Kínai tükör

A keskeny sikátorokban nehezen lehetett továbbjutni. Centiről centire ment az araszolgatás, a télikabátos vásárlók egymással szemben haladva, vállvetve a kitűzött célt keresték, még az utolsó pillanatban ajándék után néztek. Kétoldalt két négyzetméternyi sátortetős „rongy”-üzletek, bugyik, melltartók, zoknik, trikók, melegítők, műszálas kardigánok, pulóverek, sapkák, törülközők hihetetlen mennyiségben, majd vastag talpú téli cipők sora, bizonytalan márkákkal és egy-egy bádogpult mögött kínai gyártmányú, felhúzható műanyag babák magas hangon távol-keleti dallamot énekeltek, míg ezer színben villogtak a karácsonyi égők. Valahonnan a vágányok mellől, az áruval megrakott vasúti szerelvények felől, a sikátorok végéről hozta a hideg szél, a sűrű, olykor borgőzös lehelettel keveredve az édeskés illatot, a bambuszrügy, a rizs, a kacsa és a csirkedarabkák főtt illatát. Ez Budapest, Józsefváros, Közép-Európa legnagyobb kínai piaca. Ezüstvasárnap, havas lében csatakoltunk előre, olykor percekig megakasztott bennünket egy-egy nejlonzsákokkal, papundekli dobozokkal megrakott kézikocsi, de aztán sikerült egy újabb kínai árus portékája elé keverednünk. Illatszereket kerestünk. Állítólag jó áron, a plazák árain alul lehet itt parfümöt, kölnit vásárolni. Kínaiul, ukránul, románul és természetesen magyarul keveredik itt a nyelv, de kézmutogatással, az árak egyszavas számainak lefelé alkudozásával többre lehet jutni. Általában kispénzű emberek járnak ide. Itt számít, ha száz forinttal olcsóbban jutnak valamihez, nem a minőség az érdekes, hanem az, hogy ne legyen drága. Itt nincs plazaérzés, ahogyan mondják plazafeeling, nincs meleg, andalító halk zenével, nincs szőkőkútcsobogás, nincsenek padok pálmafákkal, virágokkal, kisvendéglők bő választékkal, kényelmes kávézgatás. Itt nincsenek mozik, multiplex komplexumokkal, nincsenek csendesen zümmögő pénzautomaták. Itt nincs céltalan csatangolás, itt árusok vannak, sok pici kínai harsány kínálatával, itt korán kelő, vidékről vagy a peremkerületből ideutazó vásárlók vannak, tele reményekkel, kíváncsisággal. Itt gyors kínai büfék vannak, kolbászsütödékkel és az etetőknél álló, kapkodva evőkkel.
Végre megtaláltuk az illatszer-kereskedőt. A tükör előtt ezerszámra sorakoztak a drága parfümök, a kölnik. Ki tudja, melyik volt a hamisítvány, az igazi. Hiszen mesterien csomagolnak. Egy fiatal kínai lány emelgette le a polcról a Fahrenheit, a Givenchy Organza, a Tommy Girl, az Issey Miyake és a 4711 márkákat. A pult alól hirtelen előbújt egy kistermetű kínai férfi és tört magyarsággal mondta: ha hármat visz, olcsóbban adom. A tükörre vetődő piros fény mindent megnagyobbított, sejtelmessé tett. Már egy órája kerestük ezt a helyet, elfáradtunk, fáztunk, szabadulni akartunk a tömegből. Végül is ő diktált, mi fizettünk, egy helyett három parfümöt vettünk. Hogy ezt akartuk-e, azt nem tudom, de legalább az első ajándékok megvoltak.