Konferencia a kábeleken

Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke és Szili Katalin, a párt elnökhelyettese beírta magát a magyar politikatörténetbe. Az MSZP Tények és hazugságok elnevezésű videokonferenciája a politikai életben eddig nem látott csúcstechnikával és szinte példátlanul primitív üzenetek sorával próbálta meg befolyásolni a választópolgárok meggyőződését. Mivel semmi jele, hogy a videoberendezések piacán drámai keresletnövekedés indult volna meg, ezért egyelőre nehéz lenne érzékelni, hogy milyen szavazókedvet növelő hatása is volt ennek a high-techbe csomagolt neolit gondolkodásmódot idéző blődségnek. Egy fórum azért akad, ahol közvetlenül szembesülhetett mindenki a polgárok reakcióival, ez pedig az Index internetes újság csevegőfóruma, a Tények és hazugságok elnevezésű topic. Nézzünk bele az itteni vitába!
A Dj.pg fedőnevű PC-harcos így indít: „Ez a baj veletek (mármint a szocialistákkal – Tihanyi Örs megj.), hogy mindig jöttök ezzel a nagy egyenlősdivel, szegények és gazdagok mindig lesznek! Segély helyett dolgozni kellene! Lovas jól mondta, hogy az igazi baloldallal semmi baj, de az ún. liberálisok… Az MSZP ne a lejáratással akarjon jó pontokat gyűjteni, bár más úgyse fog nekik menni.”
Hasonló nézeteket vall a Livefast névre hallgató netlovag is, aki egy frappáns kis költői képpel szemlélteti az elmúlt hét év szociálpolitikáját: „Előbb lerobbantom a padlót a társadalom alatt, majd a pincéből az embereket egyenként visszarángató délutános műszakon számon kérem, hogy miért nem elég erős az a háló, amit délután kifeszítettek.”
Minderre a SZESZ, azaz a Szocialista Egyetemisták Szövetsége így kontráz rá: „A kádárizmus él tovább horthysta retorikával nyakon öntve. Fortélyos félelem igazgat! Miért nem beszéltek a dokumentum számadatairól, például arról, hogy minden nyugdíjastól elvett az Orbán-kormány 40 ezer forintot? Egy tél rezsijét. Ebből a Fidesz-reklám nénikéje saját maga fizethette volna az unokája egyetemi oktatását két éven keresztül.”
A jobboldali Fuly erre kemény szavakkal és támadhatatlan statisztikai adatokkal válaszol: „A Népszabadságban láttam egy grafikát, ami azt mutatja, hogy 1999 előtt egyszer sem érte el a nyugdíjemelés mértéke a törvényben meghatározott szintet. Továbbá: 1994 októberében a kamatadó eltörlésével okozott költségvetési bevételkiesés: 40-50 Mrd/év 1995. márciusban a Bokros-csomag családi elvonásai: 40-50 Mrd/év. Azaz: a családoktól elvették azt, amit a pénzbetéteseknek odaadtak.”
Egyre izgalmasabb a vita, mert Szoclib féreg így támadja le az előbbi bejelentkezőt: „A felnőttlakosság 42 százaléka (Tárki) szegénynek tartja magát, vagy nagyon szerényen él. A háztartások egyharmada szorul segélyre. Tovább növekednek a társadalom jövedelmi különbségei, a szépen gyarapodó gazdaság mellett mára élesen kettészakadt a társadalom; a legalacsonyabb és legmagasabb jövedelmű tized között több mint nyolcszoros a különbség, aminél nagyobb differencia – állítják a szakértők – Európára nem, legfeljebb egyes dél-amerikai országokra jellemző. Növekszik azon lecsúszók aránya, akiknek lakáskörülményei még a középréteghez való tartozást jelzik, de jövedelmi helyzetük miatt tartósan támogatásra szorulnak.”
A helyzet valóban nem a legjobb, de MarcoP okos érveléssel világít rá az okokra: „A Bokros-csomag »eredményei«: ’95-ben és ’96-ban a csökkenő vásárlóerő miatt kis- és közepes vállalatok tízezreinek tönkremenése, a már megindult és ’94-ben háromszázalékos gazdasági növekedés visszaesése egy százalékra. Az életszínvonal hatéves visszaesése. (’96-ban Horn Gyula még azt ígérte, hogy a ’94-es életszínvonalat ’98-ra ismét elérjük majd. Ez nem sikerült, csak 2000-ben tudtuk ismét elérni.) Mellesleg a Bokros-csomag »eredményeit« már csak azért sem használhatja a Fidesz, mert valamennyi elemét már régen visszacsinálták.«
Vitéz Kőbányai másként látja a Bokros-csomag hatásait: „Az, hogy az ország a növekedés pályájára lépett, a Bokros-csomagnak köszönhető! A recesszió akkor következett volna be, ha jobbos barátaink maradtak volna. Az infláció 1996-tól 1999-ig csökkent drasztikusan, azóta pedig áll. A gazdasági növekedés 1996–1998-ig futott fel öt százalékra, azóta pedig áll. Ja, és emellett nincsenek megvalósult állami beruházások, nincsen reálbéremelés és ilyen finomságok! Ez konjunktúra?”
