Fegyelmi botrány a Szent István-kórházban

A Fővárosi Bíróság novemberben hozott jogerős ítélete ellenére mind a mai napig nem helyezték vissza állásába Csorba Éva főorvost, a Szent István-kórház égéssebészeti osztályának vezetőjét. Őt és helyettesét, Bene Ruzsenát tavaly februárban fegyelmivel bocsátotta el állásából Molnár Lajos főigazgató. Csorba Éva elmondta: bírósági végrehajtást kér állásába való visszahelyezésére.

Írásban is megküldte a múlt héten a bíróság azt a tavaly november 27-én hozott ítéletét, amely törvénysértőnek ítélte a Szent István-kórházban tavaly januárban Csorba Éva ellen folytatott fegyelmi eljárást. A per a főorvosnak járó kártérítés öszszegének megállapítására még folyik. Bene Ruzsena munkaügyi perében e héten kedden lesz újabb tárgyalás. Molnár Lajos – korábbi tényfeltáró cikkünk miatt (Magyar Nemzet, 2001. február 5.) – elhárította kérdéseinket.
Csorba Éva korábban kijelentette: helyettesével koncepciós eljárás részeseivé váltak. Elmondta, kétszer is felajánlották neki, hogy korkedvezménnyel vonuljon nyugdíjba, és akkor megszüntetik ellene a fegyelmi eljárást. Erre ő nem volt hajlandó, mert szerinte nem követett el olyan súlyos hibát, hogy mennie kelljen. Az áramütéses égési sérültek specialistájaként ismert Csorba Évát Európában szaktekintélyként tartják számon.
Molnár Lajos korábban maga is elismerte, hogy nem gördített akadályt az új plasztikai sebészet piaci hasznosítása elé. Ő írta alá egyébként az égéssebészet vezetőinek vállalkozásaival a szerződéseket, amelyek alapján a Szent István-kórház magánbetegeket is fogadhatott. A fegyelmi eljáráshoz a magánvállalkozások és a kórház közötti elszámolási vita teremtett okot. A főigazgató lényegében azzal vádolja az égéssebészet vezetőit, hogy magánbetegeiket kórházi betegként szabálytalanul adminisztrálva OEP-finanszírozásban operálták. Ezt az orvosok tagadják.
A kórház bevétele az égéssebészet műtőinek bérbeadásából 2000-ben több mint hétmillió forint volt. A kórház vezetése azt állítja: a két orvos 600 ezer forintnyi kárt okozott a kórháznak. Csorba Éva mindössze 14 400 forintnyi, kórháznak járó tartozást ismert el a fegyelmi tárgyaláson. Mint mondta, az éves elszámolásnál ez kiderült volna, és egyébként is pótolta a befizetést.
A kórház a két orvos ellen kártérítési pert is indított. A Csorba Éva cége ellen benyújtott keresetet a bíróság be sem fogadta, míg a Bene Ruzsena vállalkozása ellen indított perben a bíróság a feleket felszólította a megegyezésre.
A sebészeket 2001. január 2-án függesztették fel állásukból, és február 7-én döntöttek elbocsátásukról. A fegyelmi eljárást Molnár Lajos korábban „a betegellátásra vonatkozó jogszabályok és más kötelező előírások súlyos megsértésével”, valamint a „plasztikai (esztétikai) sebészeti tevékenység körében elkövetett visszaélések gyanújával” indokolta.
A fegyelmi eljárásról és az orvosok elbocsátásáról Molnár tavaly február 8-án sajtótájékoztatón számolt be, amikor bejelentette azt is, hogy ügyészségi feljelentést tesz. A büntetőfeljelentést azonban csak tíz hónap múlva tette meg. A feljelentést a IX. kerületi rendőrkapitányságra küldték, ahol megtudtuk: az ügyet áttették az APEH bűnügyi igazgatóságára, ám az visszaadta. Az orvosokat csalás gyanúja miatt jelentették fel, a vizsgálat azonban ismeretlen tettesek ellen folyik.
A fejenként 300 ezer forintra elkövetett csalás gyanúja mögött az áll, hogy Molnár Lajos kórházigazgatóként utólag felülbírálta az égés- és plasztikai sebészek által beírt kódszámokat, s az OEP felé benyújtott adatlapot a fegyelmi eljárást követően módosította. Csorba Éváék szerint a fül-orr-gégész szakorvos főigazgatónak ahhoz nem volt joga, hogy szakmailag felülbírálja, az égésplasztikai sebészek milyen műtéti beavatkozást végeztek. A főigazgató szerintük a kódszámok utólagos, jogtalan megváltoztatásával maga idézte elő a kórház kárát 300-300 ezer forint erejéig.
Az Országos Egészségügyi Pénztárnál (OEP) megtudtuk: ilyen esetre eddig még nem volt példa. Ha a bíróság vagy a büntetőeljárást folytató hatóság megkeresi az OEP-t, szakmai segítséget adnak a vita eldöntéséhez. Eddig azonban senki nem kereste meg őket az égéssebészet beavatkozásainak elszámolási problémájával.
