Robert C. Castel: A világrendszerváltás már elkezdődött

A Front podcastben Robert C. Castel, a Magyar Nemzet főmunkatársa, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója arról beszélt, hogy a davosi Világgazdasági Fórumon változott a politikai hangsúly: szerinte Donald Trump napirendje erősödött, miközben Ukrajna ügye kevesebb figyelmet kapott. Az elemző az európai mozgásteret, a békekezdeményezéseket, a fronthelyzetet és az amerikai stratégiai lépéseket is értékelte.

Arra, hogy Davosban miért volt kevesebb szó Ukrajnáról, Castel azt mondta: szerinte 

az Egyesült Államok politikájának változása alakítja a davosi prioritásokat is. 

Úgy fogalmazott, ami fontos Washingtonnak, az fontos Davosnak, és ha Ukrajna kevésbé fontos az Egyesült Államok számára, akkor a fórumon is háttérbe kerül. 

Európáról Castel azt mondta: szerinte stratégiai dilemmában van, amelynek egyik oldala Ukrajna, a másik Grönland, és úgy vélte, az európai célok és képességek nincsenek összhangban. A davosi Béketanács-kezdeményezést azzal magyarázta, hogy szerinte ha az ENSZ hatékony eszköz lenne, nem jelenne meg alternatíva; ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az új kezdeményezés sikerére nincs garancia.

Zelenszkij bejelentésére reagálva – miszerint Abu-Dzabiban amerikai–ukrán–orosz egyeztetésre kerülhet sor – Castel azt mondta: már az is jelentős fejlemény, hogy a három fél egy asztalhoz ül, és szerinte akkor lenne érdemi előrelépés, ha a technikai szintről a politikai döntéshozók szintje felé mozdulnának az egyeztetések.

A fronthelyzetről Castel azt mondta: szerinte csökkent a szárazföldi műveletek intenzitása, miközben a drónok uralta halálos övezet miatt a mozgás nehezebb. Úgy vélte, Oroszország a telet fegyverként használja, és ennek fényében a megállapodás időzítése is a tél kimenetelétől függhet. 

Grönland kapcsán Castel azt állította: az amerikai fellépés mögött szerinte inkább félelem áll, és Washington tartósabb jogi garanciákat akar a jelenlétére. 

Az Aranykupola ügyében a nukleáris elrettentés logikáját és az északi útvonal jelentőségét említette.

Kanada esetében történelmi példákkal érvelt amellett, hogy az amerikai–kanadai feszültségeknek vannak előzményei. Iránról azt mondta: nem látja a rezsimváltó beavatkozás politikai alapját, a térségbe vezényelt erők célját pedig inkább a Hormuzi-szoros nyitva tartásával hozta összefüggésbe, miközben korlátozott csapások lehetőségét sem zárta ki bizonyos létesítmények ellen.