Benes szelleme

2002. 02. 26. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A véres, bűnös eszmékkel terhelt XX. század árnya vetül ismét a történelem rossz szellemeitől oly keményen sújtott Közép-Európára, és a választási kampányok dühös indulatával keveredve tovább mérgezi a térség országai közötti, a múltban egymáson ejtett, s máig lassan begyógyuló sebek érzékenysége miatt oly törékeny viszonyt. Előbb a határon túli kisebbségek anyaországi támogatásának, a magyar státustörvénynek az ügye korbácsolta fel egyes szomszédainknál a nacionalista érzelmeket, majd most a cseh–német viszonyt is üszkösödő sebként mérgező Benes-dekrétumok szelleme kísért.
A kérdést Milos Zeman állította ismét az érdeklődés középpontjába, amikor az osztrák Profil című hetilapnak nyilatkozva „Hitler ötödik hadoszlopának” minősítette a szudétanémeteket, akik számára így a hazaárulásért szokásos halálos ítélet helyett a kitelepítés még humánusnak is tekinthető. A cseh kormányfő cinikus szavai miatt Németországban és Ausztriában is hatalmas volt a felháborodás. Ez a hangulat körüllengte Joschka Fischer külügyminiszter – aki történetesen kitelepített budaörsi sváb szülők gyermeke – múlt heti prágai vizitjét is, hiszen a közben Arafatot és Haidert is Hitlerhez hasonlító Zeman csak annyiban próbálta mérsékelni kijelentését, hogy esetleg hajlandó lenne kárpótolni a kitelepített antifasiszta szudétanémeteket. A baloldali német koalíció és Günter Verheugen EU-bővítési biztos – a Közel-Keletet érintő otromba jelzők tisztázása felé terelve a figyelmet – már-már hajlott is elfogadni a gyenge prágai magyarázatot, ám a breslaui katlanból menekült sziléziai német családban született kancellárjelölt, Edmund Stoiber a társadalom nagy részének kemény bírálatába ütközött. Így visszavonulót fújtak, és immár kétséges Schröder német kancellár márciusi csehországi útja. Ebben a hangulatban kapta a problémakörrel vissza-visszatérően foglalkozó Európai Parlamentben egy másik, egykor közvetlenül érintett ország miniszterelnökeként a kérdést Orbán Viktor. Esze ágában sem volt tehát ezzel a kényes problémával előhozakodni. De ha már szóba került, felvetette, hogy a kollektív bűnösség elve belefér-e az európai jogok szellemébe. Enynyi, és nem több, amit aztán a hazai ellenzék nagy örömére Prágában és Pozsonyban alaposan felfújtak, a megjegyzésre hivatkozva bojkottálták a visegrádi csúcsot is. Ráadásul hatalmas öngólt rúgva, a kérdés felpörgetésével éppen e két fővárosban kapcsolják öszsze a Benes-dekrétumok ügyét a csatlakozással.
Prága vagy Pozsony tüskés indulata azonban még valahogy logikusnak is tűnik, hiszen mint a prágai Mladá Fronta Dnes írta, politikusaik azért nem érvényteleníthetik a Benes-dekrétumokat, mert nincs bátorságuk beismerni az egykori hibát és azt népükkel közölni. Ezenkívül tudvalévő, hogy mindkét ország választások előtt áll, és a nacionalista húrok megpendítése a tapasztalatok alapján nagyon is kifizetődő. Érthetetlen ezzel szemben, hogy „ámokfutásról, Visegrád szétveréséről” beszélve miért sorakozik fel az önös cseh és szlovák érvek mögé a hazai ellenzék, a választási kampány tárgyává silányítva a külpolitikát, semmibe véve a nemzeti érdekeket. Tudnia kéne, hogy éppen a magyar kormány volt az, amely igyekezett felébreszteni Csipkerózsika-álmából a V4-eket. Azt sem gondolhatja komolyan az ellenzék, hogy a XX. század olyan maradékait, mint a Benes-dekrétumok, magunkkal kellene cipelni a XXI. században is. Ha mégiscsak ezt tenné, azzal csupán azt igazolná, hogy maga is a múlt századból itt maradt kövület.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.