép, amelyet ma ismerünk.
Démonok Krisztus előtt
A „démon” szó a görög daimon kifejezésből származik. Az ókori görög mitológiában a daimónok az istenek közvetítői voltak. Jóindulatúak, közömbösek vagy kifejezetten ártók is lehettek, attól függően, mely istenhez kötődtek és hogyan viszonyultak az emberekhez.
Az Ószövetség többféle rosszindulatú szellemet említ, gyakran pogány istenségek szolgáiként.
Ezeket a lényeket a későbbi fordítások már démonként nevezték meg, ám az ókori zsidó gondolkodás még nem feltétlenül ugyanabban az értelemben tekintett rájuk, ahogyan a későbbi keresztény hagyomány.
Bukott angyalok és démonok
Az újszövetségi Jelenések könyve szerint a Sátán és angyalai fellázadtak Isten ellen, ezért kiűzték őket a mennyből. Így született meg a bukott angyal fogalma már a korai kereszténységben. Az Újszövetség beszámol megszállásokról is, valamint arról, hogy Krisztus démonokat űz ki emberekből.
Bár a Biblia több helyen utal a sorsukra – például Péter és Júdás levelei szerint Isten alvilági sötétségben és láncokban őrizteti őket az ítélet napjáig –, a szövegek nem tisztázták mindenki számára megnyugtatóan a démonok és a bukott angyalok pontos azonosságát. A teológusoknak komoly fejtörést okozott a paradoxon: ha a Biblia szerint a bukott angyalok elzárva várják az ítéletet, miként lehetnek mégis jelen a világban. Addig hol tartózkodtak valójában? A pokol mélyén vagy – ahogy sokan vélték – a föld feletti sötét légrétegekben?
Énók könyve és a nefilimek
A korai kereszténységben nagy tekintélynek örvendett Énók könyve, amelyet később apokrif iratként kizártak a kánonból. A mű a nefilimeket olyan lényekként írja le, akik angyalok és emberi nők bűnös kapcsolatából születtek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!