Csatatérré vált a magyar egészségügy

Nagy reményekkel várom, s egyben biztos vagyok abban, hogy az Országgyűlés elfogadja az egészségügyi intézményrendszer működtetését és az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényt, amely alapja lehet az öt évig tartó konszolidáció végrehajtásának – jelentette ki lapunknak adott nyilatkozatában Mikola István egészségügyi miniszter. Költségvetési pénzek átcsoportosításából a Széchenyi-terv keretében 2002-ben másfél milliárd forintra pályázhatnak az orvosok, gyógyszerészek és egészségügyi intézmények – jelentette be a politikus.

Már-már társadalmi vita kíséri az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslatot...
– December 18-át nagy reményekkel várom, úgy látom a módosító javaslatok szavazati arányaiból, hogy a törvénytervezetet a parlament elfogadja, s törvénnyé válik. Hozzáláthatunk a végrehajtási szabályozások megalkotásához, amelyek majd a részleteket tisztázzák. A törvénytervezet elfogadottsága jól jellemzi a parlamenti arányokat, a többség támogatja azt. Bekerültek azok a módosítók is, amelyek az alvállalkozásba adás esetén a dolgozóknak előnyöket biztosítanak, és az egészségügyi szakmai szervezeteknek, az orvosi kamarának többletjogosítványokat nyújtanak. Úgy látom, hogy a legfontosabb fórum, a Nemzeti Egészségügyi Tanács – melynek tagja a Magyar Orvosi Kamara (MOK), a Cser Ágnes által vezetett EDDSZ, a Magyar Orvostudományi Egyesületek Szövetsége és a betegszervezetek képviselői is – kétharmados arányban támogatja a törvénytervezetet. Közülük kétségtelenül nagyon fontos tényező az orvosi kamara, amely viszont nem támogatja az elképzelést. Ugyanakkor azt hiszem, hogy nem alapvetően és antagonisztikusan ellenzik azt, hanem az egészségügyben felhalmozódott problémák miatt, elsősorban a nagy örökség, a bérek lehetetlen volta miatt. Ma Magyarországon egy jogász háromszor annyit keres, mint egy orvos, s a gazdasági élet szereplőinek is kétszer akkora a jövedelme. Az egész ágazatban nagyon nagy a lemaradás, 30 százalékkal vannak elmaradva a bérek a nemzetgazdasági átlagtól. Igyekszünk ezen segíteni, ebben az évben több minden történt a traumatológián dolgozók, ápolók, és műtősaszszisztensek, nővérek bérének rendezése, szakképzésük érdekében, de messze van még a Kánaán. Emiatt van feszültség az ágazatban, a választások előtti Magyarországnak pedig politikai csataterévé vált az egészségügy. Az ellenzék óriási politikai tőkét kíván kovácsolni az ágazat sok régi bajából. Képviselőik járják a kórházakat, politikai fórumokat tartanak, s Mikulás-csomagokat osztogatnak. Ez nem szerencsés, mert megzavarja a gyógyítómunkát. Csak azt mondhatom, azon vagyunk, hogy kilábaljunk a súlyos örökségből, de ez nem megy feszültségek nélkül.
– A kerettörvény várható elfogadását követően sok függ attól, hogy milyen miniszteri rendeletek, csatlakozó jogszabályok illeszkednek ahhoz. Milyen rendeletek meghozatalát tervezik?
– Körülbelül hét kormány- és miniszteri rendelettel egészítjük majd ki a kerettörvényt. Meg fogjuk szabni a gazdasági társasági átalakulás szabályait, szerződéses kötelmeket írunk elő, módosítani fogjuk az egészségbiztosítási jogszabályokat. Ki kell például dolgozni annak a rendjét is, hogy a szabadfoglalkozású orvos az egyéni szerződését hogyan kösse meg az egészségbiztosítási pénztárral, de meg kell határoznunk a szakorvosi díjtételeket s azok kifizetési technikáit is.
– A kerettörvény-tervezet már tartalmaz egy olyan passzust, mely szerint az átalakítást más tulajdonosi formában működtetőnek, kezdeményezőnek ötéves szakmai-fejlesztési tervvel kell rendelkeznie. Ez is nagyot lendíthet az egészségügy reformján.
– Bár adott esetben más tulajdonosi szerkezetben működnek majd, de a közszolgáltatás felelőssége megmarad az önkormányzatoknak, illetve az intézményrendszer tulajdonosainak, például a minisztériumoknak. Csak az ő felelősségükkel lehet a gazdasági szerkezetet és a működtetési formát megváltoztatni. Valóban úgy van, hogy átalakítás esetén fejlesztési tervet kell készíteniük, de szükséges az üzleti terv készítése is, hiszen a rendelőintézetek és kórházak valódi gazdasági nagyüzemként is működnek: van mosodájuk, konyhájuk, a fűtés, világítás, kiszolgálóegységek, raktárak, biztonsági szolgálat és informatika képezi a betegellátás hátterét.
– A törvény megszületése alapjául szolgálhat a kórházkonszolidációs terv megvalósításának. Az orvosi kamara szerint már 2002-ben meg kellene kezdődnie a konszolidációnak.
– Már megkezdődött a konszolidáció az amortizációelszámolás bevezetésével, hiszen az alapellátásban a privatizált praxis esetén havonta 25 ezer forintot fizetünk fix díjként az épület rendbe tartására, illetve megvásárlására, a másik 25 ezer forint megszerzésére pedig lehetősége van a praxis tulajdonosának, ha hitelt akar felvenni az épület rekonstrukciójára. Ugyanez vonatkozik az orvostechnológiára is: pénzt kapnak az orvosok, hogyha hitelkonstrukciókat vesznek igénybe a műszerek és technológiák fejlesztésére. A háziorvosok 24–46 ezer forintot kapnak a gépkocsi használatára is, az elhasználódásból származó károk fedezésére. Értelmezésünk szerint ezek az intézkedések már a konszolidáció fontos elemei.
– A Magyar Orvosi Kamara a konszolidációt sürgetve januárban tér vissza a demonstráció lehetőségének megvitatására. Mégis, miért vetődik fel időnként újra és újra ez a kérdés?
– Nem tudom, de azt mondhatom, hogy ha valamikor, akkor most nincs oka az orvosnak arra, hogy az utcára menjen. A régóta összegyűlt problémák és feszültségek játszhatnak ebben szerepet. Most, amikor fölemeltük a szőnyeget, kiderült, hogy mi van alatta. Mindenki jól látja, hogy szerkezeti, funkcionális és morális válság van az egészségügyben, a változás pedig gyakran nehezen értelmezhető kihívást jelent. Rosszak a bérek, nagy az ágazatban a nyugtalanság. Ha valamilyen nagy rendszert át akarunk alakítani, ez a nyugtalanság nem spórolható meg, azt kezelni kell, és mi arra törekszünk, hogy ezt megtegyük. Akármi jelenik meg az újságokban, ebben partnerünk a MOK, s igyekszünk a kapcsolatot megtartani. Intenzívek és gyakoriak a tárgyalások az egészségügy átalakításáról. Harmincéves pályafutásom alatt nem is emlékszem arra, hogy ilyen lett volna az ágazati minisztérium kapcsolata az orvosszervezetekkel, illetve az orvosi kamarával. Azt mondom, nem baj az, hogy időnként egymásnak feszülünk, mert ez a saját érdekünkben, illetve végső soron a betegekért történik. Mindenki változást vár, s a várakozás izgalomtól terhes. Két napja a gazdasági kabinet ülésén jelentős döntés született. A Széchenyi-program 2002-ben az egészségügy számára négy területen biztosít lehetőséget, 2003-ban a Széchenyi-tervben teljesen új fejezetet kap az ágazat. 2002-től a Széchenyi-terv jóvoltából másfél milliárd forintos támogatásra számíthat az egészségügy. Megvalósul a háziorvosi rendelők privatizációjának támogatása, erre 200 millió forintot fordítunk. Megállapodtunk abban, hogy a kamattámogatással kedvezményezett hitelkonstrukciókat kiterjesztjük a szakellátásra: a tulajdonosi és működési átalakulásra 800 millió forintot költünk. Harmadikként, több száz millió forint biztosításával, a kamattámogatással kedvezményezett hitelkonstrukciókat bevezetjük a gyógyszerészek törvényben előírt tulajdonhányad-biztosításának támogatására. Negyedikként a minőségi gyógyturizmust támogatjuk az egészségügyi szolgáltatók körében. Erre a célra 250 millió forintot fordít a kormány.