Táncsics Mihály, a háziúr

A főváros lakossága 1848-ban ezerkettőszáz pengőforintot adott össze, hogy Táncsics Mihály a józsefvárosi Tömő utcában telket vásárolhasson. Szerette volna beépíteni a területet, de üldöztetései és gyötrő szembetegsége miatt csak 73 éves korában teljesülhetett vágya.

Táncsics 1846-ban fél évet töltött külföldön, hogy műveinek kiadót és nyomdát keressen. Itthon időközben elfogatóparancsot adtak ki ellene, s börtönéből csak 1848 márciusában szabadult. 1849-ben a magyar kormánnyal együtt városról városra menekült, majd felesége kitűnő rejtekhelyet talált neki, és a Tömő utcai két közös telek egyik kis házában bújtatta el urát. A veremnek nem maradtak nyomai, bár Buza Péter tanulmányában utal arra, hogy Hatvany Lajos is hosszasan taglalta a rejtekhely fontosságát: „Ennek a háznak… sejtelmes belseje izgatja a fantáziámat. Ezért régészeink számára a római sírok porladt tetemeinek és a velük elföldelt szokványos kellékek kiásatásánál hálásabb feladat volna, ha Táncsics föld alatti rejtekhelyének sejtelmes titkait földerítenék.”
A Táncsics életéről szóló tanulmányok szerint börtönévei alatt többször megpróbálták elvenni tőle a józsefvárosi két kis „birtokot”. A Császári és Királyi Haditörvényszék átirata szerint: „Baranya vármegye volt képviselője – Táncsits recte Sztancsics Mihály – tudomásunk szerint két házzal rendelkezik a Józsefvárosban, mégpedig a 262. és 263. szám alatt. Miután nevezett ellen hazaárulás miatt eljárás van folyamatban, azzal kerestük meg a városi tanácsot, hogy a házakról a telekkönyvi kivonatot és a házak körülbelüli értékét jelenteni szíveskedjék.”
Miután a házat lefoglalták, Táncsicsné megfellebbezte az elkobzást, hiszen a két ingatlan tulajdoni lapján az ő neve is szerepelt. Egy 1857-ben keltezett városi okirat már valóban Táncsics Rozáliát jelöli meg tulajdonosként. Táncsics az amnesztia évében – 1857-ben – elhagyhatta búvóhelyét, majd három év múlva, az 1860. március 15-i tüntetések miatt ismét bebörtönözték. Időközben egyre rosszabbul látott, 1860 végére pedig már szinte teljesen megvakult. Az orvosok eleinte értetlenül álltak a betegséggel szemben: úgy gondolták, hogy reumatikus panaszok okozzák a látászavart, s elintézték a fogolynak, hogy a Sáros (azaz a Gellért) fürdőben kezeltesse magát.
1867-ben Táncsics kiszabadult a börtönből, és elhatározta, hogy meggyógyíttatja a szemeit. A legképzettebb orvosok sem tudtak azonban segíteni rajta. Ennek ellenére belevágott az építkezésbe. A Tömő utcai Táncsics-ház 1872 augusztusában készült el. „Az építőmester Farnek József nem volt jobb a deákné vásznánál. Ő is azt az elvet követte, mint minden más építőmester: lehetőleg keveset fektetni az épületbe, és azt mégis lehetőleg magasra számítani.”
Az egyemeletes, romantikus stílusú épületben 12 munkásszoba, 11 konyha, 1 éléskamra, raktár és fáskamra volt. Táncsics rendszeresen hitelezett a lakóknak, miközben maga sem tudta fenntartani a házat. A bécsi krach miatt az ingatlan értéke a negyedére csökkent. Végül a házat elárverezték, eladták a Mutschenbacher családnak.