Pest a XVIII. század végén és a XIX. század elején még nagyon kis város volt, Budától egészen külön állt, saját szokásokkal, mulatságokkal. A főúri világ, az akkori divat szerint többnyire még inkább Pozsonyban és Bécsben élt. Az ország kormányzóhatóság és a későbbi Eötvös Loránd Tudományegyetem idetelepítésével lassan megindult a fővárosban a társasági és gazdasági élet is. Az addigi jelentősebb családi – a Grassalkovich-, a Beleznay-, a Podmaniczky-, majd később a Károlyi- – paloták után egy palotaépítési hullám vette kezdetét.
A mai Rákóczi út, Múzeum körút, Bródy Sándor utca és Szentkirályi utca által határolt területen állt Beleznayné, Podmaniczky Anna barokk kastélya, csodálatos kertjével, amelyet a gödöllői kastéllyal együtt 1787-ben, férje halála után vásárolt meg a Grassalkovich családtól.
II. József politikája miatt egy, az udvartól való függetlenedési, nemzeti hullám indult meg ekkoriban, amelyet főleg az uralkodó 1784-es nyelvrendelete váltott ki. Az egységes birodalmi nyelv, a német bevezetése végre hatott a nemességre is: az addig jóformán csupán a parasztok által használt magyar nyelv ügyének rendezése általános igénnyé vált. II. Lipót – az itáliai felvilágosult reformjairól híres uralkodó – trónra kerülésekor viszont úgy tűnt, eljött a nemzeti kérdések rendezésének ideje. Reformbizottságok jöttek létre, és a közép- és felsőoktatásban bevezették a magyar nyelvet mint tantárgyat.
Ebben az időszakban, megözvegyülése után kezdte el Beleznayné az irodalmi, zenés és politikai estélyek szervezését, amelyek rövidesen Pest legsikeresebb rendezvényeivé váltak. Az estek szervezője és lelke Kármán József, az akkori írók egyik vezéregyénisége volt, aki arról ábrándozott, hogy a magyar fővárost teszi majd meg az irodalom középpontjává. Tulajdonképpen az első újkori irodalmi szalon alakult meg ezzel Beleznayné palotájában. Kármán József a korabeli társasági és irodalmi élet színe-javát igyekezett idegyűjteni. Tavasztól őszig a „pilisi sárga kastély”, télen pedig jobbára a pesti kúria adott otthont az irodalmi esteknek, mulatságoknak, ahol „a Helicon lakóinak tetsző nyájas litteraturai élet zajlott”. Hol csendes irodalmi estek voltak ezek, ahol vékony, póklábú székeken feszes, kávébarna redingote-os urak ültek és csigákba fésült hajú, magas kravátlijú huszártisztek verseltek, zajos mulatságokkal, fényes bállal, tűzijátékkal, népi játékokkal és nagy evés-ivással. Kármán a generálisné megbecsült embere volt, akiért gyakran küldte el nagy, címeres batárját törzshelye, a Duna-parti Kemnitzer kávéház elé.
Kármán József Beleznayné segítségével indította el az Uránia című újságot is, amely már női olvasókra is számított és megjelenésének csak Kármán váratlan halála vetett véget. A korabeli újságok azonban még politikával nem foglalkoztak, ezért az ekkori hölgyek csak férjeik beszámolóiból ismerhették a közélet fordulatait. Podmaniczky Anna szalonjában fogalmaztak meg például a magyar hölgyek elsőként egy kérvényt az Országgyűlés látogatásának engedélyezésére, amely végül olyan meggyőző lehetett, hogy 1792-ben meg is kapták a hozzájárulást és ettől kezdve rendszeresen és tömegesen látogatták az üléseket. A Martinovics-féle mozgalom után azonban sok író is börtönbe és vesztőhelyre került, és ismét szigorítások léptek életbe. Ez hosszú időre visszafogta a nemzeti törekvéseket. A magyar nyelvet végül jó félszázados küzdelem után, csak 1844-ben nyilvánították hivatalos nyelvvé.
A Beleznay-kert a XIX. század első évtizedeitől hosszú évtizedeken keresztül mint mulatókert üzemelt, számos lugassal és nyílt színpaddal, amelyen énekes és zenés előadások folytak.
Népi mulatságait és a vidéki színtársulatok előadásait bárki látogathatta. Innen nőtte ki magát többek között Somossy Károly varieté- és orfeumvállalkozása is.
origo.hu
Tragikus módon álmában halt meg a fiatal miskolci művész
