Három év fegyház a sortűzperben

Első fokon három és fél éves letöltendő fegyházbüntetésre ítélte az 1956-os, több halálos áldozatot követelő Nyugati pályaudvari sortűz kapcsán tegnap a Fővárosi Bíróság Mátai Ottó nyugállományú rendőr ezredest, volt karhatalmista főhadnagyot.

2001. 12. 15. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ügyészség végindítványában – megváltoztatva az eredeti vádat – több emberen elkövetett szándékos emberölés kísérletével megvalósított háborús bűntettben kérte kimondani a vádlott bűnösségét. A bíróság az ügyészség érvelését elfogadta, ám az ítéletet túl enyhének minősítve a vádhatóság fellebbezett, Mátai pedig úgy nyilatkozott: „Nem érzem bűnösnek magam, így fellebbezek az ítélet ellen.” Mátai jogi képviselője három nap gondolkodási időt kért a bíróságtól.
A vádirat szerint Mátai Ottó karhatalmista főhadnagy az 1956. december 6-i, Kádár melletti „vörös zászlós” tüntetéssel összefüggésben a Nyugati pályaudvarnál golyószóróból 47 golyót lőtt ki egy több száz fős fegyvertelen csoport irányába. A vádhatóság azonban az eljárásban nem tudta bizonyítani, hogy a vádlott lövöldözése kapcsán bárki is megsérült, netán meghalt volna, így az eljáró ügyész a befejezett cselekmény helyett a kísérleti szakban maradt bűncselekmény elkövetésével vádolta meg Mátait végindítványában. A bíróság is ugyanezt a véleményt képviselte ítéletében, bár hozzátette: nem a vádlotton múlt, hogy nem történt bizonyítható személyi sérülés.
Az ügyész perbeszédét úgy kezdte: a vádbéli sortűzben érintett Mátai Ottót és karhatalmista egységét akkor vezényelték a Nyugati térre, amikor a legnagyobb tűzerejű lövöldözés már lefolyt, s őket a tömeg oszlatására rendelték ki. Parancsnoka „Kurvák, stricik, gazemberek, takarodjatok haza!” felkiáltással „oszlatott”, a levegőbe lőtt, majd amikor erre a tömeg nem mozdult, kiadta a tűzparancsot. Az ügyész szerint Mátai ugyan a földbe lőtt, ám mégis a tömeg felé, így nem rajta múlt, hogy nem sérült meg senki. Az ellenkezőjét pedig nem lehetett bizonyítani. Pedig maga Mátai mondta: nemigen bízott akkor már a figyelmeztető lövés hatásosságában.
A védő perbeszédében hagsúlyozta: Mátai nem önként került a karhatalomba, hanem odavezényelték. Nem bizonyított, hogy a tömeg felé lőtt, hiszen a tömeg előtt álltak a karhatalmista bajtársak, így őket nem akarta eltalálni. A védő szerint védencében fel sem merült az, hogy a földbe lőtt golyók esetleg sérüléseket okozhatnának bárkiben is. Kiemelte: nem az ül a vádlottak padján aki az eseményeket mozgatta, hiszen Mátai csak parancsot teljesített. Felhívta a bíróság figyelmét védence egészségi állapotára, valamint hetven éven felüli korára.
A bíró ítéletében úgy fogalmazott: Mátai vallomása szerint önként jelentkezett a karhatalmistákhoz. A végzett tüzértisztnek pedig tudnia kellett, hogy lövéseivel – a macskakövön gellert kapó golyók – eltalálhattak volna bárkit. A bíróság hiányolta a vádlott megbánását is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.