A fiatalembert azonnal a Miskolci Megyei Kórház intenzív osztályára szállították; az orvosok szerint az állapota jó.
– Csodák sorozata kellett ahhoz, hogy ez a fiú életben maradjon – nyilatkozta lapunknak Hegedűs Gyula, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat egyik vezetője. Mint mondta, azt a járatot, ahol Szilágyi eltévedt, ellepi a víz, csoda volt, hogy mégis megtalálta azt a másfél négyzetméternyi levegős, száraz üreget, ahol meghúzhatta magát. Szintén szerencsés körülmény volt a mentést végző szakemberek szerint, hogy a tárót jó irányba vágták, és az utolsó pillanatban sikerült átütniük az üreg falát.
Szilágyi a mintegy 12 méter hosszú, 80 centiméter széles tárón négykézláb mászott át, majd a mentők barlangi mentőhordágyra fektették, és kötélen emelték át a tó fölött, majd a barlang belsejében lévő kötélpályán, végül kézben vitték ki a barlangból.
Mádl Ferenc köztársasági elnök a sikeres mentés után közleményben fejezte ki elismerését és köszönetét a megfeszített munkáért: „Szilágyi Zsolt számára – csodálatra méltó lelkiereje mellett – az a tudat jelenthette a legfőbb reményt, hogy bízhat barátaiban és kollégáiban” – fogalmaz az államfő.
Odakint a család, a mentőegységek éppen nem dolgozó tagjai, újságírók, falubeliek pezsgővel vártak a barlangi mentőkre és a szerencsésen megmenekült fiatalemberre, aki öt napot töltött egy padkán. Hegedűs András szerint a siker nem csupán a magyar szakemberek összefogásának és szaktudásának, hanem a szlovák kollégák azonnali segítségének is köszönhető.
Bár a mentés a riasztás után 47 másodperccel megkezdődött, a szakemberek csak szerda délután tudták Szilágyi Zsolt felszínre hozásának közelebbi idejét meghatározni. Addig ugyanis a barlangi mentők még nem tudhatták biztosan, hogy milyen távolságra is vannak tőle – lehetett másfél, de akár 4-5 méter is –, és az is felvetődött, hogy a frissen vágott járaton esetleg nem a keresett hasadékhoz jutnak. A Szlovákiából és a Miskolci Egyetemről hozott műszerek segítségével azonban kis eltéréssel sikerült behatárolni a mentésben dolgozók által már Szilágyi-üregnek emlegetett pontot.
A barlangi mentőknek tegnap délben végre sikerült áttörniük azt a sziklafalat, amely a mentőcsapatokat elzárta a szombaton a mélyben rekedt Szilágyi Zsolttól.
A falat bontó szlovák és magyar szakemberek vasárnap óta fúrták, vésték, patronokkal robbantották a mészkőszikla falát, tegnapra a nyolcvan centiméter átmérőjű táró elérte a 12 méteres hosszúságot. A kezdetben néhány centiméter széles rést akkorára kellett bővíteni, hogy a hordágy is kiférjen rajta. A táró utolsó métereinek vágása egyébként igen lelassult, mert a felszabaduló gázok miatt minden kis robbantás után frissíteni kellett a levegőt, nem csupán a szűk járatban, hanem a már közel lévő, másfél négyzetméteres üregben is.
Bár megállás nélkül dolgoztak, a szakemberek szerdáig nem tudhatták biztosan, hogy Szilágyi Zsoltot milyen úton szabadíthatják ki soknapos rabságából. A víz alatti mentés lehetőségét felfüggesztették, mivel a búvár kialakult víziszonya miatt ez túlságosan kockázatosnak tűnt, a sziklafal átvágása viszont reménnyel kecsegtetett.
A kedd óta fizikailag és lelkileg folyamatosan erősödő Szilágyi Zsoltot egy pillanatra sem hagyták magára. A rátaláló Czakó Lászlót tizenkét óra elteltével Harmat Gábor búvár-orvos váltotta fel, aki néhány óra pihenés után visszatért. Társai felváltva szállították a hordóba csomagolt élelmet, gyógyszereket.
Szilágyi Zsolt a Rákóczi-barlangba többet nem akar bemenni, de azt tervezi, hogy tavasszal Hévízen kutat tovább. Fiának megmenekülése előtt édesanyja így nyilatkozott: rendszeretete, pontossága, lelkiereje átsegítheti gyerekét ezen a kalandon, míg kollegái szaktudásában és gyakorlatában bíztak.
origo.hu
Vogel Evelin elismerte, ő készítette a hangfelvételeket
