Ugyanott kezdődött a történet, mint az úgynevezett nagy Elzett-ügy: a kilencvenes évek elejére a sátoraljaújhelyi Elzett-Certa Rt. pénzügyi helyzete igencsak megromlott. Döntés előtt álltak: csődöt jelentenek, vagy megpróbálnak hosszú lejáratú hitelt fölvenni beruházásokra, új programokat beindítani, s ezzel stabilizálni a működést. Végül is 1991 júniusában az igazgatóság döntött: négy beruházás megvalósítására hitelt vesznek fel. A vádirat szerint erre szerződést kötöttek egy milánói székhelyű olasz céggel, a San Marco Progettivel, hogy a generálkivitelezést ők végzik. Az Elzett-Certa a beruházásokat hitelből akarta finanszírozni, amelyre egy angol bankkal szerződött; mind a négy programra külön hitelösszeget állapítottak meg.
A San Marco Progetti elkezdte egy ultrakönnyű repülőgépmotorgyártó üzemegység, valamint egy üdítőitalos alumíniumpalack gyártásához szükséges gyáregység felépítését. A miskolci Tescontnak pedig az üzemcsarnok épületének minősítését, szakhatósági hozzájárulásokat, alkalmassági építési bizonyítványt és más okiratokat kellett beszereznie. A megbízást a Tescont 1992 áprilisában írta alá. A fizetésben úgy állapodtak meg: a kft. számlákat nyújt be, s az Elzett-Certa váltót állít ki, amivel a saját bankszámláját terheli, de a Tescont innen jogosult leemelni az összegeket. A vád szerint így 1992 augusztusától szeptember végéig az Elzett-Certa gazdasági igazgatója öt váltót állított ki a Tescont részére. Sz. János az öt váltót összesen 105 millió forint értékben állította ki. Négy váltóra megtörtént a teljesítés. Ám az egyik 35 milliós névértékű váltót J. László úgy akarta beváltani az Elzett-Certa bankjánál, hogy Sz. János korábban kifizette a cégének az ugyanilyen összegű tartozását, s erről tudott is a kft. ügyvezetője. A beváltáskor a bank felhívta az Elzett-Certát, hogy kifizetheti-e a váltót a Tescontnak. Sz. János úgy tájékoztatta a bankot: a 35 milliót már kifizette J. Lászlónak, így a váltót ne fizessék ki. Ám – mivel a váltó értékpapír, átruházható és értékesíthető – J. László a váltót átadta a Merkantex Kft. nevű cégnek, ugyanilyen öszszegű tartozása fejében. A kft. azonban nem váltotta be a váltót, mert ő is tartozott egy harmadik cégnek, és átadta a Bonus Eco felszámolócégnek. Ennek a cégnek viszont a bank a fenti okok miatt nem fizetett, így az polgári perbe fogta a bankot, amelyet meg is nyert, hisz a váltó érvényes volt. Így az Elzett-Certa Rt. vagyonát a kamatokkal együtt 38 millió forint kár érte.
A bíróság első fokon Sz. János esetében még a hanyag kezelést sem állapította meg, bűncselekmény hiányában mentette fel, mivel indoklása szerint nem volt okozati összefüggés az Elzett-Certának okozott kár és az ő munkája között. J. László beismerte tettét, és elfogadta a bíróság döntését, így – miután az ügyészség is elfogadta a büntetést – az ítélet esetében jogerőre emelkedett. Az ügyészség azonban kérte Sz. János bűnösségének a megállapítását, így esetében a döntés nem jogerős.
origo.hu
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén
