Nagyarányú építkezések irányítója: Hild János

Pest és Buda nagyvárossá fejlesztésében jelentős szerepet vállal az 1808-ban megalakuló Szépítményi Bizottság, amely lassan átveszi a köz- és magánépítkezések irányítását szépészeti szempontok alapján is. Nagyarányú építkezések kezdődnek, a város arculata Hild János tervei alapján alakul ki.

Pest város fejlesztésének első tervei és gyakorlati megvalósulásának lépései II. József uralkodásának idejére estek. A császár hazánkat csupán az összmonarchia részének tekintette, és a kiváló földrajzi adottságú Pest-Buda mint tartományi székhely szerepelt terveiben.
Első lépésben Budára helyezte át Pozsonyból a helytartótanácsot, az udvari kamarát és a kincstári hivatalokat. A középületek hiányára a szekularizációs rendelete jelentett megoldást: az új intézményeket az elkobzott egyházi épületek átalakításával teszi alkalmassá új funkciójukra.
Ezzel indul meg Pest és Buda várossá fejlesztése. Ekkor kerül a klarisszák Úri és Országház utcai épületébe az Országház, a várnegyedbeli konviktus épületébe a helytartótanács, a királyi palotába a főparancsnokság, innen az egyetem Pestre, a pálosok és klarisszák rendházába. A szerzetesrendek vagyonából épül fel Hild János tervei alapján a mai Szabadság tér helyén álló, egykori Újépület is. II. József idején nincs még külön városfejlesztésért felelős szervezet, ám az addig a városigazgatással foglalkozó helytartótanács és a kincstár érdekeit képviselő kamara munkáját kamarai adminisztrátor személyében egyesíti. Ez ugyan önálló kezdeményezések megvalósítását még nem jelenti, de a lehetőségekhez képest megindulnak az első építkezések.
Pest és Buda Óbudával együtt ekkorra rohamosan fejlődő, a fővárosi jogkörök intézményeivel megosztva rendelkező, de közlekedési kapcsolat nélküli településsé válik.
A fordulat Habsburg József főherceg nádorrá választásával kezdődik, aki haláláig, csaknem fél évszázadon keresztül fáradozik Pest szépítésén. Az 1796-ban megválasztott nádor hamar átlátja egy általános rendezési terv és egy irányítótestület szerepét, ezért 1801-ben javaslatát fel is terjeszti az uralkodónak. Az indítvány Hild János, az ekkor már neves építőmester terveit tartalmazza, kiegészítve a teendők meghatározásával, a pénzügyi alapok előteremtésének tervezetével és az erre hivatott feladat végrehajtására létrehozott testület megalapítására tett javaslattal. A városrendezés tervei között az Óváros, az Újváros (a mai Lipótváros) és a külvárosok területének rendezése szerepel.
Az 1808-ban megalakuló Szépítményi Bizottság elnöke Szentiványi Bonaventúra, tagjai egy kamarai tanácsos, három városi tanácsos, három városi polgár, a városi főkapitány, Hild János, egy mérnök, egy kőműves- és egy ácsmester lesznek. A bizottság sűrűn ülésezik, egymást követik döntéseik és lassan átveszik a köz- és magánépítkezések irányítását szépészeti szempontok alapján is. Nagyarányú építkezések kezdődnek, Hild terve alapján megépítik a dunai rakpartot, feltöltik a Halász- és a Molnár-tavat, elkészítik a csatornahálózatot, szabályozzák a Rákos-patakot, 1811-ben pedig bevezettetik a gázvilágítást. A középítkezések közül elkészül a Vörösmarty téri Német Színház, mögötte a Redout (a mai Vigadó), a hajózási, a só- és a dohányhivatal épületei, a Halpiac és a Szent István- bazilika. A nevükhöz fűződik az új komplett építési szabályzat 1839-es megalkotása is, amely az emeletmagasságot, axistávolságokat, főpárkánymagasságot és a síkban tartott homlokzatok építését is meghatározta. Állandó építészeti tanácsadójuk 1809-től Pollack Mihály. A városszabályozás szempontjából legjelentősebb időszak a bizottság működésének első húsz éve, amelynek eredménye végül is egy monoton, csaknem teljesen terek és zöld felületek nélküli, ám rendkívül szabályos, négyzetes utcahálózat. A Lipótváros ekkor megépült klasszicista bérháztípusait a tágas udvar, a térhatású vörösmárvány-lépcsőházak, a reprezentatív utcai és vasrácsos függőfolyosó vagy az árkádos lodzsáról nyíló szoba-konyhás udvari lakások jellemezték. Az 1838-as nagy árvíz hatalmas károkat okozott, számos épületet tett tönkre. Sok kritikát kapott ekkoriban a bizottság a Duna nem megfelelő szabályozása és az épületek „silány” kivitelezése miatt. Az ezt követő időszak három fontos teendője az árvízvédelem tökéletesítése, a város feltöltése volt. Ez utóbbi csak részben valósult meg. Az árvíz utáni időszakban a bizottság munkája elszürkül, gyakorlati eredményük egyre kevesebb. Az 1848-as forradalom előtt még megtörténik a Józsefváros peremének szabályozása, ám a nádor halála után a bizottság teljesen elveszti korábbi szerepét, és 1856-ban végleg feloszlatják.
Utódja, a Közmunkatanács csak több év múlva, 1870-ben alakul meg. A Szépítményi Bizottság munkáját a harmincas évektől egyre jobban elnyomta Széchenyi tevékenysége, aki ugyan nem volt hivatásos városszabályozó, ám – sokban a bizottság munkájára, terveire építve – olyan maradandó létesítmények fémjelezték munkáját, mint a Lánchíd és a budai alagút megépítésének gondolata vagy a Duna szabályozása és a gőzhajózás meghonosítása. A Szépítményi Bizottság nem eredeti gondolataival emelkedett ki, inkább istápolta a várost, míg Széchenyi már világvárosjellegét erősítette, a fővárost látta benne. Az összes addigi törekvést végül a később Andrássy Gyula által megalapított Közmunkatanács fogta egybe, míg a XIX. század végére az egyesült Pest-Buda gyönyörű világvárossá fejlődött.