A fegyelmi botrány idején az állítólagos plasztikai orvosi műhibák miatt a Szent István-kórház elleni kártérítési perek hírétől zengett a magyar sajtó. A kártérítési ügyekről szóló hírek a Csorba Éváék elleni fegyelmi eljárásról szóló tudósításokkal rendre egybemosódtak. A Népszabadság például azt írta tavaly februárban: „egy emlőplasztikai beavatkozás miatt 9, egy hasplasztikai műtét miatt 1,6 millió forint kártérítésre ítélték a kórházat, és hogy további hat-hét perben további 40 millió forintos kártérítési igényt nyújtottak be”. Így aztán nem is okozott meglepetést, hogy a február 8-i sajtótájékoztatón megjelent dr. Kende Péter, az orvosi műhibákról szóló botránykönyv szerzője is.
A tájékoztatón kérdéseink ellenére nem derült ki, hogy konkrétan mely folyamatban lévő perekben érintettek az égéssebészeti osztály vezetői és az sem, hogy a műhibaperek ügye miért nem szerepelt a sebészek elleni fegyelmi eljárásban a vádak között. A Kende Péter segítségével megvalósuló sajtóbefolyásolási akció – hogy tudniilik orvosi műhibákról szóljon a fegyelmi botrány – szépséghibája, hogy később SZDSZ közeli forrásból kiszivárgott: az író gyakori résztvevője a párt rendezvényeinek. Kende szakmai hitelét megkérdőjelezi, hogy könyvében Csorba Éva égésplasztikai sebésznek tulajdonít néhány gerincporckorongsérv-műtétet is.
Molnár egyébként a választási kampányban politikai szerepet is játszik. Ő az a kórházigazgató, aki nővérruhajelmezbe öltöztetett szájmaszkos aktivistákkal tartott színházi előadást arról, miként kívánja a patinás Szent István-kórházat futballklubbá alakítani egy kis állami támogatásért. Molnár egyébként korábban a BM-kórház igazgatója volt, e pozícióját Kuncze Gábor volt SZDSZ-es belügyminiszternek köszönhette. Kinevezését politikai döntésként értékelték orvosi körökben, hiszen Kuncze bajosan dönthetett szakmai alapon, ha a jelölt egy tizenkét főből álló bírálóbizottságban csak egyetlen támogató szavazatot kapott.
Csorba Évának és helyettesének a fegyelmi eljárás idején nem volt folyamatban lévő pere, sőt Bene Ruzsenának soha nem is volt ilyen pere. A Népszabadság által tálalt pert előidéző műhibához sincs köze egyik orvosnak sem. Az emlőplasztikai műtét miatti perhez Molnár maga kérte levélben Csorba doktornő szakértői segítségét, aki így legfeljebb tanúként vehetett volna részt a peres eljárásban.
Jellemző a kórházi légkörre, hogy a főigazgató sajtótájékoztatója másnapján egy tizenkét órás emlő-helyreállító nagyműtétet szakítottak félbe azért, hogy az égés- és plasztikai sebészet orvosainak Molnár Lajos beszámolhasson az előző napi akciójáról. A beteggel a műtőben – megbízható forrásból származó információink szerint – több mint ötven percig csak az altatóorvos maradt. Ilyen műtétet értekezlet miatt állítólag nem szoktak félbeszakítani.
Az égéssebészet munkatársai megütközéssel fogadták a vezetőik elleni fegyelmi eljárást, nyilván ennek tulajdonítható, hogy zárt fegyelmi tárgyalást tartottak, ahová nem engedték be őket. Így nem is tanúsíthatták a bírósági tárgyaláson, milyen különös eljárási módszereket honosított meg a főigazgató a Szent István-kórházban. A tárgyaláson a fegyelmi tanács tagjain kívül a vizsgálóbiztos, a felek jogi képviselője, valamint – rendhagyó módon – a főigazgató által felfogadott ügyvéd, Balassa Tamás vett rész mint „jegyzőkönyvvezető”. Balassa ebbéli minőségében elmondta „az üggyel kapcsolatos jogi álláspontját is”. Ő egyébként a munkaügyi perben is eljárt a Szent István-kórház jogi képviselőjeként. Balassa Tamás ugyanannak az ügyvédi irodának a tagja, amelynek Molnár Adél, Molnár Lajos leánya.
Balassa a fegyelmi tárgyaláson „átvette a vizsgálóbiztos szerepét”, majd a jegyzőkönyvet a fegyelmi tanács elnöke helyett aláírta. Balassa olyan jogi állásfoglalást tett, amely a fegyelmi tanács tagjait döntésük meghozatalában befolyásolhatta – állapította meg a bíróság, amely ezt olyan súlyos szabálysértésnek minősítette, hogy a fegyelmi tanács határozatát további vizsgálat nélkül hatályon kívül helyezte.