Levelek Pestről és Budáról

Olvasóinktól
2001. 12. 03. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

DOBAY MIHÁLY (Budapest, a Horthy Miklós Történelmi Társaság Budapesti Tagozatának elnöke): Szeretnék hozzászólni, helyesebben vitába szállni Boor Vilmos budapesti olvasó korábbi levelének felvetéseivel. Boor Vilmos „áthidaló” megoldásként javasolja, hogy az Ereklyés Országzászló eredeti helyéről, a Szabadság térről kerüljön át a Kossuth térre, s helyette a Szabadság térre, a Zala György által készített, és most Aradon lévő Szabadság-szobor „leegyszerűsített” mása kerüljön, ugyanakkor a szovjet „hősi” emlékmű költözzön a Moszkva térre. Ez a korábbi évtizedekben is kabarétréfák alapjául szolgáló, többszereplős lakáscseréket idéző ötlet több ponton sántít. A Magyar Élettér Alapítvány által idén újrakészített és június 4-én, Trianon emléknapján felszentelt Ereklyés Országzászló, amely most a Szent István-bazilikában tekinthető meg, minden józanul gondolkodó magyar ember szerint csak arra a helyre kerülhet vissza, ahová azt az egykori történelmi Magyarország vármegyéiből összehordott föld fölé 1928-ban állították, azaz a Szabadság térre. A millennium szobrászának, Zala Györgynek a szobrát pedig nem szabad azzal lealacsonyítani, hogy róla úgymond „leegyszerűsített” másolatot készítenek. Ami pedig a még mindig Moszkva tér nevet viselő Széll Kálmán teret illeti: a századforduló jeles miniszterelnökének érdemei miatt a szovjet emlékműre nem szolgált rá, sőt ideje, hogy több mint tíz évvel a rendszerváltoztatás után végre visszakapja eredeti nevét. A szovjet emlékmű pedig kerüljön végre az őt megillető helyre. Valamelyik temetőbe, vagy akár a Köztársaság (egykori Tisza Kálmán) térre, szemben az MSZP-székházzal.
*
SZALÓKY ATTILA (Budapest, a Magyar Élettér Alapítvány kuratóriumának elnöke): Már a címében (Rács mögött az országzászló) is elhibázott a Pest-Buda mellékletben október 12-én, az Ereklyés Országzászlóról megjelent írás. A Szabadság téri református templom mellett, csak a feltárt eredeti alapban lévő befogógyűrű található. A cikk azt említi, hogy több civil szervezet és párt kezdeményezte a visszaállítást. Ezzel szemben a MIÉP úgy gyűjtött aláírásokat, hogy azt a tévhitet erősítette: a szovjet oszlop helyén állt az Ereklyés Országzászló. A párt ezen kívül semmi érdemit nem produkált, az Összmagyar Testület tevékenysége pedig kimerült három levél megírását jelentő pótcselekvésben. A cikk meg sem említi a Magyar Élettér Alapítványt, holott ez az egyetlen szervezet, amely konkrét érdemi munkát végzett e témában. A tervdokumentációt is mi készíttettük, s a Magyarok Világszövetségével karöltve feltártuk az eredeti alapokat, szertefoszlatva ezzel a már említett tévhitet. Elődeink példája szerint kibocsátottuk a visszaállítást szolgáló sorszámozott téglajegyeket, amelyeket a bazilika előtt és vidéken cserkészek árusítanak.
*
CUIBUS JÁNOS (Budapest): A november 16-i Pest-Buda mellékletükben a Baross utca múltját és jelenét idézik fel. Tévesen írják azonban, hogy Pázmány Péter szobra 1914 óta áll a józsefvárosi plébániatemplom előtt. A szobor a második világháború végéig az Eskü teret (ma: Szabad sajtó útja) díszítette Werbőczy István emlékének társaságában, s onnan szállították Józsefvárosba.
*
KONCZ MIHÁLY (Budapest, a Magyar Vasútbarátok Országos Egyesületének tagja): Nagy örömmel olvastam október 26-i számukban a Hatvanéves a magyar „stuka” című cikket nemcsak azért, mert ezzel a budapesti közlekedés egyik minőségi ugrásáról emlékeznek meg, de azért is, mert ez a jármű egyik bizonyítéka annak, hogy a magyar ipar 1945 előtt világszínvonalon állt. Helyesbítésként szeretném közölni: a magyar „stuka” valójában 61 éves, az első kocsit 1940. szeptember 8-án mutatták be. Olyan jármű épült, amely 1940-ben – egy férőhelyre számítva – a legkönnyebb volt Európában. Szerencsére nem vágták szét valamennyit: egy kocsit – a 3612-est – megőrzött a Közlekedési Múzeum és a BKV. Sajnos nem látható, mert még nem újították fel.
*
HORVÁTH JÁNOS (Budapest, a Pályaőr című időszakos szakfolyóirat „Városi közlekedés” rovatának a vezetője): Érdeklődéssel olvastam az október 26-i Pest-Buda mellékletben G. Hámori Péter cikkét a 3600-as sorozatú villamoskocsik történetéről, ám néhány apró tárgyi tévedésre szeretném ezúton is felhívni a figyelmet. A „stuka” villamosok nem az első magyar gyártású villamosok voltak, hiszen – leszámítva az első „próbavasutat”, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között – gyakorlatilag valamennyi a Ganz-gyár terméke volt előtte is. Az ötkocsis szerelvény nem régi, hanem vadonatúj, 1929-es gyártású volt, távkapcsolású berendezései nagyjából megegyeztek a későbbi UV berendezéseivel. Ezek a szerelvények az akkori villamosokhoz képest kifejezetten gyorsak voltak, igaz, hamar meghaladta őket a műszaki fejlődés. Az UV típusjel nem az „új villamosból” származik, bár ezt sok helyen így tudják – tévesen. A BSzK Rt. a beszerzett típusokat az ábécé nagybetűivel jelölte. Az első kocsik a T típusjelzést kapták, az 1948-ban ebből átalakított távkapcsolású szerelvény, a „Szellem” pedig TV típusként volt nyilvántartva (itt a V a távkapcsolást jelenti). Az újabb átalakításokkal „nyert” UV típusjelének jelentése: U típusú és távkapcsolású (V).

Kedves Olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74., e-mail: [email protected]

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.