MarcoP azonban mindent tételesen megcáfol: „Elemezzük csak a finomságokat: »Az ország növekedési pályára lépett, az a Bokros-csomagnak köszönhető!« Az ország nem ’97-ben, ahogy Kovács László állítja, hanem ’93 őszén lépett növekedési pályára, és ez a növekedés ’94-ben már 3 százalék volt. »A recesszió akkor következett volna be, ha jobbos barátaink maradtak volna.« Ha nem is recesszió, de egy hatalmas visszaesés következett be balos barátaink Bokros-csomagja után ’95-ben és ’96-ban, amikor a gazdasági növekedés 3 százalékról 1 százalék körüli értékre esett vissza. »Az infláció 1996-tól 1999-ig csökkent drasztikusan, azóta pedig áll.« Csakhogy az infláció balos barátaink alatt először meredeken emelkedett. ’94 nyarán már lent volt 14 százalékon, de az MSZP kormányra kerülésétől hirtelen megint emelkedni kezdett, ezért az egész évre már elérte a 18 százalékot. Azután tovább emelkedett egészen 32 százalékig, majd lassan ismét csökkenni kezdett, 1998-ra ismét 14 százalékra esett vissza. Hornék alatt tehát semmivel sem lett alacsonyabb az infláció, és négy évük alatt általában lényegesen magasabb szinten volt, mint amilyennel átvették. »…azóta pedig áll.« Ez sem igaz. A Fidesz-kormány alatt az infláció minden évben csökkent, még 2000-ben is, amikor pedig a nemzetközi olajárak hirtelen megugrása miatt ezzel egyedül volt egész Európában. ’98-ban 14 százalék, ’99-ben 11, 2000-ben 10, 2001-ben pedig előreláthatólag 7-8 százalék. »Nincsen reálbéremelés.« Ez sem igaz. A bérek és nyugdíjak reálértéke a Fidesz-kormány alatt minden évben emelkedett, és összességében már meghaladta a Horn-kormány alatt elszenvedett nagyarányú csökkenést. Ez évben például a bérek és nyugdíjak reálértékének emelkedése 6–8 százalékos lesz.”
Pirítós aztán padlóra küldi az MSZP-t: „A Tények és hazugságok szemlátomást a Fidesz-kormány gazdaságpolitikai hibáit hivatott dokumentálni. Tényszerűen, kőkemény adatokra hivatkozva. Ez a koncepció eddig a pontig az értelmes, megfontolt választópolgárokat veszi célba. Értelmes és megfontolt választópolgárokat nem lehet olyan adatokkal befolyásolni, amelyekhez nem adunk forrást. Értelmes és megfontolt választópolgárok, azt kérdezik ilyenkor: jó, jó, de ki számolta ki ezeket a számokat? Kinek a szakmai hitele hitelesíti ezeket az adatokat? És bizony erre nem ad választ az anyag, minthogy forrás az nincs benne egy szál se. Már itt bukik az értelmes embereket értelmesen meggyőző MSZP-arculat. Innentől kezdve az ember elkezd élni a gyanúperrel, hogy a Tények és hazugságok maga a Hazugság. Így, nagy H betűvel.”
Az MSZP által előállított anyag szembetűnően nem akar pontos képet festeni a valóságról, még arról a valóságról se, amelyiket a saját maguk által előállított adatok sugallnak. Itt van például az adónövekedést ábrázoló grafikon: a 38,3 százalékot ábrázoló oszlop, ami több mint kétszer akkora, mint a 34,5 százalékot ábrázoló oszlop, ami szemléltetés alapvető működési mechanizmusát tekintve azt sugallja, hogy az adónk a duplájára nőtt. Az árak emelkedését ábrázoló grafikonban az MSZP által valós áremelkedésnek mondott (de forrással alá nem támasztott) adatait ábrázoló oszlopok (például 9,3 százalék) körülbelül négyszer akkora, mint az állítólagos Fidesz-hazugságot szemléltető oszlop (6 százalék). Az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított arányának változása című rendkívül könynyen értelmezhető adatokat szemléltető grafikonban az 1998-as, nyilván még az MSZP-kormányhoz köthetó 4,6 százalék körülbelül négyszer akkora oszloppal van ábrázolba, mint a Fidesz-kormány 2001-es 4,2 százaléka. Végül az átlagnyugdíj törvény szerinti és tényleges emelése közötti különbséget ábrázoló grafikonon a törvény szerinti 18,4 százalékot ábrázoló grafikonnak csak körülbelül egyharmada a Fidesz-kormány által az MSZP szerint végrehajtott 13,4 százalékot ábrázoló grafikon.
Következtetés: az anyag tele van feltűnően hamisan és manipulatívan szemléltető grafikonokkal. És ha egyszer az adatok hitelessége kétséges, a szemléltető grafikonok nyilvánvalóan hamisak, s a szövegek a pártnyugdíjas-találkozók hangulatát elevenítik fel, akkor mégis ki a csudát akart az MSZP az interneten elérni?