DOBAY MIHÁLY (Budapest, a Horthy Miklós Történelmi Társaság Budapesti Tagozatának elnöke): Szeretnék hozzászólni, helyesebben vitába szállni Boor Vilmos budapesti olvasó korábbi levelének felvetéseivel. Boor Vilmos „áthidaló” megoldásként javasolja, hogy az Ereklyés Országzászló eredeti helyéről, a Szabadság térről kerüljön át a Kossuth térre, s helyette a Szabadság térre, a Zala György által készített, és most Aradon lévő Szabadság-szobor „leegyszerűsített” mása kerüljön, ugyanakkor a szovjet „hősi” emlékmű költözzön a Moszkva térre. Ez a korábbi évtizedekben is kabarétréfák alapjául szolgáló, többszereplős lakáscseréket idéző ötlet több ponton sántít. A Magyar Élettér Alapítvány által idén újrakészített és június 4-én, Trianon emléknapján felszentelt Ereklyés Országzászló, amely most a Szent István-bazilikában tekinthető meg, minden józanul gondolkodó magyar ember szerint csak arra a helyre kerülhet vissza, ahová azt az egykori történelmi Magyarország vármegyéiből összehordott föld fölé 1928-ban állították, azaz a Szabadság térre. A millennium szobrászának, Zala Györgynek a szobrát pedig nem szabad azzal lealacsonyítani, hogy róla úgymond „leegyszerűsített” másolatot készítenek. Ami pedig a még mindig Moszkva tér nevet viselő Széll Kálmán teret illeti: a századforduló jeles miniszterelnökének érdemei miatt a szovjet emlékműre nem szolgált rá, sőt ideje, hogy több mint tíz évvel a rendszerváltoztatás után végre visszakapja eredeti nevét. A szovjet emlékmű pedig kerüljön végre az őt megillető helyre. Valamelyik temetőbe, vagy akár a Köztársaság (egykori Tisza Kálmán) térre, szemben az MSZP-székházzal.
*
SZALÓKY ATTILA (Budapest, a Magyar Élettér Alapítvány kuratóriumának elnöke): Már a címében (Rács mögött az országzászló) is elhibázott a Pest-Buda mellékletben október 12-én, az Ereklyés Országzászlóról megjelent írás. A Szabadság téri református templom mellett, csak a feltárt eredeti alapban lévő befogógyűrű található. A cikk azt említi, hogy több civil szervezet és párt kezdeményezte a visszaállítást. Ezzel szemben a MIÉP úgy gyűjtött aláírásokat, hogy azt a tévhitet erősítette: a szovjet oszlop helyén állt az Ereklyés Országzászló. A párt ezen kívül semmi érdemit nem produkált, az Összmagyar Testület tevékenysége pedig kimerült három levél megírását jelentő pótcselekvésben. A cikk meg sem említi a Magyar Élettér Alapítványt, holott ez az egyetlen szervezet, amely konkrét érdemi munkát végzett e témában. A tervdokumentációt is mi készíttettük, s a Magyarok Világszövetségével karöltve feltártuk az eredeti alapokat, szertefoszlatva ezzel a már említett tévhitet. Elődeink példája szerint kibocsátottuk a visszaállítást szolgáló sorszámozott téglajegyeket, amelyeket a bazilika előtt és vidéken cserkészek árusítanak.
*
CUIBUS JÁNOS (Budapest): A november 16-i Pest-Buda mellékletükben a Baross utca múltját és jelenét idézik fel. Tévesen írják azonban, hogy Pázmány Péter szobra 1914 óta áll a józsefvárosi plébániatemplom előtt. A szobor a második világháború végéig az Eskü teret (ma: Szabad sajtó útja) díszítette Werbőczy István emlékének társaságában, s onnan szállították Józsefvárosba.
*
KONCZ MIHÁLY (Budapest, a Magyar Vasútbarátok Országos Egyesületének tagja): Nagy örömmel olvastam október 26-i számukban a Hatvanéves a magyar „stuka” című cikket nemcsak azért, mert ezzel a budapesti közlekedés egyik minőségi ugrásáról emlékeznek meg, de azért is, mert ez a jármű egyik bizonyítéka annak, hogy a magyar ipar 1945 előtt világszínvonalon állt. Helyesbítésként szeretném közölni: a magyar „stuka” valójában 61 éves, az első kocsit 1940. szeptember 8-án mutatták be. Olyan jármű épült, amely 1940-ben – egy férőhelyre számítva – a legkönnyebb volt Európában. Szerencsére nem vágták szét valamennyit: egy kocsit – a 3612-est – megőrzött a Közlekedési Múzeum és a BKV. Sajnos nem látható, mert még nem újították fel.
*
HORVÁTH JÁNOS (Budapest, a Pályaőr című időszakos szakfolyóirat „Városi közlekedés” rovatának a vezetője): Érdeklődéssel olvastam az október 26-i Pest-Buda mellékletben G. Hámori Péter cikkét a 3600-as sorozatú villamoskocsik történetéről, ám néhány apró tárgyi tévedésre szeretném ezúton is felhívni a figyelmet. A „stuka” villamosok nem az első magyar gyártású villamosok voltak, hiszen – leszámítva az első „próbavasutat”, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között – gyakorlatilag valamennyi a Ganz-gyár terméke volt előtte is. Az ötkocsis szerelvény nem régi, hanem vadonatúj, 1929-es gyártású volt, távkapcsolású berendezései nagyjából megegyeztek a későbbi UV berendezéseivel. Ezek a szerelvények az akkori villamosokhoz képest kifejezetten gyorsak voltak, igaz, hamar meghaladta őket a műszaki fejlődés. Az UV típusjel nem az „új villamosból” származik, bár ezt sok helyen így tudják – tévesen. A BSzK Rt. a beszerzett típusokat az ábécé nagybetűivel jelölte. Az első kocsik a T típusjelzést kapták, az 1948-ban ebből átalakított távkapcsolású szerelvény, a „Szellem” pedig TV típusként volt nyilvántartva (itt a V a távkapcsolást jelenti). Az újabb átalakításokkal „nyert” UV típusjelének jelentése: U típusú és távkapcsolású (V).
Kedves Olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74., e-mail: [email protected]
Dél-Korea elnökével találkozott Donald Trump
